Hirdetés
Kassai Róbert 1990 óta az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) alelnöke, 2007 óta pedig elnöki tanácsadója. A brüsszeli székhelyű Kézműves Vállalkozások, Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetségnek (UEAPME) alelnökeként 2005 óta tevékenykedik. Az Antal-kormány alatt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterének tanácsadója volt, majd részt vett a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány megalapításában, és az UNICBANK-ként indult Raiffeisen Bank felügyeleti tanácsát vezette.
A Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben. Mit várhatunk az új kormánytól a vállalkozáspolitika terén?
Az új kormány még nem terjesztette be részletes programját, mindazonáltal korábban is volt már Fidesz-program, valamint van lehetőség a párt gazdaságpolitikusaival időnként szót váltani. Ezen túlmenően, szakértőként lehetőségem van arra is, hogy anyagokat juttassak el az új kormány részére.
Mindezek alapján talán nem szorul bizonyításra, hogy a Fidesz a kisvállalkozókat -köztük a hazai vállalkozókat- prioritásként óhajtja az elkövetkezendőkben kezelni. Egyértelműen azt szeretné, ha a társadalom a vállalkozókat elismerné és munkájukat fontosnak tartaná.
Határozott meggyőződésünk, hogy lépések fognak történni a kisvállalkozások érdekében, és úgy véljük, hogy az európai kisvállalkozásokat támogató politikából is sok mindent átvehet az új kormány.
Szakértőinknek a korábbi időszakban is volt véleménye, és a korábbi kormány számára is tettünk javaslatokat. Én magam is a Reformszövetségen belül létrehozott reformbizottság egyik szakértője voltam. Javaslatainkból nagyon kevés valósult meg, habár a vélemények mind a politikától független szakértői vélemények voltak.
Legalább nyolcvan pontot lehetne felsorolni, amelyekben a leghatározottabb változásokat kell végrehajtani az elkövetkezendőkben. Némelyik intézkedés pénzbe kerül, ezért lehet, hogy ennek megvalósítása kitolódik, de vannak olyan lépések, melyek nem kerülnek pénzbe, a gazdaság és a kisvállalkozások számára mégis jelentős segítséget jelent. Ezekre kell fektetni eleinte a hangsúlyt.
Várjuk a fejleményeket és mindent meg fogunk tenni, hogy egy olyan gazdaságpolitika alakuljon ki, amely a hazai vállalkozásokon és kisvállalkozásokon alapszik.
A két harmados többség birtokában minden bizonnyal könnyebb lesz változtatásokat eszközölni. Feltéve, hogy ezek jó irányba mutatnak, vajon elegendő-e a kétharmad ahhoz, hogy a jelenleg igen csak rossz állapotban lévő kkv-szektort rendbe hozza az új kormány?
A kétharmad az nagyszerűen alkalmas arra, hogy nagyon rövid időn belül meg lehessen hozni azokat a rendelkezéseket, törvényeket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek.
Mindazonáltal számunkra nem az az érdekes, hogy a kétharmad létrejött-e, hanem az a remény, hogy a hazai gazdaságot ez a kormány talpra tudja állítani.
Az elmúlt kormány nem csak abban hibázott, hogy a csúszópénzeket elfogadta, vagy más, morálisan kifogásolható dolgot tett, hanem határozott véleményem hogy nem értett a gazdaságpolitikához. Nem vették figyelembe, hogy Magyarország volt az első aki áttért az irányított tervgazdaságból a piacgazdaságra. Természetesen követtünk el hibákat, de még ma is ezeknek a hibáknak a következményeit cipeljük, ahelyett, hogy egy más gondolkodásmódra kapcsolnánk át. Úgy gondoljuk, hogy az új kormánynál ez megvan.
A rossz állapotban lévő kkv-szektort ugyanakkor per pillanat nem segíti a kétharmad, és elég hosszú idő fog eltelni míg a kisvállalkozások helyzetét lényegesen javítani lehet majd.
A kkv-k helyzetén közvetlenül elsősorban adócsökkentéssel lehetne segíteni. Egy, az origón közölt tanulmányt szerint, ugyanakkor nem csak a kkv-k, hanem a multivállalatok is arra várnak, hogy lesz-e valójában adócsökkentés sz országban, mert csak ez utóbbi esetben hoznák csak Magyarországra a szolgáltatási központjaikat. Mennyire befolyásolja ez a kkv-k megélhetését?
A tanulmány téved. A nemzetközi kitekintéseim alapján, és miután nemzetközi cégekkel dolgozom együtt, mert vállalkozásaim is vannak, határozott meggyőződésem, hogy az adó kérdése másod vagy harmadrendű kérdés abból a szempontból, hogy Magyarországra jön-e a működő tőke vagy sem.
