Hirdetés
Egy éve került be az uniós szótárba a „makrorégió” kifejezés, miután a balti államok 2007-től kezdve intenzív lobbi-hadjáratot indítottak, hogy a balti-tengeri régió (Batic Sea Area – BSA) közös regionális identitása az uniós vezetők fejében is valós fogalomként éljen.
A tagállamok azóta egy újabb területi egységet azonosítottak, a Duna-régiót, amely Magyarország –és a küszöbön álló magyar elnökség- számára kulcsszerepet játszik. Amennyiben a balti-tengeri stratégia működőképes lesz, akkor a balti térségben megszerzett tapasztalatokat a Duna menti régió, az Alpok és a Földközi-tenger térségében is alkalmazzák majd.
A makrorégió "fogalma alatt olyan területi egységet értünk, amely különböző országok azon régióit öleli fel, amelyek közös kohéziós jellemzőkkel bírnak földrajzi adottságaiknak, az őket ért közös kihívásoknak, valamint az egymáshoz fűződő sajátos politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataiknak köszönhetően", írja a Külügyminisztérium a Duna-stratégia elkészítéséhez való hozzájárulásában.
A makrorégiók sikertörténetének sorába illeszthető a kedden (július 6.) elfogadott EP állásfoglalás is, amely a balti-tengeri stratégia mellett a makrorégiók a jövő kohéziós politikájában betöltendő szerepéről is véleményt formál. E szerint a jövő kohéziós politikájának hatékonyságához hozzájárul ez az együttműködési forma, ezért felszólítja a Bizottságot arra, hogy aktív párbeszéd keretében alakítsa ki a 2013 utáni időszakra vonatkozó makroregionális politikát.
A Bizottság jövőbeni lépései azért is kulcsfontosságúak, mert a fogalom újkeletűsége miatt a jelenlegi hétéves költségvetésben nem szerepel olyan tétel, ahová ezeket az együttműködési formákat be lehet illeszteni, így valójában 2013-ig, az amúgy is rendelkezésre álló regionális alapokon kívül, nem áll anyagi támogatás a makrorégiók ambiciózus elképzelései mögött.
„A makrorégiók közötti együttműködés az elmúlt évek során egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Az Unióban a makrorégiókra immár úgy tekintenek, hogy azok képesek jelentősen hozzájárulni a kohéziós politikához és a tagállamok kiegyensúlyozott fejlődéséhez.” – olvasható Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) makrorégiók közti együttműködésről szóló 2009. decemberi véleményben.
Az EGBSZ úgy véli, hogy a kezdeményezésnek azért van létjogosultsága, mert „a programok és a politikák hatékonyabb felhasználása érdekében szorosabb és eredményesebb koordinációra van szükség az Európai Bizottság, a tagállamok, a régiók, a helyi önkormányzatok és az egyéb érdekeltek között.”
Mélyülő integráció
Az uniós törvényhozás szerint ezen kívül „a makroregionális stratégia keretében kidolgozott területi együttműködés ugyanakkor jelentős mértékben hozzájárulhat az integráció folyamatának erősítéséhez azáltal, hogy a civil társadalom nagyobb szerepet vállal a döntéshozatali folyamatokban és a konkrét cselekvések végrehajtásában.”
A balti-tengeri, illetve a Duna-stratégiát övező lelkesedés valóban több szakmai és érdekképviseleti szervezetet is megmozgat. Magyarországon hatalmas sikerrel zajlott februárban az ún- „stakeholder” konferencia, melyen számos civil és gazdasági szervezet vett részt (EurActiv.hu 2010.02.26.), de többek, így az Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács és a Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége, 18 más szervezettel együtt is állásfoglalást adott ki saját elképzeléseikről (EurActiv.hu 2010.04.01.) (EurActiv.hu 2010.07.09.)
Deutsch Tamás a Fidesz európai parlamenti képviselője kezdeményezte, hogy vegyék bele a kedden elfogadott jelentésbe azt, hogy erőteljesebben vonják be a helyi közösségeket az őket is érintő stratégiák kidolgozásába és végrehajtásába. A képviselő szerint ennek érdekében a helyi médiumokra is ki kellene terjeszteni a konzultációt.
A Bizottság tavaly tartott online konzultációt a Duna-stratégiába bevonni szándékozott szervezetek részére. Ennek eredményeképpen több mint 100 európai, köztük több magyar szervezet fejtette ki véleményét, melyet a Bizottság az év végéig kialakítandó javaslatában figyelembe vesz.
A Parlament úgy véli, hogy „a makrorégiók egyesítik az adott régióban megjelenő kihívásokra adandó válaszadás optimalizálásának lehetőségét”, így az egyes régiók erőforrásait hatékonyabban tudják felhasználni. A törvényhozás ezért fontosnak ítéli, hogy körültekintően járjanak el, és a társadalmi, a gazdasági, a kulturális, az idegenforgalmi és különösen az oktatási szempontokat is vizsgálják meg egy-egy makrorégiós együttműködés esetében.
A Parlament szerint a makrorégiók sikeressége érdekében „gondoskodni kell arról, hogy a peremterületek természetes hátrányait előnyökké és lehetőségekké alakítsák át, és hogy ezen területek fejlődését előmozdítsák.”
Egyenrangú környezetvédelmi és közlekedési szempontok
A képviselők arra is figyelmeztettek, hogy a jövőbeni makrorégiós stratégiában résztvevő országok környezeti és közlekedési szempontból ne sérüljenek, és a nemzetközi egyezmények figyelembevétele mellett hajtsák végre a jelentős környezeti hatással járó projekteket.
Az uniós törvényhozás szerint elsődleges jelentőségű, hogy a környezetkímélő és egyben hatékony, versenyképes tengeri, szárazföldi és belvízi közlekedési és szállítmányozási hálózatot alakítsanak ki.
A parlamenti jelentésben ezért támogatták Deutsch Tamás ilyen irányú módisításait, miszerint a „a fenntartható fejlődés és a zöld növekedés jegyében fontos a környezetvédelem erőteljes érvényesülése valamennyi makrorégió esetén, a környezetvédelmi valamint közlekedési és egyéb szempontok egyenrangú kezelése.” 
