PARTNEREINK

Hamarosan:
A recesszió folyamatos növekedésével az Európai Bizottság, karöltve a nemzeti kormányokkal nekilátott, hogy átformálja az uniós növekedést és munkahelyteremtés előirányzó Lisszaboni Stratégiáját. Az új stratégiában elsősorban az úgynevezett „zöld növekedés”, az innováció és az oktatás élvez prioritást. (Ez a dosszié nem frissül, a helyét az Európa 2020 dosszié vette át).

Ez a dosszié nem frissül - a Lisszaboni Stratégiát az Európa 2020 váltotta fel. Ennek az ügynek a folytatása: EurActiv Dosszié: Európa 2020 – az EU gazdasági növekedési stratégiája

 

Mérföldkövek:

Összefoglalás:

Az EU 2000-ben indította el az ambíciózus célokat kitűző „Lisszaboni Stratégiát”. Ennek stratégiai távlata az volt, hogy az Uniót tegye meg „2010-re a világ legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává”.

Mivel az ezt következő öt évben meglehetősen behatároltan működött ez a program, 2005. márciusában a stratégiát új alapokra helyezték. Ennek során sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a növekedés, a munkahelyteremtés, és a nemzeti akcióterveknek köszönhetően jóval nagyobb részt vállaltak a tagállamok a lebonyolításban.

2008. márciusában az uniós vezetők jóváhagyták az utolsó három év stratégiáját, és arra utasították az Európai Bizottságot, hogy kezdjen el a 2010 utáni időszakkal is foglalkozni.

Válaszul a közvéleménytől érkező nyomásra, a vezetők belátták, hogy nem szabad elhanyagolni az éghajlatváltozás, öregedő népesség és társadalmi kirekesztés problémáit sem. Ezért helyezték előtérbe a Lisszaboni Stratégiában a környezetet és a polgárokat, az utóbbi három évben kihangsúlyozott „növekedés és munkahelyteremtés” kérdéseivel szemben (EurActiv.com 18/03/08).

Annak köszönhetően viszont, hogy jelenleg a gazdaságban teljes a felfordulás, úgy néz ki, hogy az inga visszabillen, így a munkahelyteremtés és a versenyképesség lesz ismét a kulcsprioritás.

A 2008-10-es időszakra a prioritásokat a következőképpen határozták meg:

Főbb témák:

2009 őszén az Európai Bizottság egy internetes konzultációt indított a Lisszaboni Stratégia átdolgozására. A felülvizsgált stratégia várhatóan építeni fog az eddigi eredményekre, amellett, hogy megtartja a korábbi prioritásokat: a növekedés, munkahelyteremtés fokozását, illetve a környezeti fenntarthatóságot.

Jelentősebb politikai profil?

Ezzel párhuzamosan számos új téma kerül napirendre az elhúzódó recesszió és a pénzügyi válság következtében.

Ezeken túlmenően felmerült az igény mind a Bizottság, mind a tagállamok részéről arra vonatkozóan, hogy a Lisszaboni Stratégiát jelentősebb politikai dimenzióba helyezzék, a nemzeti szintű végrehajtás ugyanis ezt megakadályozta.

Egy, az EurActivhoz is eljutott bizottsági munkairat szerint „a stratégiának sokkal inkább politikainak kellene lennie”, éppen ezért arra hívja fel az Unió vezetőit és a tagállamok kormányait, hogy a probléma megoldásában „vezető szerepet” játszanak.

A májusban megrendezésre került Brüsszeli Gazdasági Fórumon az EU gazdasági biztosa, Joaquín Almunia elmondta, a gazdasági és pénzügyi válság egy újabb lökést adott a stratégia felülvizsgálata iránti sürgősségre. „Nélkülözhetetlen lesz egy erősebb gazdaságpolitikai koordináció” a válság továbbgyűrűzése során – jelentette ki a gazdasági biztos. „Ha őszinték akarunk lenni”, akkor be kell vallanunk, hogy „Európában a válságra adott kezdeti válaszok mindenfajta szükséges koordinációt nélkülöztek” – tette hozzá, megismételve az olyan nagyobb államok kritikáját, mint amilyen Franciaország.

A biztos azt hangsúlyozta különösen, hogy „egy összehangolt és elmélyített együttműködés, valamint egy hatékony felügyelet lehet a kulcsa annak, hogy a kilépési stratégiák a helyükre kerüljenek, és garantálni lehessen a sikerüket”.

José Luis Rodriguez Zapatero, spanyol kormányfő szavai ugyanezt az álláspontot visszhangozták. Azt is megemlítette, hogy a spanyol soros elnökség alatt jóval szélesebb politikai dimenziót szándékozik adni az uniós gazdaságpolitikának (EurActiv.com 29/04/09).

