Hirdetés
Az Európai Kisvállalkozói Törvény kapcsán az Európai Bizottság három kulcsproblémát fogalmazott meg. Brüsszel szerint a pénzügyi eszközökhöz való hozzáférés, az adminisztratív terhek, illetve a piachoz való hozzáférés a vállalkozáspolitika legnagyobb hiányosságai. Hogyan jelennek meg ezek a problémák Magyarországon?
Az EU globálisan jól látja a mikro- és kisvállalkozások helyzetét, tehát a „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” mondás részeiből a helyi cselekvéssel van a fő probléma.
Az EU tagállamaiban azonban nem csak a kis- és közepes vállalkozások helyzete, hanem a megítélésük is - gazdasági és társadalmi tekintetben egyaránt - különböző. Nyugat-Európában az emberek tudják, hogy a mikro- és kisvállalkozások jelentik a legszélesebb réteget, vagyis, hogy belőlük építkezik a társadalom egésze.
Magyarországon ez jelenleg nem így van, és én ebben látom a fő problémát.
A Magyarországon uralkodó szemlélet még a szocializmusból maradt meg, amikor maszeknak hívták és elítélték a kisvállalkozókat. A kkv-k kárára van a magyar társadalomban a vállalkozókról kialakult negatív kép is. Az emberek azt gondolják, hogy a vállalkozók: simliznek és adót csalnak, és nem látják, hogy a nagy többség keményen dolgozik, hogy fenntartsa magát.
Az Ön által említett problémák - többek közt ebből a szemléletből fakadóan – áthidalhatatlan nehézségeket jelentenek a vállalkozóknak. A pénzügyi eszközhöz hozzáférni szinte lehetetlen. Mivel az elmúlt 15-20 év nem volt elegendő ahhoz, hogy a vállalkozások feltőkésedjenek, az állami garanciaintézményeket vagy a vállalkozók együttműködésen alapuló intézményrendszereket kellene megerősíteni. Tény, hogy a mindenkori kormány az elmúlt években, 2000-től folyamatosan tett lépéseket ennek érdekében, de ez nem volt elegendő.
A garancia a jelenlegi válságban különösen felértékelődött.
Az önkéntes, egymásnak nyújtott garancia hitelképessé teheti a vállalkozásokat. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány ezen kívül a beszállítói lánc fontosságát szeretné hangsúlyozni, mivel úgy gondoljuk, hogy a lánc végén szereplő közepes vállalkozások szinte az egész láncot társadalmi felelősséggel tudják átitatni. A közepes vállalatoknak védelmező szerepet kellene játszaniuk, a baj azonban az, hogy Magyarországon sajnos ez a réteg sem képes önállóan fennmaradni.
A garanciaszűkösség mellett a kockázatkezelésben és a követeléskezelésben tapasztalt eltérő felfogás okozza a legtöbb problémát. Ha valaki Magyarországon „megdől”, akkor ez végletesnek számít, mivel soha többet nem kap hitelt. Sajnos kevesen látják, hogy a vállalkozás alapja a kockázat, és soha nem garantált a siker. Az Európai Unió által is ösztönzött ún. „második vagy harmadik esély” politikája nagyon hiányzik a magyar rendszerből.
Az Európai Bizottság nemrég úgy döntött, hogy a Beruházási Bankon keresztül garanciaalapot tesz hozzáférhetővé a kkv-k számára. Ez a gyakorlatban a magyar bankokon keresztül jut el a vállalkozókhoz?
A magyar állam működtet néhány garanciaintézetet, sőt volt egy önkéntes alapon működő garancia intézményrendszer, amely szintén az állam segítségével nőtt fel. A garanciarendszert vagy működőképessé kell tenni, vagy állami pénzt kell befektetni. Ehhez lehet egy jó lehetőség, amit Ön említett.
Az Unió úgy véli, hogy a válságból való kilábalás egyik útját az innováció jelenti. Az ön által is említett „második esély” helyett inkább a versenyképességet támogató uniós vállalkozáspolitikában Ön hogyan látja az innováció szerepét?
Az innováció egy dolgot jelent: A vállalkozás piaci versenyképességének növelését. Az általam megkérdezett kisvállalkozók többsége azt mondta, hogy ez őket nem érinti. A magyar vállalkozói réteg még nem értette meg, hogy az is innovációnak számít, ha az eddig csak sima kenyeret gyártó pék elkezd szeletelt kenyeret gyártani. Ha pozíciót foglalhat vele a piacon, akkor az innovációnak számít.
Az innovációtól el kell választani a kutatás-fejlesztést, ez utóbbi jelenti ugyanis az új technológiák előállítását, amellyel gyakran az innovációt összetévesztik.
Minden vállalkozás innovatív, amely hajlandó, képes és akar is tenni azért, hogy saját piaci pozícióját valamilyen módon megváltoztassa.
