Hirdetés
Összefoglaló
A regionális politikára, vagy kohéziós politikára költhető pénzek közel egyharmadát (35,7 százalék) adják a teljes uniós költségvetésnek a 2007-2013-as periódusban. Az összes régiókkal kapcsolatos finanszírozásról szóló információ itt található.
A regionális alapok túlnyomó részét az első célkitűzésre fordítják, azaz a GDP uniós átlagának 75 százaléka alatt teljesítő régiók támogatására. A Bizottság szerint „a strukturális alapok első célkitűzése az unió kohéziós politikájának fő prioritása.”
2004-ben, mikor tíz új tagállam csatlakozott az Unióhoz, a fejlettségi szintek közötti különbség megduplázódott, és ezzel sok régi tagállam a 75 százalékos támogatási határ fölé került. Ennek eredményeképpen Közép- és Kelet-Európa lett a kohéziós politika legnagyobb haszonélvezője (bővebben lásd: A kohéziós politika a bővítés után).
A jelenlegi programozási periódushoz a Bizottság egy új törvénycsomagot javasolt, annak érdekében, hogy a strukturális alapok és a Kohéziós Alap pénzeit a lisszaboni (innováció, növekedés és foglalkoztatás) és a göteborgi (fenntartható fejlődés) célok teljesítésére fordítsák.
A 2013-ban véget érő jelenlegi költségvetési időszak félénél járva, a Bizottság félidős felülvizsgálatot végzett. Ennek keretében országonként elemzik, hogy az egyes tagállamok mennyire sikeresek a kohéziós pénzek felhasználásában (EurActiv.hu 2010.04.01).
Az európai regionális politikáról itt találhatók a legfrissebb hírek.
Főbb témakörök
Johannes Hahn, regionális politikáért felelős, és Andor László a szociális ügyekért felelős biztos 2010 márciusában bemutatta a jelentést, amely első ízben mérte fel minden tagállamban azt, mennyit haladtak előre az uniós célok teljesítésében.
Nem csak az úgynevezett “abszorpciós rátát”, vagyis a források felszívásának képességét mérték, hanem azt is, hogy a források felhasználása mennyiben szolgálta a specifikus, a hagyományos kohéziós infrastruktúra-fejlesztési feladatokon (mint út- és vasútfejlesztés) túlmutató célok elérését. Ezeket az „előirányzott” forrásokat olyan stratégiai célokra fordítják, mint az innováció növelése, zöld technológiák támogatása és munkahelyteremtés.
A 2007-2013-as periódus alatt a rendelkezésre álló összegnek átlagosan 27 százalékát rendelték hozzá már valamilyen projekthez a tagállamokban. Ez eddig több mint 93 milliárd eurót jelent.
Szégyenlista?
Hahn és Andor jó hangulatban hozta nyilvánosságra a stratégiai jelentést márciusban. Újra meg újra kiemelték a pozitívumokat a különböző tagállamokban.
Uniós tisztviselők azonban az EurActivnak arról számoltak be, hogy volt egy “szégyenlista”az országok összehasonlításban, amelyre a 27 százalékos ráta alatt teljesítő tagállamok kerültek fel.
Bizottság: nem kell hinni túlságosan a statisztikáknak
A jelentésben szereplő adatokat nem kellene készpénznek venni. Ráadásul a hivatalnokok gondban voltak azzal, hogy úgy mutassák be a dokumentumot, mint egy “hasznos” összehasonlító pillanatképet.
“Óvatosan kellene közvetlen összehasonlításokat végezni a tagállamok között, mert bár a Bizottság adatai a szeptember 30-i állapotra vonatkoznak, néhány tagállam más időpontról küldte be eredményeit.” –nyilatkoztak a hivatalnokok.
Néhány hónapos eltérés befolyásolhatja egy bizonyos szektorra vonatkozó allokáció mértékét (lásd később a Cseh Köztársaság példáját). Amíg „a projekt kiválasztásról alkotott elképzelések és a gyakorlatok is különbözőek a tagállamokban, bizonyos regionális és nemzeti eljárások fontos szerepet játszanak a kiválasztásban.” – tették hozzá.
Országról országra
Sok tagállamnak – a „régi” tizenötök és az „újonnan” csatlakozott tizenkettek közül is – van különösen nagy abszorpciós rátája. A bizottsági források szerint, ezek az országok alkalmazzák a leghatékonyabb struktúrákat.