Április végén, egy Nicolas Sarkozy-vel, a francia elnökkel tartott közös sajtókonferencián a következőket mondta: „Egyetértek abban Sarkozy úrral, hogy amennyiben az Európai Unió valóban politikai unió kíván lenni, amely a saját állampolgáraiért dolgozik, akkor egy jóval egységesebb gazdasági kormányzatra lenne szüksége, (…), amely rendelkezik a megfelelő eszközökkel”. Hozzátette: „Nem látom, hogy egységes lenne a piac, a valuta, így viszont nem is lehetséges hatalommal rendelkező, egységes gazdasági irányítás sem”.

Almunia szerint az európai gazdaságpolitika 4 prioritása a következő:

A gazdasági világválság legyőzése: az EU „kilépési stratégiája”

Almunia figyelmeztetést intézett továbbá az uniós vállalatokhoz is, miszerint a hitelek összeomlása után a jövőben csökkenteniük kell függésüket a pénzintézetektől. „Ezért máshol kell megtalálni azt a dinamizmus, ami eddig a pénzügyi piacokból jött”.

Szerinte éppen ez az a pont, ahol a felülvizsgált stratégiának szerepe lesz. Ez ugyanis a „strukturális intézkedések felgyorsításával” a következő területekre fog összpontosítani:

A gazdasági biztos azt is megjegyezte, hogy „e kezdeményezések többsége egyáltalán nem új keletű”, mivel „a javaslatok legjava már benne volt az uniós Lisszaboni Stratégiában”. Most viszont „a válság hatására eddig nem látott szükség van a menetrend jóval ambiciózusabb és összehangoltabb végrehajtására”.

Barroso, az Európai Bizottság elnöke 2009 áprilisában a nemzeti stratégiai koordinátorok prágai találkozóján úgy fogalmazott, „a jelenlegi válságból az Unió kilépési stratégiája a Lisszaboni Stratégia”. „Éppen ezért a 2010 utáni stratégia nem maradhat a régi. Továbbra is a növekedésre és a munkahelyteremtésre kell összpontosítani – de közben a stratégiának környezetileg, társadalmilag és gazdaságinak is fenntarthatónak kell válnia.”

Új címkék és kommunikáció

Amennyiben a felülvizsgált menetrend nem képes forradalmasítani az Unió meglévő politikai eszközrendszerét, talán az új címkézés igen. A nemzeti politikusok számára meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult a lisszaboni menetrend „eladása” a polgárok és a civil társadalmi szervezetek felé, mivel a stratégia sokszor túl összetettnek bizonyult, amely ráadásul üzleti logika alapján működik.

 „A reformok bemutatásához használt jelenlegi szóhasználat – versenyképesség, liberalizáció, jobb szabályozás, üzleti és piaci kezdeményezése – nyilvánvaló kudarc” – jelentette ki Ann Mettler, a Lisszaboni Tanács elnevezésű kutatóközpont ügyvezető igazgatója. „Ezek a kifejezések teljesen – és bizonyíthatóan – képtelenek a társadalom szélesebb köreit megszólítani.”

Elmondása szerint többek közt ennek az eredménye, hogy a médiabeli megjelenés jellemzően negatív volt. „Az egyre inkább elüzletiesedő médiában, azok a hírek adhatók el, amelyek harsogó főcímekként és ellentmondó állításokként jelennek meg” – tette hozzá Mettler. Azt is megjegyezte, hogy „szinte lehetetlen, hogy az újítani vágyók tisztességes meghallgatást kapjanak” a hihetetlenül negatív médiának köszönhetően.

Az uniós tisztségviselőknek is felelősek abban, hogy az új stratégia pozitívabb megvilágításba kerüljön. Egy, az áprilisi találkozón körbeadott bizottsági dokumentum szerint „mindenekelőtt arra kellene összpontosítani a kommunikációs erőfeszítéseket, hogy a reformok pozitív szerepét hangsúlyozzák ki”.

Alexandr Vondra, Csehország európai ügyekért felelős minisztere azt javasolta, hogy az egész stratégiát egy az egyben kereszteljék át. A prágai találkozón elmondta, hogy „a mai nap folyamán azt javaslom, hogy az elkövetkezendőkben a Lisszaboni Stratégiát nevezzük át. Ez a kommunikáció fejlesztéséért tett jelentős intézkedésként szolgálna, mivel az emberek általában összekeverik a Lisszaboni Szerződéssel”. Konkrét ötletek azonban nem jutottak át a szűrön.

A reformokra irányuló, „a tagállamokon belüli” széleskörű támogatás is nélkülözhetetlen kulcs az új stratégia sikeréhez. A bizottsági anyag szerint „a korai szakaszban különös fontossággal bír az érdekeltek – különösen a társadalmi partnerek – összefogása annak érdekében, hogy a támogatásnak legyen alapja, és eredményeket érhessünk el”.

