Hirdetés
Hegyi Gyula jelenleg az Európai Bizottságban, Andor László kabinetjében tölt be tanácsadói pozíciót. Miután a 2009-es európai parlamenti választásokon nem jutott képviselői mandátumhoz, 2009 júniusától 2010 februárjáig a Külügyminisztérium által kijelölt Duna Nagykövetként egyengette a stratégia sorsát. Mint az MSZP EP-képviselője Hegyi Gyula elsősorban környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozott, nem ritkán vízpolitikai vonatkozásban.
Az Európai Tanács 2009. június 19-én kérte fel a Bizottságot a Duna-stratégia kidolgozására. A folyamat azonban már jóval korábban megkezdődött. Mi történt ez ügyben eddig az Unióban?
Bár már nem vagyok Duna Nagykövet, hanem az Európai Bizottság kötelékében dolgozom, úgy vélem, nincs akadálya annak, hogy visszamenőleg elmondjam, hogyan zajlottak a Duna-stratégia magyarországi előkészületei.
Az Európai Unión belül az úgynevezett makro-regionális együttműködések arra a felismerésre épülnek, hogy bizonyos tervek túlterjednek ugyan egy-egy ország határain, de nem terjeszthetőek ki a teljes blokkra. Az Európai Unió olyan naggyá nőtt, hogy a határon átnyúló együttműködések keretei már nem esnek egybe a közösségi szintű programok kereteivel.
Az első ilyen együttműködés a tavaly elfogadott balti-tengeri stratégia volt, amely a Balti-tenger, mint földrajzi egység fejlesztését tűzte ki célul. Ebben a hét balti-tengeri tagállam, illetve - a kalinyingrádi rész miatt - Oroszország vett részt.
Ennek sikere vezette a közép európai országokat arra, hogy elgondolkodjanak egy hasonló stratégia kidolgozásán. A Duna-stratégia annyiban bonyolultabb a balti kezdeményezésnél, hogy a benne résztvevők köre nehezebben volt lehatárolható. A Duna maga tíz országon folyik keresztül, vízgyűjtő területébe pedig más országok is beletartoznak; az Adriától egészen a Balti-tengerig.
A másik probléma, hogy pontosan meg kell határozni, mit is szeretnénk elérni. A balti-tengeri stratégia esetén viszonylag egyszerű volt a feladat: a Balti-tenger ökológiai védelme, a halállomány oltalmazása és az infrastruktúra fejlesztése a cél. A Duna esetében ez egy kicsit nehezebb, nem is beszélve a dunai hajózással kapcsolatos problémákról. A természetvédelem módjáról is viták vannak a tagállamok között.
Figyelembe kell venni továbbá, hogy hat olyan ország is bekapcsolódott a folyamatba, amelyek nem EU-tagállamok, így nem vesznek az uniós döntéshozatalban sem. Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Moldávia, Montenegró, Szerbia és Ukrajna tehát még nem tagállam, néhányan tárgyalási perspektívával sem rendelkeznek.
A stratégiáról tartott csúcstalálkozón az Ön által is említett országok vezetői nyolc területet jelöltek ki fő iránynak. Többek közt a természetvédelem, a szállítási infrastruktúra, az energiabiztonság kérdését. Ön szerint melyek azok a kérdések, ahol a térségben leginkább szükség van a koordinált együttműködésre?
Magyarország számára nagyon fontos, hogy a határokon átnyúló közlekedés fellendüljön. Részint az első világháborút követő döntések és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, részint az 1945 után, a hidegháború kezdetével, nagyon sok ponton megszakadtak a kapcsolatok a magyar települések és a határon túl lévő települések között.
Bár a schengeni rendszer Magyarország és Szlovákia, Magyarország és Szlovénia, illetve Magyarország és Ausztria viszonylatában elméletileg megszüntette a határátkelőket, azt lehet mondani, hogy csak az Ipoly folyón több tucat olyan híd hiányzik, amelyeket a második világháborút követően rombolták le. A magyar-osztrák határon is vannak akadályok. Elméletileg bármikor átkelhetünk az osztrák oldalra bármelyik ponton, nagyon sok helyen azonban behajtási tilalmat rendeltek el az osztrák hatóságok, illetve olyan utak vannak, melyeken nem is lehet közlekedni.
Magyarország számára tehát az egyik legfontosabb, hogy a szomszédokkal kiépített kapcsolat és összeköttetés valóban akadálymentes legyen.
A másik fontos terület a természetvédelem. Emlékszünk, hogy milyen súlyos ökológiai katasztrófa alakult ki a tiszai ciánszennyezés miatt. A Duna-stratégia segíthet ezeket megelőzni.
A biztonsági perspektívához tartozik a nukleáris erőművek fokozott védelme, hiszen a Duna-völgyében nagyon sok nukleáris erőmű van Németországtól egészen Magyarországig. Ezeknek közös védelme is megoldható a stratégia keretei között.
Nem akarom elkerülni a legkényesebb kérdést sem: javítani kell a dunai hajózást is. Ha valaki a Rajna partján sétál Németországban, azt látja, hogy 10-20 másodpercenként mennek el a hajók, melyek rengeteg konténert szállítanak. Egy nagyobb teherhajóra több száz konténer ráfér, amit más esetben egyesével szállítanának a kamionok, keresztül a városon, szennyezve a levegőt, pusztítva a környezetet. Környezetvédelmi szempontból tehát a hajózás javítása is kívánatos lenne.