A tizenötök közül például kilenc tagállamnak van az átlagnál magasabb rátája: Belgium (61,1 százalék), Dánia (30 százalék) Finnország (31,7 százalék), Írország (51,8 százalék), Olaszország (38 százalék), Hollandia (55,8 százalék), Portugália (38 százalék), Svédország (48,5 százalék) és Nagy-Britannia (35,2 százalék).
A tizenkét új tagállam közül pedig hétnek volt magasabb rátája: Ciprus (42,3 százalék), Észtország (52,3 százalék), Magyarország (46,3 százalék), Litvánia (35,4 százalék), Lettország (36,9 százalék), Málta (48,7 százalék) és Szlovénia (42,2 százalék).
Azért, hogy feltárjuk az unós források felhasználásának kihívásait, ez a dosszié azokkal a tagállamokkal foglalkozik, amelyeknek az átlagnál kisebb mértékben képesek felszívni az uniós forrásokat. Elemezzük ennek okait is. A bemutatást az EurActiv hálózat országaival kezdjük.
Cseh Köztársaság: túlságosan az infrastruktúrára koncentráltak
A cseh EurActiv információi szerint az uniós forrásokat kezelő irányító hatóság – a Regionális Fejlesztési Minisztérium – valamint a szakértők kétségbe vonják azokat a számokat, amelyek szerint az ország abszorpciós rátája átlag alatti (21 százalék).
A tisztviselők szerint a számok 2009. szeptemberi állást tükrözik, amióta viszont az ország teljesítménye jelentősen javult.
A cseh operatív programok projektjeire lekötött összegek jelentősen emelkedtek 2009 végén. A cseh hatóságok csak 2,2 milliárd cseh koronát tudtak lekötni (kb. 84,6 millió eurót) 2009 elejéig..
2010 februárjára az összeg azonban elérte a 106,8 milliárd koronát (4,11 milliárd eurót).
A cseh EurActiv arról számolt be, hogy ez a jelentős növekedés nagyrészt Jan Fischer vezette új cseh ügyvivő kormánynak köszönhető. A kormány az uniós források hatékonyabb felhasználását jelölte meg az egyik prioritásaként, mikor hivatalba lépett 2009 májusában.
A források hozzáférhetőségének növelése érdekében azóta számos intézkedést vezettek be: eltűntették a különböző jogi és adminisztratív akadályok, javítottak az együttműködést és a legjobb gyakorlatokról folytatott tapasztalatcserét az önálló operatív programok irányító hatóságai közötti
A cseh helyzetről Peter Zahradník, Česká spořitelna cseh bank uniós alapokkal foglalkozó osztályának munkatársa elmondta, hogy a cseh operatív programok nem teljesen a lisszaboni célok teljesítésére koncentrálnak, hanem inkább az olyan infrastrukturális projektek finanszírozására, amelyek célja, hogy felzárkózzanak a fejlettebb régiókhoz.
A szakértő arra figyelmeztet, hogy ez problémát jelenthet a jövőben. Szerinte ugyanis a 2013-at követő időszakban a kohéziós politika “nem lesz elnéző” azokkal, akik egyedül csak a nagy infrastrukturális projektekre koncentrálnak és nem törődnek az uniós célokkal.
A szekértő úgy gondolja, hogy jelenleg a csehek “nem ismerték föl a lisszaboni célok jelentőségét „és a projekt gazdák inkább a kézzelfogható épület- vagy gépezeti beruházásokat részesítik előnyben, a technológiai transzfer, az innováció vagy az élethosszig tartó tanulás előtt. “Ez a jövőben hátrányosan érinthet minket.” – mondta Zahradník.
Franciaország: “tanulási időszak” késleltette a prioritások megváltoztatását
A francia EurActiv arról számolt be, hogy a 2007-2013-as periódus kezdeti késlekedései óta, az ország “általánosságban jól” tejesített a források felhasználást illetően.
A francia adatok kicsit az átlag alatt (26 százalék) vannak, de ez számos DATAR (a különböző regionális ügyekért felelős minisztériumközi delegáció) által közölt tényezőnek tulajdonítható.
Először is a gazdasági válság tényezőnek számít, mert a kis- és középvállalkozások – az elsődleges célcsoportja a forrásoknak – egy projekt megvalósításához nem rendelkeznek elég pénzzel és erőforrással.
Másrészt a lisszaboni célokra előirányzott források egy részével kapcsolatban, az irányító hatóságok „késlekedtek a tanulási időszak miatt.”
