Hirdetés
Az Európai Unió tavaly elfogadta az Európai Kisvállalkozói Törvényt. Az UEAPME és egyéb vállalkozói képviseletek, illetve az Európai Parlament márciusi jelentése is hiányosságként hangsúlyozza azonban, hogy a jogszabály-csomag nem bír kötelező erővel. Hogyan segítene kötelező erő, a kisvállalkozói törvényben foglaltak megvalósulásában?
Az Európai Kisvállalkozói Törvény (SBA) egy tíz pontot felsorakoztató intézkedéscsomag, amely azonban nagyon lassan született meg. Mint sok más uniós jogszabályról, erről is éveken keresztül zajlottak az egyeztetések. Nagyon nehéz olyan témában együtt dolgozni, amelyben mind a 27 ország eltérő véleménnyel bír.
Az Európai Kisvállalkozói Törvény legnagyobb problémája, hogy csupán ajánlás formájában került elfogadásra. A benne foglalt tíz pontot ennek megfelelően kétféleképpen lehet megvalósítani. Vagy az Európai Unió keretében születik kötelező erejű jogszabály vagy irányelv, vagy a tagországok hozzák meg a megfelelő nemzeti jogszabályokat.
Sajnos ez ügyben kevés fejlemény tapasztalható, a bekövetkezett gazdasági válság pedig tovább nehezítette a helyzetet. Az SBA hatodik pontja szerint meg kell könnyíteni a kisvállalkozások erőforráshoz, hitelhez jutását. A gazdasági válság hatására azonban a bankok és a kisvállalkozások kölcsönösen megutálták egymást.
Az Európai Unió és az UEAPME megállapítása az, hogy a bankok a jelen helyzetben saját problémáikkal vannak elfoglalva, elsősorban saját magukat menedzselik, így a kisvállalkozásokra – akiknek hitelezni nagyobb fajlagos költséggel jár - lényegesen kisebb gondot fordítanak.
A volt szocialista országokban ráadásul még rosszabb a helyzet. A kkv-nak az Európai Unió szabályai szerint 50 millió eurós forgalomig és/vagy 250 főig számít egy vállalkozás. Kelet-Közép-Európában ez már nem kis- vagy középvállalkozónak, hanem piacvezető cégnek számít. Amikor az új tagállamok átvették ezt a besorolást, túl sok vállalkozó került a kezelendő kategóriába. A kisvállalkozások érdekében szükséges intézkedések pedig köszönőviszonyban sincsenek a nagyobbak érdekeivel.
Az UEAPME azt szeretné, hogy az Európai Unió tekintse át, hogy milyen javaslatokat és véleményeket alkotott eddig az SBA keretében, valamint, hogy ellenőrizze, ezeket az adott országok milyen mértékben vették át. Az eredmény valószínűleg siralmas lenne. Magyarország például 14 törvényt rosszul vagy késve vett át.
Tudni akarjuk továbbá, hogy az Európai Unió az Európai Kisvállalkozói Törvény megvalósulása érdekében milyen további intézkedéseket tervez.
A legfontosabb javaslatunk azonban a tagállamok kormányainak szól. Az érdekképviseletek, és az őket összefogó UEAPME azt szeretné, ha a tagállamok vezetői saját hatáskörükön belül, diszkrecionális joguknál fogva hozzanak a kkv-k érdekét szolgáló törvényeket, akár olyan területen is, ami nem tartozik az Unió hatáskörébe. Ilyen lehet az adózás vagy a bürokratikus korlátok lebontása. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy a szabályok céljainak megvalósulását az Európai Unió ellenőrizze.
Problémásnak látjuk ugyanis, hogy az adminisztratív terhek csökkentésére olyan távoli határidők vannak, amelyek számunkra nem kézzelfoghatóak. Azt szeretném, ha minden kormány időről-időre készítene egy menetrendet, melyben leírja, mely bürokratikus lépéseket fogja megszüntetni, nehogy az legyen, hogy 2012. december 31-én a parlament hoz egy nagyszerű törvényt, és ezzel „letudja” a kötelességét., a megvalósítást azonban húsz évig halogatja még.
Ön egy nagyon összetett módosításról beszél. Ha az adminisztratív terheket nem csak uniós viszonylatban, hanem a nemzeti hatáskörökre nézve is csökkenteni kívánjuk, akkor az leginkább adócsökkentést is jelent. Magyarországon évek óta napirenden van az adórendszer reformja, de egyetlen politikai erő sem hajtotta végre. Hogyan látja mégis az elképzeléseit a realitások talajáról?