Mettler javaslata szerint a korai szakaszban a civil szféra bevonásával kell a támogatást kiépíteni. „Minden reformernek rá kell jönnie már az elején, hogy melyek azok a szervezett érdekek, amelyek nyíltan, és olyan hangzatosan támogatják az újítást, mint amilyen érvekkel az ellenzők előállnak majd. Nincs értelme belekezdeni egy olyan reformba, amely láthatóan nélkülözi mindenféle érdekcsoport támogatását, ugyanis a politikai költségek és a járulékos károk hatalmasak lehetnek, míg a sikerre vitel esélyei minimálisak.”

Zöld növekedés: az új megvilágítás

Fredrik Reinfeldt, az EU soros elnökségét vivő Svédország miniszterelnöke szerint a zöld növekedés új megvilágítást adhat a reformnak . Júniusban, a svéd elnökség prioritásainak bemutatásakor (EurActiv.hu 2009.06.10) hangsúlyozta, hogy a válság sújtotta európai országok úgy tudnának enyhíteni feszes költségvetéseiken, ha az olajalapú gazdaság felől az alacsony szén-dioxid kibocsátású energiatermelés felé fordulnánk. A biztos szerint a potenciálisan sikeres recept az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának visszafogásából és a megújuló energiaforrásokba történő befektetésekből áll.

A gazdasági biztos, Almunia ezzel teljesen egyetértett. „A kilépési stratégiát illetően a menetrend középpontjába a zöld növekedést kell helyezni” – jelentette ki a Brüsszeli Gazdasági Fórumon májusban. „Az a tény, hogy a világ egyre inkább az alacsony szén-dioxid kibocsátás felé fordul, a vállalatoknak és az iparnak hatalmas lehetőségeket jelent. Európa meg tudná őrizni vezető szerepét az energiafelhasználás forradalmában, amennyiben még most befektetnénk a megújuló energiaforrásokba, az alacsony szén-dioxid kibocsátású technológiákba, és egyéb zöld infrastruktúrába.”

Az egyensúlyok kialakítása a 2010 utáni menetrendben

Az uniós vezetők már korábban meghatároztak bizonyos kihívásokat és lehetőségeket – a gazdasági világválságon túlmenően -, amelyek hangsúlyt kapnak a 2010 utáni lisszaboni menetrendben.

A Bizottság forrásai szerint az uniós politika a fenti kérdések megválaszolásában tartalmazni fogja a következő témákat:

A külpolitika és a külkereskedelem dimenziója

A felülvizsgált menetrend új alkotórészei között valószínűleg nagyobb hangsúlyt fog kapni a külpolitika dimenziója is. Ilyen például a legnagyobb gazdaságokkal – az Egyesült Államokkal és Kínával – zajló együttműködések során a szabályozások kérdései: kiemelt fontosságú a nem tarifális akadályok csökkentése annak érdekében, hogy az európai vállalatok kijuthassanak a világpiacokra. Az éghajlatváltozás és az energiatechnológiák igen jó példái az együttműködések lehetséges területeire.

Ahelyett, hogy engednénk a külső nyomásnak, meg kell kísérelni a globalizáció számunkra kedvező alakítását. Ez egyaránt fontos eleme az új stratégiának. Ezen a pontos a „Globális Európa” kezdeményezésre fog építeni a felülvizsgált stratégia, amit 2006-ban az uniós kereskedelmi biztos, Peter Mandelson terjesztett elő. Ebben egy külső „versenyképességi menetrendet” vázolt fel a következő alkotórészekkel:

A nemzetközi színtéren az EU így is egyre növekvő mértékű vezető szerepet töltött be a pénzügyi válság során azáltal, hogy globális intázkedéseket kezdeményezett a pénzügyi piacok szabályozására, illetve a londoni G20-as találkozón is hatékony lépések megtételét sürgette.

Az uniós tömörülésnek azonban megmutatkoztak saját korlátai is: a legnagyobb tagállamok féltékenyen őrzik saját helyeiket a nemzetközi intézményekben, így például az ENSZ Biztonsági Tanácsában vagy IMF-ben is.

Nemzetközi arculcsapás az eurónak?

A nemzetközi színtéren az egységes valuta, az euró és az Európai Központi Bank is növekvő jelentőséggel bír, mivel egyre több kelet-európai ország kíván csatlakozni az eurócsoporthoz. A pénzügyi és gazdasági válság hatására megmutatkoztak az euróövezeti tagság előnyei, mivel az egységes valuta hatékony védelmet jelentett az olyan viharverte gazdaságú országoknak, mint Olaszország és Írország, akik másként megszenvedték volna saját valutájuk teljes leértékelődését.