Magyarország: a regionális különbségek megmaradtak
A 2007-2013-as költségvetési időszak felénél, Magyarország, a rendelkezésre álló forrásainak eddig 46,3 százalékát rendelte már hozzá valamilyen projekthez.
Oravecz Péter a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) kommunikációs osztályának szóvivője elmondta, hogy az új tagállamok tekintetében ténylegesen majd csak 2015-ben derül ki, hogy a 2007-2013-as költségvetési időszakra allokált forrásokat milyen arányban tudták felhasználni. Ennek az oka, hogy 2013-at követően az új tagállamoknak két évük van arra, hogy a lekötött pénzeket felhasználják, magyarázta a szóvivő.
Bár a bizottsági jelentésben hangsúlyozzák, hogy a forráslekötések ütemét a válság kissé visszafogta, Oravecz Péter hangsúlyozta, hogy Magyarországon „a pályázói kedvet nem állította meg válság”. Ezt a bizottsági jelentésben szereplő hazánkra vonatkozó adatok is alátámasztják. Az NFÜ április 1-i sajtóközleménye szerint ez a teljesítmény „a hazánkéhoz hasonló nagyságrendű támogatással rendelkező tagországok között kimagaslóan a legjobb!”
Ennek ellenére a magyar Nemzeti Stratégiai Jelentés (NSJ) szerint a GDP regionális különbségeit nézve az ezredforduló óta nem csökkent a régiók közötti szakadék, és Budapest túlsúlyát sem sikerült mérsékelni.
Románia még mindig hátul kullog
EurActiv Románia arról számolt be, hogy Románia még mindig sereghajtó szerepet tölti be, mert 14 százalékos lekötött támogatási aránnyal hátulról a második helyen áll. Csak Görögország rendelkezik alacsonyabb rátával. Románia is - mint ahogy a legtöbb kohéziós forrást használó “új” tagállam - leginkább közút-fejlesztésekre költ, és elhanyagolja a vasút fejlesztését.
Az energetikai projektek között Románia azon országokhoz tartozik, ahol nagy a lemaradás és nincs látható fejlődés. A tagállam a sereghajtó szerepét tölti be a kockázatmegelőző környezetvédelmi beruházások területén is.
A Bizottság szerint a probléma megmarad a román vezetési struktúra kapacitásai miatt. Még mindig túl bonyolult az a folyamat, amely során az uniós alapokból támogatáshoz juthatnak, ezért kevés igény kerül az asztalra.
A másik kihívás a pénzügyi források hiánya, a magán és állami közös finanszírozással megvalósított beruházások esetében, különösen a közlekedési szektorban. A magán és állami vegyesvállalatok fő szerepet játszanak a leszakadt régiók fejlesztésében.
Bulgária: vegyes eredmények
Vegyes képet mutat Bulgária a regionális alapok tekintetében, mert a néhány, jó teljesítményként értékelhető példa helyi korrupcióval és a brüsszeli pénzek elsikkasztásával vegyül.
A Bizottság mégis hangsúlyozta, hogy az alacsony abszorpciós ráta (20 százalék) ellenére számos pozitív eredmény tapasztalható az országban. Ilyenek például a kormány és a közigazgatás “nagymértékű erőfeszítései” annak érdekében, hogy hatékony irányítás és ellenőrzés alá vonják az uniós alapokat.
Számos intézkedést vezettek be azért, hogy egyszerűsítsék a folyamatokat és növeljék a tudatosságot. Néhány eredmény figyelemre méltó: a szerződéssel lekötött összegekre vonatkozó 30 százalékos rátával a bolgár regionális operatív program a legeredményesebb az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) forrásait használó operatív programok között.
A Bizottság azonban úgy véli, hogy az adminisztratív kapacitás még mindig bővítésre szorul. Aggályok maradtak bizonyos területek lemaradásával kapcsolatban is, különösen a közlekedésben – ahol túlzottan rövidek projekt időszakok – és a környezeti projekteknél. Továbbá a pályázati felhívásokon a stratégiai cél hiánya miatt még lehetne javítani.
Németország: jó úton halad, de itt az idő rákapcsolni
Németország viszonylag alacsony rátája (19,3 százalék) ellenére a Bizottság szerint az ország jó helyzetben van, hogy elérje stratégiai céljait. Az uniós programok kiegészítenek és elősegítenek valamennyi kapcsolódó nemzeti kezdeményezést és összhangban vannak az olyan uniós stratégiákkal, mint a lisszaboni stratégia, az Európai Fenntartható Fejlődés Stratégiáját (Gőtebogi Stratégia) és az európai foglalkoztatási stratégia.
