Hirdetés
Az Unió kohéziós politikájának jelenleg futó hét éves tervezési szakasza 2013-ban véget ér. Ráadásul, ugyanebben az évben kezdődik az új hét éves költségvetési keret is, így a regionális politika összetétele mellett annak költségvetési előirányzatáról is heves viták várhatóak. A Régiók Bizottságának sajtóközleménye szerint évi ötven milliárd eurós támogatástól eshet el a politikaterület a következő költségvetési időszakban várható reformok miatt.
Annak érdekében, hogy a régiók továbbra is megkapják fejlődésükhöz szükséges támogatást, a Régiók Bizottsága (RB) csütörtökön (április 15.) bemutatta a 2013-at követő időszak támogatásaira vonatkozó elképzeléseit. A véleménytervezet megalkotására az Európai Bizottság kérte fel a Régiók Bizottságát. A tervezetet Michael Schneider (EPP, DE) Szász-Anhalt tartomány európai ügyekért felelős államtitkára készítette, és ez az első álláspont a regionális politika jövőjével kapcsolatban.
Schneider tervezetében hangsúlyozza, hogy „a kohéziós politika hosszú távú politika kell hogy legyen, és nem a gazdasági helyzet romlása által okozott rövid távú változásokra kell reagálnia.” mondta a regionális ügyekért felelős biztos, Johannes Hahn elmondta, hogy a Bizottságban jelenleg vita folyik arról, hogy hogyan lehet kezelni a válságot. A biztos azonban úgy gondolja, hogy nem szankciókat kell bevezetni, hanem a jó megoldásokat kell támogatni, és a nemzeti költségvetés kozmetikázását - mint a válság kezelésének a módját - nem támogatja.
Szubszidiaritás
Hahn úgy látja, hogy a szubszidiaritás elvének jelentősége a jövőre nézve egyre fontosabb lesz. „Meg vagyok győződve arról, hogy ahhoz, hogy többet beszéljünk Európáról, jobban részt kell vennünk benne.” – mondta Hahn. Ezt a folyamatot véleménye szerint a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése segíteni fogja, mert megérősödik a demokratikus legitimitás, a Parlament jogköre bővül, és teret adnak az európai polgári kezdeményezésnek is. A biztos fontosnak tartja, hogy az emberek tudják, hogy nem Brüsszelben döntenek el mindent, és hogy a döntésekben való részvétel lehetősége mindenki számára adott.
A regionális politika reformjának eredményeképpen el kell érni, hogy a fejlődés az emberek szükségleteinek megfelelő irányba haladjon, véli Hahn, amivel a jelentéstevő Schneider is egyetértett: ezért „a kohéziós politika tervezésének, végrehajtásának és értékelésének valamennyi szakaszában tovább erősítjük a helyi és regionális önkormányzatok szerepét.” - olvasható a jelentésben.
A jelentés nem változtat a kohéziós politika alapvető struktúráján és elvein, de ellentmondásba keveredik magával abból a szempontból, hogy különbséget tegyen-e az egyes tagállamok között.
A vélemény 40. pontja szerint ugyanis minden, az uniós átlagtól lemaradt régiót „egyenlően kell kezelni, függetlenül attól, hogy mely tagállamban található”. Két ponttal lejjebb azonban már úgy fogalmaz, hogy az RB szerint „a kohéziós politikát továbbra is különösen az új tagállamok gyengébb régióinak erőfeszítéseire kell fókuszálni, hogy azok gazdaságilag beérjék [erősebb társaikat]”.
Mi lesz az átmeneti régiókkal?
Az új tagállamok között valóban több az olyan régió, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el a „fejlettségi küszöböt”, vagyis az uniós átlag 75 százalékát. Schneider mégis hangsúlyozta, hogy 2013 után sok olyan régió lesz – még az új tagállamokban is, amely elveszíti a konvergencia célkitűzés keretében nyújtott támogatásait, mert az uniós átlag GDP 75 százaléka fölé kerül.
Ilyen régió többek között a közép-magyarországi is. A változás várhatóan óriási feszültségeket fog kelteni a régiók között, hiszen hatalmas összegű támogatásoktól esnek el, ugyanakkor nem annyira fejlettek, mint az olyan régiók, amelyek már évek óta túllépték a GDP 75 százalékos határát, magyarázta Schneider egy interjújában.
Hahn és Schneider ezért egyetértett abban, hogy az ilyen régiók speciális kezelésre szorulnak, hogy ne veszélyeztessék a támogatások eddigi eredményeit. Továbbá az Európai Parlamenttel egyetértésben, úgy gondolják, hogy a támogatások folytonosságát fenn kell tartani, hogy biztosíthassák a régiók versenyképességének további növekedését.
Ez az elképzelés lehetőséget adna egy úgynevezett „phasing out” rendszernek, vagyis az uniós átlagot el nem érő régiók továbbra is kapnának támogatást, de csak csökkentett mértékben. A phasing out célja, hogy az eddigi eredmények ne vesszenek el a hirtelen forráselvonás következtében, hanem azokat fokozatosan fenntarthatóvá tegyék, magyarázta Schneider.
Amin még változtatni kell…
Schneider szerint a jövőben is szükség van a hatékonyság és eredményesség gyakoribb és rendszeresebb felülvizsgálatára. Az államtitkár úgy gondolja, hogy a kohézió erősítése érdekében, a legtöbb támogatást továbbra is a leginkább rászoruló tagállamokra és régiókra kell fordítania. Továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőben az eszközök kezelést, az elszámolást és az ellenőrzést egyszerűsíteni kell, mert a jelenlegi rendszer túl bonyolult és hibákra ad lehetőséget. Véleménye szerint olyan megoldást kell találni erre, amely jobban alkalmazkodik a nemzeti adottságokhoz. 