Az elsőrendű kérdés minden körülmények között a szabályozás kiszámíthatósága. Ez az elkövetkezendő pár napon belül gyökeresen pozitív irányba meg fog változni.
A másik, ennél sokkal nehezebb kérdés a szakképzés kérdése. Az Európai Unió lényegesen növelni akarja a termelés hozzáadott értékét, ezért az innovatív termelésre koncentrál. A kutatás-fejlesztést, az elektronikát, az autó összeszerelést és természetesen szolgáltatói szektort kívánja ösztönözni.
Az összes olyan munkát, amely nagy szakértelmet nem kíván, mert gépek végzik el, kihelyezik olyan országokba, amelyeknél a munkabér lényegesebben olcsóbb. Ezért Magyarországon a szakmunkás képzés nagy probléma. Az IPOSZ-nak határozott meggyőződése, hogy óriási lemaradásban vagyunk, a szakmunkás képzés, a duális képzés, a gyakorlati képzés és az oktatási tananyag terén egyaránt.
Az új kormány számára tehát jelentős probléma lesz, hogy mire a képzés terén eszközölt módosítások kifejtik hatásukat, első mandátuma lejár. Miközben a tananyagot, a képzést 1-2 év alatt át lehet átalakítani, a változás 5-10 év alatt jelenik meg a gazdaságban, 5-10 év alatt jelenik meg a tudásban.
Ezek szerint gyakorlatilag lehetetlen azt a bizonyos 1 millió munkahelyet megteremteni, még akkor is, ha a Fidesz-KDNP által vezetett kormány főleg három iparágra koncentrál majd: az építőiparra, a mezőgazdasági iparágakra és a szolgáltatásokra.
Nem. Határozott meggyőződésem, hogy az elképzelés nagyon jó. Tudniillik a modernizáció és az új munkahelyteremtés nem ugyanaz. Ezeket külön kell választani.
Magyarországon egy millió munkahelyet kívánnak teremteni: ennek nem az a lényege, hogy mindegyik olyan szakember lesz, aki valamelyik vezető autógyárban fog dolgozni, hisz az összes működő tőke, amely eddig bejött az országba, összesen mintegy százezer többlet munkahelyet teremtett, mert közben miattuk sok vállalkozás meg is szűnt.
Ha egy autópályát építünk 1 milliárd forintból, az összesen hat darab munkahelyet teremt. Az építőipar másik ága, a lakásépítés, a lakáskorszerűsítés, amely a mostani gazdaságpolitika prioritása, ugyanakkor ugyanennyi befektetéssel százharminchetet! Tehát ugyanaz az egy milliárd forint, munkahelyteremtés szempontjából nem mindegy, hogy hová kerül.
A közvéleményt alakító, befolyással bíró embereknek éreztetniük kell, hogy a közgazdasági gondolkodás az új kormánnyal megváltozott: Európa közepén vagyunk, de Magyarországot mégis Magyarországként kell kezelni: olyan speciális problémáink vannak, amelyeket magyar válaszokkal kell megoldani.
Említette, hogy vannak olyan intézkedések, melyek pénzbe kerülnek és vannak, melyek nem. Milyen lépések tartoznak ez utóbbi kategóriába?
Az ingyenes intézkedések között a körbetartozások kezelése és az adminisztráció a legjelentősebb.
Magyarországon a bruttó nemzeti össztermék 6 és fél százalékát teszi ki az adminisztráció, ez az EU-ban átlagosan 2,5 százalék körül mozog. Magyarországon milliárdokat lehetne megtakarítani, ha az adminisztráció lényegesen egyszerűbb lenne.
Az új kormány a minisztériumok, hatóságok számának csökkentésével már javít a helyzeten, de az államigazgatásnak is jól kellene működnie.
Amikor Orbán Úr a múlt héten azt mondta, hogy a magyar vállalkozók teljes egészében ki vannak szolgáltatva a bankoknak, 100 százalékig igaza volt. A bank maga dönti el, hogy milyen kockázati elemzést hajt végre, hogy milyen scoring rendszerrel dolgozik és ennek alapján lesz a vállalkozó hitelképes és nem hitelképes. Ez pedig előrevetíti a körbetartozások ügyét.
Törvény rögzíti –ezt át is adom önnek-, hogy Magyarországon az adósokat hogyan kell nyilvántartani. Ebben a legfontosabb az, hogy a központi adósnyilvántartó rendszerbe miképpen lehet a vállalkozót felvenni. Benne van az is, hogy a vállalkozó ez ellen panasszal élhet. Van azonban egy óriási hiányossága ennek a törvénynek: nem tették kötelezővé, hogy akkor, amikor a vállalkozó felkerül erre a tiltólistára, akkor őt erről értesítsék. A vállalkozónak halvány fogalma sincs arról, hogy fölkerült-e a tiltó listára vagy sem. Elkezdi a beruházást, pénzt költ, és a végén hitelképtelen mert rajta van a tiltó listán.