Nagyon kevés a reménnyel vagyok annak kapcsán, hogy határozott válaszok születnének, és határozott intézkedések kerülnének megállapításra.
Csak egy példát említenék. Legalább azt szerettük volna elérni, hogy az adóalapokat harmonizálják. Ennek segítségével megtudhattuk volna, hogy a Szlovákiában, egy adott tevékenységre kiszabott 17 százalékos adó a bruttó bevételre nézve nem-e sokkal több-e, mint nálunk a 19, mert különböző kedvezmények veszik körbe. Az adóalap-harmonizációt azonban nem tudtuk elérni. Az adók megállapítása minden országnak külön diszkrecionális joga, és ezt a gátat nem tudjuk letörni.
Az Európai Parlament a már említett jelentésében azt javasolta, hogy az új uniós költségvetésben külön pénzügyi forrást különítsenek el a kkv-k számára. Az UEAPME is lobbizik ennek érdekében?
Az UEAPME egyetért a parlamenti kezdeményezéssel, és valóban végez lobbi-tevékenységet ennek érdekében, hiszen jelenleg a vállalkozások csak nagyon nehezen jutnak forráshoz.
Az Európai Fejlesztési és Beruházási Bank 35 milliárd eurót szavazott meg a kisvállalkozások segítésére, ennek azonban például Ausztriában 46 százaléka a bankok közvetítésével nem jut el a vállalkozásokhoz. Nagyon magas a 6,5 százalékos kezelési költség is.
Azt kérjük az Európai Uniótól, hogy ne azt ellenőrizzék, hogy a tagállamok lehívták-e már az összeget, kiírták-e már a pályázatokat, vagy kiértékelték-e az eredményeket, hanem azt kövessék figyelemmel, hogy mikor jut el a pénz a vállalkozóhoz.
A vállalkozáspolitikáért felelős biztos, Günter Verheugen szerint az állami és önkormányzati kezelésben álló uniós források 62 százaléka késve jut el a vállalkozókhoz.
A források kapcsán azonban nagyon szkeptikus vagyok. Nem forrás, hanem szándék kérdése, hogy javítunk-e a vállalkozások helyzetén. Magyarországon − és ez pontos szám − 3500 milliárd forintot tartanak kamatozó betéttel a kereskedelmi bankok a Nemzeti Bank számláján. És nem adják oda a kkv-knak.
Az Európai Unió és az UEAPME is keresi a megoldást − és felkértek ennek a koordinálására −, hogy miképpen lehetne a szükséges forrásokat, bankon kívüli eszközökkel eljuttatni a vállalkozásokhoz.
Nem lehet elvárni, hogy a külföldi kézben lévő, profitorientált eszközrendszer, saját kockázata és nyeresége terhére a magyar gazdaság prioritását, a kisvállalkozások finanszírozását elvégezze. Prudenciális alapon azok számára fog kölcsönt nyújtani, ahol a legbiztosabbnak látja a pénzt.
Én Magyarországnak azt javaslom, hogy hozzon létre egy állami bankot, és ezen keresztül intézze a kisvállalkozások finanszírozását.
Az elképzelése hasonlít Vadász György, a Magyar Iparszövetség társelnöke által az EurActivnak adott interjújában felvázolt lehetőséghez, amely szerint egyfajta protekcionizmusra lenne szükség a magyar vállalkozások megóvására. Vadász Úr a közbeszerzéseknél tapasztalt hasonló problémákra hivatkozott: a nagyobb projektek, a nagyobb összegű pályázatok elérhetetlenek a kisvállalkozások számára, és óhatatlanul is külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatok szerzik meg a forrást. Ön egyetért avval, hogy a forráselosztás terén pozitívan diszkriminálják a magyar kis- és közepes vállalatokat?
Messzemenően egyetértek ezzel az elképzeléssel. A pályázatok kapcsán mi is azt kérjük, hogy különítsenek el forrásokat azon cégek számára, melyek éves árbevétele 100 millió forint alatt van.
Ahhoz, hogy az Európai Unió nagyszerű elvei − versenysemlegesség, versenyegyenlőség, a nemzeti alapú diszkrimináció eltörlése, stb. – a valóságban is érvényesüljenek, először meg kell teremteni az esélyegyenlőséget. Az esélyegyenlőség megteremtéséhez pedig jelenleg a pozitív diszkrimináció szükséges.
