Hirdetés
Fontos, hogy „a magyar külpolitika realista külpolitika legyen”, hangsúlyozta Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő a Külügyi Intézet csütörtöki (március 11.) konferenciáján.
Véleménye szerint ez elsősorban azt jelenti, hogy számba kell venni a rendelkezésre álló eszközöket, és az ország feladatait ehhez mérten kell kialakítani.
Nem teljesen idegen az elképzelés a magyar Külügyminisztériumtól. Balázs Péter, a 2009 májusában hivatalba lépett Bajnai-kormány külügyminisztere tavaly júniusban - Tálashoz hasonlóan – az „ésszerűsítésre” hivatkozott, mikor négy nagykövetség és nyolc konzulátus bezárása mellett döntött.
Balázs Péter akkor úgy foglalt állást, hogy a külképviseleti hálózat „túlméretezett; hatékony működtetéséhez arányba kell hozni az ország pénzügyi erőforrásaival, valamint a minisztérium központi apparátusának teljesítőképességével”. A Magyarországot közepes méretű országként szemlélő külügyminiszter ezért 80 országban kívánta fenntartani a képviseleteket.
Tálas azonban a külpolitika személyi oldalát is fejleszteni javasolja. Véleménye szerint be kell vezetni a személyzetpolitikát, amely követelményeket támasztana a magyar diplomáciai karral szemben.
Fontosnak tartja továbbá, hogy az egyetemeken képezzenek Közép-Európa-szakértőket, biztosítandó azt a háttértudást, amely segítené a környező országok jobb megismerését és a régió együttműködését.
Aktívabb V4-es együttműködés
A magyar külpolitika esélyeit firtató szakértők egyetértettek abban, hogy a jelen körülmények között a Visegrádi Négyek, illetve egy tágabb közép-európai együttműködés lehet az, melynek keretében a Tálas által követelt „reális külpolitika” megvalósítható.
Kőrösi István és Bába István politológusok szerint a térség közös történelméből adódóan jelen van a közös emlékezet, de ennek ellenére, a regionális összetartás nem valósult meg, illetve nem erősödött a térségben.
Bába szerint mindazonáltal a rendszerváltás következményeként megélt kollektív politikai élmény alapul szolgálhat az érdekek és a politikák összehangolásának, és a legalkalmasabb keretet a V4-es irányban látja.
Hamberger Judit politológus-történész szerint ráadásul ez az együttműködés a Visegrádi Alap 2004-es létrehozása óta új szakaszát éli, ahol már „nem szaladnak szét” az országok, hiszen Pozsony, Prága, Varsó és Budapest mostmár közös szabályok mentén mozog.
Bár a négy kormányfő csúcstalálkozói csupán egyeztető fórumként működnek Hamberger szerint a legutóbbi csúcs energiapolitikai eredményei bíztatóak.
Február végén a Visegrádi Négyek vezetői ugyanis nyolc másik kelet-európai kollégájukkal együtt érkeztek Budapestre, hogy a csoport folyó ügyein kívül ekkor egy határozott energiapolitikai koalíció építését is megkezdték. „Az a mai találkozó célja, hogy létrejöjjön egy kritikus tömeg (…), amely mellett már nem lehet elmenni.” – mondta akkor Bajnai Gordon, utalva arra, hogy a közép-európai országok csak együtt képesek ellensúlyozni a francia, vagy német energiapolitikai érdekeket (EurActiv.hu 2010.02.25.).
Terényi János, a Magyar Külügyi Intézet vezetője is rámutatott: a V4-ek GDP-je körülbelül annyi, mint Spanyolországé, de befolyásuk az Unióban együtt sem éri el a spanyolokét.
Tálas Péter szerint az országoknak észben kell tartaniuk, hogy „az Unió pusztán egy lehetőség” arra, hogy fejlődést érhessünk el, melyet azonban el is lehet veszíteni. A szakértő úgy gondolja, hogy Magyarországnak régiókban gondolkozva, differenciált külpolitikát kellene folytatnia.
A kulturális diplomácia szerepe
Nem javít a V4-es makro-régió hatékony együttműködésének, hogy partnereinkben rossz kép alakult ki Magyarországról , véli Kiss Gy. Csaba.
Az ELTE docense a kulturális diplomácia legnagyobb hibájának tartja, hogy az nem közvetít semmiféle üzenetet Magyarországról a közép-európai országokba, illetve nem végez kutatásokat a környező országokban arról, hogy milyen Magyarország megítélése.
Kelet és a Nyugat is csak átnéz rajtunk
Kőrösi István szerint alapvetően a térség nem vonzó a nyugati piacok számra, mivel a gazdasági fejlődés mozgatórugói e területen kívül helyezkednek el, és sem nyersanyagban, sem energiahordozókban nem bővelkedik.
Tőlünk keletebbre azonban egyrészt új lelőhelyek, másrészt a régi partner, Oroszország helyezkedik el, akikkel csupán rajtunk keresztül képzelhető el az energetikai együttműködés.
Oroszországnak mindazonáltal nincsenek álmatlan éjszakái a kelet-közép-európai régióval kapcsolatos politikája miatt, véli Sz. Bíró Zoltán. Az MTA Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa szerint Moszkva számára három dolog fontos a térséget illetően:
- Az egyik, hogy a térség teljesítse tranzit szerepét, és továbbítsa Nyugat felé a kőolajat és kőolajszármazékokat, valamint a földgázt;
- a másik, hogy a régió mennyire avatkozik bele az orosz területen lévő geopolitikai ellentétekbe;
- a harmadik pedig, hogy milyen a második világháborús megítélése a térségben.
Sz. Bíró úgy gondolja, hogy ha ez a három kérdés rendezett, akkor az oroszok nem akarnak nagyobb befolyást szerezni a térségben, melyre egyébként sem társadalmi támogatottság, sem erőforrás nincs az országban.
