Hirdetés
„20 éve megélhetési zöldek, politikusok […], amatőrök foglalkoznak a Dunával.” – mondta egy tegnapi (június 8.) budapesti sajtótájékoztatón Szalma Botond.
A MHOSZ elnökének indulatos szavait akár segélykiáltásként is értékelhetjük egyrészt a magyar sajtó, másrészt a magyar közélet felé, Szalma ugyanis úgy véli, a sajtóban megvan a potenciál, hogy megfordítsa a jelenlegi trendeket és eltávolítsa a Duna szabályozásával kapcsolatban visszatérően felmerülő „hisztériát” a közéletből.
„Abba kell hagyni a hisztériát! Ha megfigyeljük –anélkül, hogy bárkit is meg akarnék bántani-, […] mindenki, aki úgy érzi, hogy valami köze van a Dunához, mert egyszer már átkelt rajta, vagy egyszer már kivitte a kutyáját a Dunapartra, belebeszél olyan dolgokba, amelyek nemzetpolitikai kérdések.” – mondta Szalma.
A MHOSZ elnök szerint a Duna szabályozása, és összességében a Duna Stratégia szempontjából nagyon fontos lenne, ha szakemberek foglalkoznának a szakpolitika alakításával és tervezésével.
A tervezéshez pedig hosszú távon kell gondolkodni, hangsúlyozta Szalma. A politika dinamikájához alkalmazkodó, négyéves, vagy annál akár rövidebb ciklusok, lehetetlenné teszik, hogy eredmények szülessenek.
Szalma emlékeztetett, hogy az elmúlt húsz évben Magyarországnak 13 közlekedési minisztere volt, ami szintén nem szolgálta a hosszú távú tervezés elvét. „13 ember egy trafik vezetésében sem lehet hatékony 20 éves távlatban!” - mondta, majd leszögezte, a Duna szabályozását legalább 200 évre kell tervezni.
„A hajózásban nem lehet politikai négy években és választási ciklusokban gondolkodni!” – mondta szalma, majd hozzátette: „Ha valaki befektet a hajózásba, egy hajó vásárlásánál 40-50, egy kikötő-fejlesztésre 70-80, ha pedig a Duna szabályozásáról, vagy a magyar folyók szabályozásáról beszélgetünk, akkor 200 éves tervet kell készíteni.” – mondta a MHOSZ-elnök.
A Duna nem csak a hajózásról szól
Szalma szerint „badarság” azt gondolni, hogy a Duna szabályozásának az lenne a célja, hogy minél szélesebb, vagy nagyobb merülésű hajók is közlekedhessenek rajta. A MHOSZ elnöke leszögezte: a Duna szabályozása „nemzeti érdek”, ahol a „hajózás csak […] melléktermék. A legfontosabb haszonélvező majd az ország lesz az ivóvízzel, a vízgazdálkodással, a Duna-Tisza közi mezőgazdasági termeléssel, illetve más fontos eredményekkel.” – szögezte le Szalma.
Magyarország Kárpát-medencebeli elhelyezkedése valóban csapadékban gazdag, jó vízháztartású ország, amely a klímaváltozás hatásai következtében óriási kincs birtokosa lehet: az ivóvízé. A MHOSZ elnök is kiemelte, már nem kell Afrikába menni, hogy vízhiányos területeket találjunk, Spanyolország egyes részein ugyanis már 400 napja nem volt semmiféle csapadék.
A Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége (MTTSZ) által szervezett sajtótájékoztatón bemutattak egy 19 magyarországi szervezet által aláírt állásfoglalást is, amely Magyarország uniós politikájának központjába állítaná a Duna-stratégiát.
Szilvássy István MTTSZ-elnök emlékeztette hallgatóságát arra, hogy „a Duna nem csak a hajózásról szól”, hiszen a stratégiában a Duna egész vízgyűjtő területe érintett, ami egyben azt is jelenti, hogy az egész Magyarországra kiterjed.