Ezért nem tartom megalapozottnak, amikor Kállay László úr a Vállalkozás-finanszírozási Főosztály vezetője a vissza nem térítendő támogatások ellen érvel. Túlságosan leegyszerűsítve kezeli a problémát. Meg kellene nézni, hogy miért nem hatékonyak a vissza nem térítendő támogatások, és az itt felmerülő problémákat kellene megszüntetni, nem pedig magát a támogatást, amit az Európai Unió éppen növelni akar.
Az eredeti százezer euróról kettőszázezer euróra emelte a vissza nem térítendő támogatások összegét, és a válság következtében a következő két évben eltűri, hogy egy ötszázezer eurós keretből, legfeljebb 150-145 millió forintos vissza nem térítendő támogatást kapjon minden egyes vállalkozó.
Természetesen ezek ilyen formában csak fantasztikus összegek, a lényeg az alapelvben rejlik. Az Európai Unió pontosan tudja, hogy mit kellene csinálni, de a tagállamok nem valósítják meg. A magyar gazdaságpolitika ezen a téren teljesen rossz irányba halad.
Az Európai Unió a gazdasági válság hatására központi helyre emelte a szakpolitikák között az innovációt. Érvelésük szerint az innovatív gondolkodás és a vállalkozások megújulása segíthet a válságból való gyors kilábalásban. Menniyre igaz ez az uniós vállalatok 99 százalékát kitevő kkv-kra?
Az Európai Unió vezetői úgy vélik, hogy az EU gazdasági szerkezete, termékszerkezete gyökeresen meg fog változni a válság következtében. A munkaigényes, kevés innovációt és hozzáadott értéket tartalmazó munka távolabbi országokba kerül át. Az Európai Unióban a modern berendezések gyártása, a kutatás-fejlesztés, az összeszerelés lesznek a termelés központjában.
Ez számunkra azt jelenti, hogy nem a betanított munkára kell nekünk hangsúlyt fektetni, hanem kiváló koponyák, technikusok, szakemberek képzésére.
A K+F magyarországi felfogásával négy nagy probléma is van.
- Az első, alapvető problémája, hogy mindenképpen állami támogatást igényel. Magyarországon pedig a K+F támogatása évről évre csökken. Jelenleg 1 százalék alatt van, holott Nyugat-Európában 3-7 százalék közötti értéket tesz ki.
- A második probléma, hogy némi saját erő is szükséges, ami Magyarországon sok vállalkozásnak okoz gondot.
- A harmadik probléma, hogy a piacaink beszűkültek.
- A negyedik pedig, hogy többlettermeléshez, vagy többletmunkaerőhöz kötik a kkv-k támogatását. Az innováció, a modernizálás azonban más feltételek mellett teljesül. A kkv-k nem tudnak többet termelni, mert nincsenek piacaik. Mire használják föl a kapott pénzt? Arra, hogy jobb termékeket, olcsóbban állítsanak elő, megteremtve a lehetőségét, hogy idővel többet tud belőle eladni.
Lényegesen átgondoltabban kellene a kkv-k támogatását megszervezni, és ezt várjuk a 2010-es kormánytól.
Sokak szerint az uniós pályázatok bonyolultsága visszariasztja a vállalatokat a pályázástól. Ön szerint ez mennyire fontos tényező a forráshoz jutás szempontjából?
Nemrég megjelent egy statisztika, amelyben 1000 fős minta alapján mérték fel az uniós csatlakozásról kialakult véleményt. Míg Magyarországon 26 százalék, addig a környező országokban 60-70 százalék mondta azt, hogy elégedett az országa uniós tagságával.
Szeretném ezért hangsúlyozni, hogy Magyarország számára nincs más megoldás, mint az Európai Unió hasznos tagja lenni. Nem biztos, hogy mindaz, amit uniós követelménynek gondolunk, valójában az Európai Unió kéri. Felelősségem tudatában kijelentem, hogy a különböző pályázatoknál, a kiírásoknál a magyar kormány követi el fölösleges óvatosságból mindazt, ami a pályázatokat megnehezíti.
Amikor tehát az Európai Unióval elégedetlenek vagyunk, picikét országunkon belül is körbe kell nézni és keresni kell a problémákat. Ez nem adott kormányoknak, hanem a nagyon rossz magyar közigazgatásnak szól.
