Hirdetés
A Bizottság 2007. március 21-én, kezdte vizsgálni azt, a magyar szabályozást, amely még az ország EU-csatlakozása előtt, 2003-ban született és a vállalkozások kedvező kamatadóztatására vonatkozott.
A szabályozás lehetővé tette az egy-egy csoport részévé váló vállalkozásoknak, hogy az azonos vállalatcsoporton belüli kapcsolt vállalkozásoktól kapott, vagy nekik fizetett nettó kamatnak csupán a felét szerepeltessék adóköteles jövedelemként vagy kiadásként. Ezzel szemben a kamatot fizető kapcsolt vállalkozás tekintetében a fizetett nettó kamat összegének fele az adóalapot növeli, így a kapcsolt vállalkozás esetében magasabb lesz az adószint.
Az EK-Szerződés állami támogatásra vonatkozó szabályai szerinti hivatalos vizsgálati eljárást azért kezdeményezte akkor a Bizottság, mivel kétségbe vonta, hogy a rendszer általános intézkedést képez. Az általánosság ellen szólt, hogy a rendelkezés csak a csoportba tömörülő vállalkozásoknak ad kedvezményt, valamint, hogy kizárta a biztosítótársaságokat, a pénzügyi intézményeket, a befektetési vállalkozásokat, a kockázatitőke társaságokat, valamint a kisvállalkozásokat.
Ezen túlmenően probléma volt, hogy mindez összhangban áll-e az állami támogatási szabályokkal, illetve torzíthatja-e a versenyt.
Az eljárás annak az uniós elvnek a szellemében indult meg, amit Neelie Kroes versenypolitikai biztos is hangsúlyozott: „Biztosítanunk kell, hogy az adóintézkedések összhangban álljanak az EK-Szerződés állami támogatásra vonatkozó szabályaival, és ne torzítsák a versenyt azáltal, hogy igazságtalanul befolyásolják a vállalatokat abban, hová telepítik egyes gazdasági tevékenységeiket.”
A Bizottság kirekesztő támogatási motívum mellett a nemzetiség szerinti diszkrimináció is szerepet kapott a vizsgálatban. Az EU végrehajtó szerve ugyanis megállapította, hogy az intézkedés csoportszinten azokat a határon átnyúló eseteket favorizálja, ahol a kamatot magyar vállalkozás kapja. Lényegében a program olyan multinacionális csoportokat részesített előnyben, amely Magyarországon folytatnak csoporton belüli finanszírozási tevékenységet.
Abban az esetben ugyanis, amikor a vállalat telephelye belföldi, és nettó kamatot fizető kapcsolt vállalkozás külföldön székel, a kamatot kapó vállalt adóalapjából a nettó kamat felét levonhatja, ráadásul, mivel a külföldi székhelyű vállalat nem a magyarországi adószabályok szerint adózik, az adóköteles jövedelméből levonhatja a kifizetett nettó kamat teljes összegét.
Ez felveti a törvény az EK-szerződés állami támogatási szabályokkal való összhangját. A Bizottság úgy találta, hogy a külföldi cégek esetében, melyekre külföldi adózási szabályok vonatkoznak, de hazai vállalataik alapján megkapják ezt a kedvezményt, a magyar állam adóbevételtől esik el, ami állami támogatást is jelenthet. Viszont amennyiben ez állami támogatás, a Bizottságnál nem jelentették be – ez pedig szabálytalan.
Ezeken túl vitatott még az a lehetőség, hogy a cég éves alapon dönti el, hogy él-e az intézkedés alóli kimaradás lehetőségével. Attól függően, hogy egy külföldi kapcsolt vállalkozás viszonylatában a magyarországi telephellyel rendelkező vállalat nettó kamatot kap vagy nettó kamatot fizet, a magyarországi telephellyel rendelkező vállalat éves alapon szabadon dönthet afelől, hogy a rendszert elfogadja, vagy kihasználja a kimaradás lehetőségét.
A vizsgálat bejeződése után a Bizottság végül is arra az álláspontra jutott, hogy mivel az intézkedés már az uniós csatlakozást megelőzően megszületett, meglévő támogatásnak minősül. Ez azért érdekes, mert a meglévő támogatásokra más szabályozások vonatkoznak, így a Bizottság nem indít Magyarország ellen eljárást sem. Emellett a magyar törvényhozás egy időközben elfogadott jogszabállyal 2010. január 1-jétől törvényen kívül helyezi ezt az eljárást. 