A Magyarországon bejegyzett külföldi tulajdonú bankok, vagyis a bankok többsége ráadásul létrehozott egy másik fajta rendszert: a BAR rendszert. Ez problematikus, hiszen a kkv-k számára teljesen ismeretlen rendszer szerint működik egy olyan banki lista, melyre, ha a vállalkozó rákerül, akkor öt évig nem kap hitelt!
A vállalkozók nagy része ráadásul azért kerül fel ide, mert az állam tartozik neki! Ha az állam nem fizette ki a fővállalkozót, az nem tudja befizetni az áfát. Az állam a neki járó pénzt, nem fizette ki, de kéri, hogy abból a rá eső adórészt fizessem be azonnal. Két megoldás van: vagy kifizetem és akkor nem kerülök rá a BAR listára, de pénzügyi problémáim lesznek és nem fizetem ki az alvállalkozókat és ők kerülnek rá a BAR listára, vagy nem fizetem ki az áfát és az adót, mert nem kaptam meg a pénzemet. Igaz, hogy akkor az alvállalkozóimat kifizetem, de akkor én kerülök a BAR listára, és 5 évig nem leszek hitelképes. Ördögi kör!
A BAR lista ráadásul nem hozzáférhető és nem publikus. Hogy ki van rajta, azt csak az az egynéhány bank tudja. Ez a legnagyobb probléma, aminek a kezelése nem kerülne pénzbe, csak intézkedést igényelne.
A költséges intézkedések között az első nyilvánvalóan az adócsökkentés és a beruházások növelése, amelyben uniós pénzek is szerepet kapnak.
Magyarországon eltúlzott a munkabérekre eső adó, illetve elvonás. De nem azért mert 54 százalékos, hanem mert a magyar gazdaság teljesítőképessége rossz: az egy óra munkára eső GDP borzasztó kevés, az uniós átlag fele. Emiatt a költségek nagy részét a munkabérek emésztik föl, tehát a munkabérre eső közterheket mindenképpen csökkenteni kellene. Ez javítaná a versenyképességünket és exportnövelő hatása lenne, valamint kitisztítaná az árnyékgazdaságot.
Ha a kis- és közepes vállalkozások mindent a törvény szava szerint könyvelnének el és vallanának be, nem lennének életképesek. Ezt az Európai Unióban is tudják és beleszámítják a statisztikákba: egyes helyeken 3-5, nálunk 20 százaléknál nagyobb mértékben.
A gazdaságpolitikának és az Európai Unióban való működésünknek egyik szerencsétlen pontja -és ez nem a mi hibánk-, hogy az adók nem összehasonlíthatók. Hiába tudom, hogy az egyes tagállamokban mi az adók mértéke, a probléma az, hogy az adóalap nem mindenhol ugyanaz, mert a különböző leírható kedvezmények módosítják a leírható adó összegét, tehát az adóalapot. Az EU évek óta szeretné, ha az adóalapokat harmonizálnánk, és a kedvezményeket más módon adnánk. Ez egyelőre nem sikerült, mert az adó minden ország diszkrecionális joga.
A gazdasági válságban kiemelten gondot okozott a bankok és a kkv-k közötti bizalmi válság. A vállalkozások nehezen jutnak hitelhez. Legutóbbi beszélgetésünk során egy állami bank létrehozását javasolta a kkv-k részére...
A bizalmi válság ott kezdődött, amikor az adófizetők azt látták, hogy a pénzükből szó nélkül támogatják a nagy bankokat, de az olyan bajba jutott országok, mint Görögország esetében a 100 milliárdos nagyságrendű összegek is fejfájást okoznak az országoknak.
Magyarországon a bankrendszer teljesen torz. Három kivételével minden bank külföldi kézben vannak. Ez azt jelenti, hogy amellett, hogy természetesen a magyar vállalkozókat és a lakosságot akarják kiszolgálni, a saját vegyesvállalataik és a gazdaságossági eredmény a prioritás. Ezért a kockázatcsökkentés alapvető érdekük. Ezt minden körülmények közt a magyar gazdaságpolitika prioritása elé helyezik. Nem lehet elvárni egy külföldi tulajdonban lévő banktól, hogy a magyar gazdasági problémákat oldja meg a saját nyeresége kárára. Ezért Magyarországnak létre kell hoznia, egy túlnyomó részt állami tulajdonban lévő kkv-bankot.
Lát arra esélyt, hogy ilyen bank létrejöjjön?
Nagyon nagy esélyt látok rá!
Akkor ön már tud valamit...
Nagyon komoly szakmai vélemények vannak a leendő kormány asztalán, azoknak az asztalán akik a leendő kormányt fogják képviselni, és ez a gondolat nem idegen tőlük. Németországban működik ilyen bankrendszer -LFA-nak hívják-, amely garanciát és hitelt is ad egy kézben.