Ahogy említette, ez a legkényesebb kérdés. A leggyakrabban az merül fel, hogy a közlekedés, a kapcsolatok javítása és a természetvédelem összeegyeztethető-e egymással. A Környezetvédelmi Minisztérium szerint nem szükséges vízlépcsőket építeni ahhoz, hogy a Duna hajózhatóvá váljon, mások attól tartanak, hogy ez mégis megépül, ami tönkretenné a turizmust és a természetet egyaránt. Ön szerint lesznek újabb vízlépcső-viták Magyarországon?
A választásokig valószínűleg ebből politikai vita már nem lesz. Amennyire látom, minden politikai erő szeretné ezt elkerülni.
A választások után azonban az új kormánynak szembe kell néznie az Ön által felvetett kérdésekkel. Mindazonáltal nagyon nehéz egyértelmű választ adni. Ha elfogadjuk, hogy Magyarország nemzetközi kötelezettséget vállalt a hajózás javítására, akkor azt kell megvizsgálni, hogy a szóba jöhető műszaki megoldások közül a környezet számára melyik a legkevésbé káros. A kötelezettség szerint a Dunát 260 napon át hajózhatóvá kell tenni.
Vannak, akik olyan hajózási rendet javasolnak, melyben helyenként csak a középső meder lenne hajózható. Ezáltal kisebb műszaki költségekkel lehetne teljesíteni a nemzetközi kötelezettséget. Mások azzal érvelnek, hogy a különböző okok miatt – mint például az Alföld elsivatagosodása - a víz szintjét eleve meg kellene emelni, erre pedig a vízlépcső lenne a legalkalmasabb.
Tekintettel azonban arra, hogy ez nem az én szakterületem, erről nem akarok véleményt mondani.
Feltéve, hogy a Fidesz nyeri a tavasszal esedékes választásokat, nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a számos belpolitikai kérdés mellett egy Fidesz kormány felvállalja ezt a vitát? Ugyanakkor 2011-ben a magyar elnökségnek az Unió képviseletében kell a Duna-stratégiáról nyilatkoznia. Nem tart attól, hogy az említett lehetséges konfliktusok elkerülése végett az eredmény a jelenlegi tervek felvizezése lesz?
A Duna-stratégiát a tagállamok véleménye alapján az Európai Bizottság készíti el. A Bizottságon belül a Regionális Politika Főigazgatóság foglalkozik a regionális fejlesztésekkel. A Duna-stratégia ugyanakkor csak akkor lesz elfogadható, ha a tagállamok azzal egyetértenek és konszenzusra jutnak. Ennek megfelelően nem csak a magyar álláspont érvényesül majd benne.
Nyilvánvalóan lesznek olyan országok, amelyek elsősorban a hajózást fogják fontosnak tartani, de a Duna-stratégián keresztül tehát a vasúti és közúti közlekedést is fejleszteni lehet. Fontos lenne olyan ügyekben is érvényesíteni az érdekeinket, mint a Párizs-Pozsony közé tervezett gyorsvasút. El kell érni, hogy ez a 250-300 km/óra sebességgel közlekedő vonat Budapestig, illetve tovább, Bukarestig fusson. Ez nem csak Magyarország, hanem Románia és Ausztria is javasolta.
Egyelőre kevesen tudják, mit hoz az új kormány. Véleményem szerint azonban bátran új lapot kellene nyitni, mert a régi lapokból való felolvasással, illetve azok kiegészítésével biztosan nem jutunk előre. El kellene dönteni, hogy minek tekintjük a Dunát elsősorban. Turisztikai értéknek, az élővilág szempontjából fontos folyónak, vagy pedig elfogadjuk azt, hogy ez Európa legnagyobb vízi útja. Ezt a kérdést egyszer valakinek el kell döntenie, és ezután, ebből a döntésből már le lehet vezetni a következő lépéseket.
Az Európai Bizottság a legutóbbi Duna csúcson leszögezte, hogy nem fog külön forrást elkülöníteni a stratégia finanszírozására, így a tagállamoknak meglévő forrásokból, többségében várhatóan a kohéziós alapokból kell majd a benne foglalt projekteket finanszírozni. Ez azt jelenti, hogy a stratégiát a Bizottság dolgozza ki, de a finanszírozás módszerét a tagállamoknak kell majd kialakítaniuk. Ön szerint milyen államközi együttműködés várható ebben a kérdésben?
Magyarország sosem mondta azt, hogy ezt kohéziós alapból kellene fedezni, ahogy azt sem mondta soha, hogy a 2014-ben kezdődő hét éves költségvetési keretben nem lehet, vagy nem kell a Duna-stratégia számára pénzt elkülöníteni. Azt fogadtuk el, hogy az új költségvetési keretig, vagyis 2014 januárjáig nem lehet új forrásokat nyitni.
Ha az Európai Bizottság bátor, nagy kezdeményezéseket, projekteket épít be a Duna-stratégiába, akkor nyílván meg kell találni a finanszírozás módját és a lehetőségét is.
Andor László portfoliójának egyik meghatározó része lesz az Európa 2020 stratégia kidolgozása és megvalósítása. Ennek a finanszírozása is az új költségvetésben körvonalazódhat majd?
A finanszírozásra már jelenleg is rendelkezésre állnak az Európai Szociális Alap (ESZA) forrásai, ami az Európai Unió költségvetésnek durván 10 százalékát teszi ki. Reményeim szerint ez megmarad. Hogy mennyire válik ez önálló alappá, mennyire kapcsolódik majd más alapokhoz, erről még nincs döntés. Ez a következő elnökségek alatt fog eldőlni.