Az alacsony ráta az irányító hatóságok lassú fejlődésének tudható be, ezért “a végrehajtás felgyorsítására van szükség.” A Bizottság szerint néhány program láthatósága az állampolgárok és a fejlesztések hatásainak potenciális élvezői számára, a további fejlesztésének egy másik területe.
Görögország: a nemzeti közfinanszírozás hátráltatja
A Bizottság szerint Görögország fejlődése “nagyon csekély”. 2009 novemberéig a 20 milliárd eurós juttatásból csak 2,4 milliárdot (11,9 százalék) különítettek el már valamilyen projektre.
Ezért nagyrészt Athén szörnyű közfinanszírozási rendszere hibáztatható. A likviditás alacsony foka, ami kimutatható volt már 2008 közepén, gátolja a nemzeti közfinanszírozást.
A lemaradást olyan más problémák is okozzák, mint az infrastrukturális fejlesztésekre fordított relatív hosszú idő. A lehívott összegek magasabbak az ERFA tekintetében, amely mögött az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap is jelentősen lemaradt.
A 2009 októbere óta kormányon lévő szocialista vezetés bejelentette, hogy felülvizsgálja a meglévő struktúrákat és folyamatokat, valamint egyszerűsíti az ország ellenőrző és irányító rendszereit.
Lengyelország: az uniós források segítenek a válságkezelésben
Lengyelország ténykedését közelről szemlélik, hiszen a regionális forrásokból Varsó kapja a legnagyobb összeget. Az ország 67 milliárd eurót kap a 2007-2013 között, második a sorban Spanyolország, 35 milliárddal.
Az ország regionális fejlesztésért felelős minisztere 2010 februárjában kijelentette, hogy Lengyelország uniós forrásfelhasználása a leghatékonyabb az összes tagállam közül (EurActiv 01/03/10).
A Bizottság nem így fogalmazott, a hivatalnokai hangsúlyozták, hogy “a kohéziós beruházások stabil áramlása a lengyel gazdasági krízis elleni küzdelem sikerének kritikus eleme.”
A fő probléma nem a relatív alacsony abszorpciós ráta (19,4 százalék), hanem az intézkedésekre fordított idő. Jelen link dosszié elkészülésének idejére a ráta 31 százalék fölé emelkedett.
Bizonyos források figyelmeztetnek arra, hogy a lengyel kohéziós pénzek legnagyobb részét adó fő infrastrukturális projektek végrehajtásának növelésére van igény. A vasútra, az energiára, az ICT-re (információs és kommunikációs technológiák) és a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrációjára is többet kellene költeni.
Arra a kérdésre, hogy Lengyelország a 2007-3012-as időszakra allokált 67 milliárd euró összegű uniós források nagy részét elveszítheti, ha nem gyorsítja a folyamatokat, Johannes Hahn azt mondta, hogy “még van idejük, de nem sok”, hogy felzárkózzanak.
Szlovákia: sok jó példa
Hasonlóan Lengyelországhoz, a Bizottság szerint Szlovákia alacsony abszorpciós rátájáért (18,6 százalék) inkább a statisztikai időzítés felel, mint a strukturális pénzek lehívásának üteme.
Hivatalnokok szerint “a jelentés lezárásáig a végrehajtásban tapasztalt relatív csekély fejlődés azzal magyarázható, hogy a [2007-2013-as periódus] kezdeti éveit az intézmények és a rendszerek előkészítésére szánták.”
Jelenleg Szlovákiában túltengés van a jó gyakorlatokból, kezdve az infrastruktúrától, a regionális elérhetőségen át, a munkához való jutás támogatásáig. Továbbá “jelentős fejlődést” tapasztaltak az olyan lisszaboni célok tekintetében, mint kutatás-fejlesztés, kis- és középvállalkozások és energia hatékonyság.
Szerintük csak az hiányzik, hogy az abszorpciós ráták tekintetében kicsit felzárkózzanak.
Vélemények
“A kohéziós politikán belül egyre fontosabb témává válik a politika értékelése.” – mondta Dirk Ahner, a Bizottság regionális politika főosztályának igazgatója, egy brüsszeli eseményen, ahol nyilvánosságra hozták azt a jelentést, amely az előző költségvetési periódus (2006-7) regionális forrásait értékelte.