A körbetartozásokról már beszéltünk. De mi a helyzet az EU egyik fő céljával, a késedelmes kifizetések csökkentésével?
Az Európai Unió felmérése szerint az EU által kiutalt források 62 százaléka késve kerül a vállalkozóhoz. A nagy cégek szerződésben kényszerítik rá a kkv-kra a 120-130 napos fizetési határidőt. Az új kormány tervei szerint a fizetési határidő mindenhol maximum 30-60, későbbiekben pedig 30 nap lesz. A körbetartozások megakadályozásának első lépése, hogy a fizetési határidők kérdését központilag kell rendezni.
A probléma másik oldalának kezelése érdekében a javaslatom az, hogy minden egyes felmérési naplót közjegyző által hiteles közokiratba kell foglalni, amely kizárólag bíróságon támadható meg, de a fizetési kötelezettség ettől még fennáll.
A munka átvételéről szóló jegyzőkönyvet a jelenlegi szabályok szerint a fővállalkozó megkifogásolhatja, vagyis hiába vette át a munkát, nem fizeti ki a vállalkozót. Az elvégzett munkát ne lehessen a következőkben megkifogásolni! Európában ez egy új gondolat.
A harmadik szükséges intézkedés, hogy a fővállalkozó addig nem kapja meg az utolsó számláját, amíg az alvállalkozóit ki nem fizeti. Ha az alvállalkozókat nem fizette ki, akkor a bank nem oda utalja a pénzt, hanem az alvállalkozók között szétosztja. Természetesen gondoskodni kell arról, hogy az utolsó részszámla ne 5 forintról szóljon.
Ettől még a fővállalkozó hivatkozhat arra, hogy a projektben hiba van, és hiánypótlást kérhet, de addig ő sem kapja meg a pénzét. A bank, az EU vagy a beruházó nem azért fizet, hogy félkész munkát kapjon meg, vagy egy olyan munkát, aminek hiánypótlásai vannak. Kész munkáért készpénzt.
A múltkori interjúnk során említette, hogy az UEAPME színeiben keresik a megoldást arra, hogy hogyan lehet a kkv-kat bankokon kívüli eszközökkel forráshoz juttatni? Vannak e téren előrelépések?
Minden körülmények között szeretnénk, hogy a már említett bizonyos kisvállalkozói bank megvalósuljon. Vannak olyan pénzügyi szervezetek és ez az új Magyarország kisvállalkozói hitelnél már megvalósult, hogy a fejlesztési bank kezeli a pénzt, de az ügynökein keresztül és nem a kereskedelmi bankokon keresztül. Ezek az ügynökök PSZÁF-engedéllyel rendelkeznek, a társaságok felkészült, az érdekképviseletek 100 százalékos tulajdonában lévő ügynökségek, kft-k, pénzügyi tanácsadók lehetnének.
Egyszerűbb lenne a bankokat jó útra téríteni, ha rájönnének arra, hogy rajtuk kívül is van még élet Európában, és vannak más olyan pénzügyi szervezetek, amelyek a pénzeket mozgatni tudják.
Az UEAPME azt szeretné, ha az Európai Kisvállalkozói Törvény (SBA) nem csak ajánlás formájában létezne, hanem kötelező erőre emelkedne. Sikerült ez ügyben előre lépni?
Nem. Továbbra sincs olyan része, ami kötelező lenne, de arra kiválóan alkalmas, hogy egyformán gondolkodjunk és rájöjjünk, hogy az Európai Unió kilábalása a kisvállalkozókon múlik. Az Európai Unió nagy lemaradásban van az SBA kapcsán, de azt gondolom, hogy ebben nem csak Brüsszel a hibás, hanem az adott tagállamok is. A válság sok mindent felborított. Az európai unós választás pedig máshová helyezte a hangsúlyt. Az EU határozott véleménye, hogy a válságot nem a kkv-k okozták, de az elszenvedői ők. Ennél tovább azonban nem jutott.
A Visegrádi Négyekhez beterjesztettem egy tanulmányt, amelyben azt javasoltam, hogy tekintsük át az SBA-t közösen, és az EU tegyen javaslatot az adott tagállamoknak, milyen törvényeket hozzanak saját vállalkozóinak megsegítésére. Nem történt előrelépés ebben.
Az SBA kapcsán a magyar kormány elhatározta, hogy kétévente be kell számolni az Országgyűlés előtt arról az intézkedésekről, amelyet a kormány végrehajtott a kisvállalkozások érdekében. Ez az anyag ugyan elkészült, de nem nyilvános és a parlament nem tárgyalta meg! Hát ennyit ér a gondolkodj először kicsiben!