Továbbra is hiányzik a pénz
Szilvássy elmondta, kifogásolják, hogy az Európai Bizottság jelenlegi álláspontja szerint a Duna-stratégia 2013-ig, vagyis a jelenlegi hétéves költségvetési keret végéig, nem fog addicionális forrásokhoz jutni. A Bizottság, a korábbi egyeztetések során azt is leszögezte, hogy nem kíván önálló intézményrendszert, illetve programirodát működtetni a stratégia keretében zajló projektek számára. Az elképzelés szerint a vidékfejlesztési és egyéb regionális politikai erőforrások felhasználásával kerülnének megvalósításra a Duna-stratégia céljai.
Szilvássy, és az állásfoglalást aláíró 18 másik szervezet szerint azonban a Lisszaboni Szerződés 3§-ának b) pontjában meghatározott szubszidiaritás elve nem csak azt jelenti, hogy minden problémát a lehető legalacsonyabb szinten kell megoldani az Unióban, hanem azt is , hogy „a feladatokat azon a szinten kell ellátni, ahol arra a legtöbb kompetencia van”. Ez pedig az állásfoglalás értelmében a Duna-stratégia esetében a közösségi szint, hiszen eddig 14 ország (Németország, Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Csehország, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Ukrajna, Moldávia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró) jelezte, hogy részt kíván venni a megvalósításban, ráadásul ezek közül hat nem is tagja az EU-nak.
Szilvássy emlékeztetett, a közös problémák, mint az árvizek és a folyami közlekedés, vagy a vízgazdálkodás olyan ügyek, melyeket egyetlen ország sem tud egymagában hatékonyan megoldani.
Szalma is hasonlóképpen vélekedett. „A Duna szabályozása elképzelhetetlen az EU nélkül.” – mondta, majd hozzátette, hogy „Magyarországnak erre forrása soha nem lesz”.
Az Európa 2020 lenne a megfelelő keret?
„(…) az össz-európai fejlődés szempontjából számításba véve, az éppen az Európa 2020 fejlesztési irányelvben megfogalmazott konkrétumokhoz igazodó, lehetséges EDRS [Duna-stratégia] prioritás elemeit, látható, hogy két olyan prioritási elem van, amelyek ún. „megoldás programok” keretében valósíthatók csak meg, és ezekhez uniós szinten nevesített forrás és intézmény szükséges.” – olvasható az állásfoglalásban.
A dokumentum szerint a 19 szervezet, köztük Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, az Európa Ház, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, és a KTI Közlekedéstudományi Intézet, azt kérik az EU-tól, hogy emeljék be a Duna-stratégiát az Európa 2020 uniós versenyképességi stratégia nevesített programjai közé, és prioritásait igazítsák hozzá.
Két fontos cél beemelését elengedhetetlennek tartják. Ilyen egyrészt:
- annak biztosítása, hogy a Duna „kiteljesítse az áruk, személyek biztonságos és hatékony áramlásának intermodális folyami és (vasúti, közúti, légi) partmenti összeköttetését,” illetve, hogy növeljék a vízi és vasúti közlekedés arányát,
- másrészt, hogy az ivóvíz, mint kincs, és a felszín alatti vizek, vízjárások ökológiai állapota és biztonsága megőrzésre kerüljön.
Az állásfoglalásban a szervezetek felhívják továbbá a figyelmet arra, hogy a Duna-straégiában érintett országok rendkívül eltérő fejlettségi szinttel bírnak, és ezt a támogatáspolitikában is kifejezésre kívánják juttatni. Ennek módját a „kohéziós szemléletű programozásban és megvalósításban” látják.
Fejlettség szerint fejlett, feltörekvő és leszakadó régiókra osztanák a területet, ám a támogatási politikákban döntő meghatározásokában figyelemmel lennének a fejlettségen kívül a tájgazdálkodási szemléletű felosztásra is. E szerint vidékfejlesztési, természetvédelmi, örökségvédelmi és fenntartható urbanizáció/turizmus/energetika és ipar területeire osztható a stratégában érintettek köre.
Ahogy Szalma, a közös állásfoglalás is hangsúlyozza, hogy a jövőben több szerepet kell biztosítani a civil szervezetek, a gazdasági és szakmai kamarák és az érdekképviseletek számára, mind a tervezés, mind a szabályozás és a megvalósítás terén.