Hajlamosak vagyunk a siker feltételének egyedül a pénzt tekinteni. Én azonban úgy vélem, hogy a pénz mellett szükség van az emberre, az ötletre és a szerencsére is! Szerencse nélkül nincs vállalkozás! Ha megírt képletek, megírt forgatókönyvek alapján lehetne vállalkozni, akkor, minden vállalkozó Rockefeller vagy Rotschild lehetne. Ezt a bankoknak is el kell fogadnia, ezért hangsúlyozom én a második esély jelentőségét.
Ön szerint a hitelező bank, vagy az állam döntse el, hogy ki kaphat második esélyt?
Az állam szabjon feltételeket a második esélyre vonatkozóan. Teljesen mindegy, hogy az állam az embernek munkanélküli segélyt fizet fél évig, vagy ad neki egy második esélyt. Hasznosnak találnám, ha segély helyett képzést, vagy mentort kapnának a bajba jutott vállalkozók. Most is vannak tanácsadói programok, amelybe rengeteg pénzt ölnek bele, de rossz struktúrában.
A vállalkozások ismerik ezeket a lehetőségeket?
Pontosan az a baj, hogy nem is tudnak róla. Mindenki csak beszél az egyablakos intézményrendszerről, de a vállalkozásfejlesztési intézményrendszer teljesen széttagolt. Egy része a területfejlesztési intézményrendszerbe tagolódott, másik része nem fért már be ide. További probléma, hogy a források is széttagoltan vannak jelen. Így egy olyan rendszer jött létre, amely egy átlag vállalkozó számára átláthatatlan.
Beszélgettem dr. Valász Györggyel az Iparszövetségtől, aki azt mondta, hogy többek között a nagyvállalatok által támasztott versenyfeltételek azok, amelyek a kkv-kat ellehetetlenítik. Viszont az uniós felmérésekből az derül ki, hogy ez csak egyike a problémáknak és nem is a legsúlyosabb. Ön szerint mire kell először választ adni?
A magyar kereskedelemben halmozottabban érződik, hogy a multik letarolták a magyar kereskedelmi piacot. Megszűnt a mikro- és kiskereskedelmi vállalkozói piac. Ha Magyarországon ez még nem is érezhető, a trendek európai szinten azt mutatják, hogy a fogyasztók egyre inkább a lokális piacok felé fordulnak és a nagy kereskedelmi láncoknak és bevásárlóközpontok világa átalakul.
Egyre inkább a termék minősége lesz a fontos, és a termék minőségét a kiskereskedelemben tudják a legjobban garantálni.
Magyarország egy kis piac, ezért a vállalkozásokat segíteni kell a hálózatosodásban. A közös fellépés ugyanis helyet biztosíthat számukra a közép-európai piacon. A hálózatosodást azonban nem csak országon belül, hanem multi- és bilaterális kapcsolatok kialakításával is segíteni kell.
Megfelelő erre a belső piaci szabályozás az EU-ban? Gyakorlatilag megszűnt minden eddig létező korlát.
A magyar vállalkozások számára nem az Európai Unió jelentett problémát, hanem a magyar állam, a magyar APEH, és a vámhatóság.
Ez igaz, de ha külföldre ad el, onnantól egészen más szabályok vonatkoznak a vállalkozókra
Ezekről a szabályokról egyrészt nincsenek kellő információk birtokában a vállalkozók. Részletes tájékoztatásra lenne szükség arról, hogy például mit jelent az EU-s adószám, vagy, hogy mi változott mostanság az áfa törvényben. Szükség van a vevő országa szerinti áfa-elszámolásra, amivel Magyarországon nagyjából csak a „nagyok” vannak tisztában.
Sajnos a magyar politika olyannyira instabil, hogy a vállalkozások nem tudják vállalni a külföldi adórendszer jelentette kockázatokat. Ha például valaki Amerikából importál, hamar kiderült, hogy ha Hollandiában vámoltatja az árut, jobban jár,mivel kisebb Áfa terheli, mint Magyarországon..
A legnagyobb probléma - a társadalmi, önkormányzati és állami szinten is megjelenő rossz szemléletmód mellett – az adórendszer instabilitásában látom. Ezt pedig csak fokozza az adminisztratív- és adóterhek elviselhetetlen mennyisége.
Magyarország egy dolgot talált ki jól, és ez az EVA.
Volt egy kezdeményezés az Unión belül, hogy egy 5 százalékos kedvezményes hozzáadott-érték áfa-kulcsot vezessenek be bizonyos kisvállalkozások számára. Nagy tagállamok, pontosabban Németország, Franciaország, Ausztria viszont azt mondták, hogy ez nem segíti a gazdaságot. Ön jónak tartja a javaslatot?
Az áfa cash-flow probléma a vállalkozások számára: kifizeti az ember és visszaigényli. Én Magyarországon az élő munkát terhelő adók csökkentésében látom a kisvállalkozások számára a nagy lehetőséget. Úgy érzem, hogy az 5 százalékos áfa-kulcs a mikro és kisvállalkozások életét lényegében nem befolyásolja. Magyarországon csak egy szűk rétegen tudna segíteni, aki valóban hozzáadott értékkel látja el a terméket, mielőtt értékesíti. 