“Az irányító hatóságokkal és projektmenedzserekkel folytatott beszélgetések arra engednek következtetni, hogy a kohéziós politika végrehajtása során alkalmazott módszerek az országos szintű szakpolitikák irányításának módjához is hozzájárulnak – a monitorozás, az értékelés és a többéves tervezés tovább tökéletesíti a máshol is felhasználható gyakorlatokat. A kohéziós politika a szabályozás és a végrehajtási módszerek új formáival bővíti az európai régiók, városok és falvak közigazgatását.”
Johannes Hahn, regionális biztos elmondta, hogy: „Ez a jelentés újdonság a kohéziós politikában: annak a törekvésünknek a megvalósulása, hogy a programozási időszak során a strukturális beruházások megvalósulása érdekében egy szilárd rendszert hozzunk létre. A világgazdasági válság természetesen a végrehajtásra is hatással volt, az összkép azonban pozitív. Azt mutatja, hogy a régiókban megvalósuló beruházások terén a kohéziós politika sikeres.”
A közösen elfogadott stratégiák végrehajtása jó ütemben zajlik, és különösen biztató a haladás az olyan kulcsfontosságú területeken, mint például a K+F és az innováció. A tagállamoknak tovább kell lépniük, és javítaniuk kell a programok végrehajtásán.” – mondta a biztos.
Andor László, szociális ügyekért felelős biztos szerint a középidős felülvizsgálat általánosan pozitív értékelést adott arról, hogy a regionális politika mennyire képes munkahelyeket teremteni a gazdasági válság idején. „Már láthatók az Európai Szociális Alap által a munkakeresőknek kínált (át)képzések első gyümölcsei, azonban a recesszió által leginkább sújtottak megsegítéséért többet is tehetünk. A tagállamoknak – elsősorban a társadalmi összetartozás és az intézményi kapacitásépítés terén – fokozniuk kell beruházásaikat, hogy a programokat eredményesen tudják működtetni.”
„Akkor mondhatjuk el, hogy a válság bebizonyította az Európai Szociális Alap értékét, ha azt látjuk, hogy a leggyakrabban alkalmazott intézkedések olyan aktív munkaerő-piaci eszközökké váltak, amelyekkel sikerül munkához segíteni az embereket.” – tette hozzá a biztos.
Elżbieta Bieńkowska, lengyel regionális fejlesztésért felelős miniszter a saját országa szemszögéből vizsgálva a kérdést elmondta, hogy: “A kohéziós politika a gazdasági virágzás időszakában fontos katalizátor szerepét töltötte be, de a gazdasági visszaesés katasztrofális hatásaival szemben is igen erős „védőpajzsnak” bizonyult. Az állami és magánvállalatok európai forrásokat igénybe véve próbálták pótolni a korlátozott hitellehetőségeket.”
„Véleményem szerint a kohéziós politika egyfajta olajként gondoskodott arról, hogy a gazdaság motorja tovább működjön.” – tette hozzá Bieńkowska.
Deutsch Tamás, az Európai Parlament néppárti képviselője (Fidesz, HU) az Európai Néppárt kihelyezett budapesti ülésén, az MTI beszámolója szerint elmondta, „az új polgári kormány nyilvánosságra fogja hozni az elmúlt hat évben az európai uniós források magyarországi felhasználásában tapasztalt valamennyi csalásra és korrupciós ügyre vonatkozó adatot”.
Az akkor még hivatalban lévő Bajnai kormány államtitkára, Varjú László visszautasította a vádakat és leszögezte, Magyarország Európa legjobbjai között van az uniós források felhasználásában, és „csalást és korrupciót emlegetni több mint felelőtlenség.”
Deutsch Tamás képviselői munkája során néppárti témafelelősként is igyekszik egyengetni az uniós források felhasználásának ügyét. Júniusban az európai Ház nagy többséggel fogadta el az uniós forrásfelhasználás átláthatóságáról szóló jelentést.
Deutsch Tamás a Parlament legfontosabb üzeneteként értékelte, hogy a jelentés sürgeti a szabálytalanságok elkövetőinek megnevezését, különösen abban az esetben, ha azok kormányzati szereplők. A szabálytalan forrásfelhasználás esetében végrehajtott behajtásokkal kapcsolatban az Európai Parlament sürgeti a tagállamokat, hogy ezekről adjanak teljes körű tájékoztatást.
A képviselők arra kérték továbbá a Bizottságot, hogy tegye nyilvánossá a pénzügyi korrekciókra és a már bizonyított csalásokra vonatkozó információkat, ezzel is növelve az európai polgárok számára a hitelességet és a felelősségvállalást.
