Hirdetés
„Tudja, mit tehet Önért a szociális Európa?” címmel rendezte meg az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága az „Európa Cirkusz” budapesti előadás-sorozatát. A rendezvény célja, hogy felhívja az emberek figyelmét az EU szociális politikájára, elsősorban a munkavállalók (tovább)képzése, az esélyegyenlőség, és más területek uniós finanszírozású projektekkel való támogatására.
Mindezt cirkuszi elemekkel, szimbólumokkal illusztrálva, innen az „Európa Cirkusz” név.
Az előadások egy részét a foglalkoztatáspolitikában érintett állami intézmények képviselői tartották. Előadásukban kiemelt szerepe volt a szak- és felnőttképzésnek, mint a foglalkoztatás elősegítésére biztosított eszköznek. „Az első eredményeink a felnőttképzésből származnak. Az első tapasztalatok és az első monitoring eredmények is onnan jöttek be. […]A felnőttképzéssel foglalkozó intézetek, […] illetve a profitorientált felnőtt-képző cégek voltak azok, akik először visszajeleztek a szakmastruktúrával kapcsolatban.” – közölte Juhászné Víg Éva, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) programiroda-vezetője.
„Azt mondhatom, hogy soha ennyi pénz nem volt Magyarországon a szak- és felnőttképzés fejlesztésére: 7,8 milliárdos a költségvetésünk. […] Nem is tudok olyan elemét mondani a mostani központi programunknak, ami valamilyen módon ne érintené a felnőttképzést.” – tette hozzá. Az előadó elmondta, ma már nem lehet egyetlen diplomával vagy szakmunkás bizonyítvánnyal végleg elhelyezkedni egy munkahelyen, gyakran pályát kell módosítani. Hozzátette, a felnőttképzés pont abban tud segíteni, hogy a munkavállalók alkalmazkodni tudjanak ehhez a tendenciához.
„Az összes munkaügyi statisztika Magyarországon és szerte a világon azt támasztja alá, hogy az elhelyezkedési esélye azoknak az embereknek […] sokkal jobb, akik valamilyen szakképzettséggel rendelkeznek.” – világított rá Dr. Soós Adrianna, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgató-helyettese. Hozzátette, hazánkban az álláskeresők legalább fele nem rendelkezik semmilyen szakképzettséggel, függetlenül iskolázottsági szintjétől. Éppen azért jelentős a felnőttképzés, melynek uniós és állami támogatása szintén fontos. Egy igényesebb felnőttképzés ugyanis egy átlagos magyar munkavállaló 3-5 havi fizetésébe kerülne.
A ráfordítások és valóság
A képzések jól beilleszthetőek a Lisszaboni Stratégiába. Az EU állam- és kormányfői által 2000-ben elfogadott stratégia célja, hogy 2010-re az EU legyen a világ legdinamikusabb, tudásalapú társadalma. Ehhez szükséges a munkavállalók képzésének fejlesztése.
Ebből a szempontból az EU foglalkoztatáspolitikája nehezen nevezhető ragyogónak, a Lisszaboni Stratégia célját ugyanis előreláthatóan nem sikerül elérni. Mindazonáltal az erőfeszítések komolyságát jelzi a támogatások mértéke és spektruma. Az Európai Szociális Alap (ESZA) által finanszírozott munkahelyi képzések és programok támogatási értéke 2008-2009-re szólóan csak Magyarországon több mint 4 milliárd forintot ért el.
„Összességében egy 440 pályázó szervezet, tehát vállalkozás kapott lehetőséget, és négy-ötezer munkavállaló képzésére teremtődött ezzel lehetőség, amely képzés kiterjedhetett szakmai ismeretekre is […] Mód és lehetőség van idegen-nyelvi ismeretek megszerzésére illetve fejlesztésére, […] az informatikai ismeretek fejlesztésére, de vezetői tréningekre és a vállalatmenedzsmentjének a képzésére egyaránt.” – hangsúlyozta Tóth Anikó, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselője.
Mindazonáltal a programok sikere megosztja az embereket. A felnőttképzési programokban részt vettek közül nem mindenki tudott elhelyezkedni, tehát a programokra fordított nagy összegek a (munkaerő)piac hiányában nem mindig érték el céljukat. Ráadásul a hallgatói hozzászólásokban felmerült kritikára, illetve problémára igazából nincs csodaszer. Dr. Soós Adrianna elmondta, ezek a felnőttképzések általában „az esélyeket növelik, de nem jelentenek biztos elhelyezkedési lehetőséget”.
Szintén probléma Magyarországon, hogy a fenti programok és képzési pályázatok néha ütköznek a magyar jogszabályokkal. A hallgatóság körében felmerült például az a panasz, hogy a munkáltatók nem tudnak élni a képzési programok nyújtotta lehetőségekkel, mivel a Magyar Állam megbüntetné őket. 2010-től ugyanis az a munkáltató, aki saját költségén küldi el alkalmazottját felnőttképzési programra, büntetésben részesül, mivel ez természetbeni juttatásnak számít. Ez azt jelenti, hogy a büntetés kifizetésével együtt a munkáltatónak kétszer annyiba kerül a munkavállaló képzése, mint eredetileg. Bár az állami intézményektől érkezett előadók ezzel nem értettek egyet, az már önmagában probléma, hogy az idevonatkozó szabályozás nem egyértelmű azok számára, akik érintettek lehetnek a programokban.
Hasonló jellegű kritika érkezett azonban a kutatás és fejlesztést, illetve a kutatói együttműködést érintő programok ügyében. Dr. Heltai Miklós, a gödöllői Szent István Egyetem egyetemi docense elmondta, előfordul, hogy „a pályázati rendszeren keresztül a törvények nem-betartására próbálnak kötelezni”. Példaként hozta fel, hogy az Oktatási Minisztérium engedélyt adott egy olyan pályázat megvalósítására, melyre az előadónak nem volt szerződése. Ez is jelzi, hogy a programokat és azok lebonyolítását helyenként még összhangba kell hozni a magyar törvényekkel.