Ezzel szemben elemzők rámutattak azon akadályokra, amelyek meggátolják, hogy az euró globális valutává váljon. Elsőként az a probléma, hogy az eurózónának nincsenek megfelelő szabályai és eszközei az irányításra, valamint nélkülözi a globális fórumokon szükséges hatékony képviseletet is. Másodsorban, bár a monetáris integráció példaértékűen valósult meg, a fiskális integráció még nem valósult meg, az államok nagy része teljesen független politikákat folytat olyan kulcsterületeken, mint amilyen az adózás vagy a szociálpolitika (lásd Jean-Pisani-Ferry and Adam S. Posen könyvét „The euro at ten: the next global currency?” címmel.)

A francia elnök, Nicolas Sarkozy azt szeretné, ha az eurózónában - illetve a monetáris politika terén általában - jobban érvényesülnének a politikai elemek, ám ez a németek részéről ellenállásába ütközik, akik a lehető legnagyobb prioritást az inflációnak és a költségvetési ortodoxiának adják.

Az EU beteg gyermeke: a szociális dimenzió

A válságnak köszönhetően a Lisszaboni Stratégia szociális dimenziója is egyre inkább megjelenik a menetrendben. „A munkanélküliség elleni küzdelem marad az egyik fő prioritás” az uniós vezetők 2009. júniusi csúcson hozott megegyezése szerint.

Azonban azonnal hozzátették, hogy „az ezen a téren megtett intézkedések elsősorban és legfőképpen a tagállamok kezében vannak”. Az Unió hatásköre arra korlátozódik, hogy biztosítsa „az intézkedések koordinációját, kölcsönös támogatottságát, és az összhangot az egységes piac szabályaival”.

Júniusban az Európai Bizottság lerántotta a leplet az új, 19 milliárd euró tervezett kiadással járó új munkahelyteremtő programjáról. Ezt az Európai Szociális Alap fogja felhasználni úgy, hogy segítsen az embereknek megtartani a munkahelyüket, vagy úgy jussanak új lehetőségekhez, hogy közben szakértelműket felfejlesztik. Ennek ellenére üzleti körök, és nem kormányzati szervek lobbija elutasította ezt a tervet, mivel szerintük híján van a merészebb lépéseknek és javarészt a meglévő intézkedések kivonatolása (EurActiv.hu 2009.06.04).

Ennek következtében a Bizottság szerepe arra korlátozódik, hogy értékelje, és elősegítse a tagállamok legjobb gyakorlatának a cseréjét, illetve biztosítsa a koordinációt azokon a területeken, ahol a tagállamok megítélése szerint ez pozitív lehet. Nem véletlen így, hogy az a néhány konkrét törvényhozási javaslat, amit a Bizottság kezdeményezett, kemény ellenállásba ütközött. 2008. júliusában az Unió végrehajtó szerve előterjesztett egy új javaslatot a diszkrimináció kezelésével, a munkavállalók jogainak védelmével, és a határokon átnyúló egészségbiztosítási rendszerrel kapcsolatban (EurActiv.hu 2008.07.02). A recesszió és a szociálpolitikát érintő tagállami nézeteltérések miatt azonban a kezdeményezés visszafelé sült el, így ezen területek szabályozása továbbra is nemzeti hatáskörben maradnak (EurActiv.com 05/06/09).

„Mivel számos ágazatban egyre növekvő hiány van a szakképzett munkaerő tekintetében”, az EU vezetői arra kérték a Bizottságot, hogy „készítsen egy széleskörű jelentést arra vonatkozóan, hogy Európában milyen típusú szakértelemre lesz szükség 2020-ig – számításba véve a technológiai fejlődés, az idősödő népesség hatásait, és tegye meg a javaslatát a várható jövőbeli igények kielégítésére”.

2008 márciusában az uniós vezetők arra az álláspontra jutottak, hogy „nagyobb támogatást kell biztosítani az oktatásnak, ami az egyik legfontosabb eleme a tudományon belül felvázolt „kutatás – innováció – oktatás” háromszögének”. Emellett abban is egyetértettek, hogy a megújult stratégiának reflektálnia kell a fiatalok, az oktatás, a migráció és a demográfia szempontjaira is.

 

Vélemények:

Svédország: a piacok megnyitása és „zöld növekedés”

Fredrik Reinfeldt, a soros EU elnökséget betöltő Svédország miniszterelnöke szerint a stratégia megbukott, ezért kell újraírni. „Amennyiben a jövőbe nézünk, egyértelmű, hogy Európának életképes stratégiára van szüksége a fenntartható növekedéshez és a teljes körű foglalkoztatás megvalósításához. Egy olyan stratégia kell, ami átalakítja az uniót, és képessé teszi arra, hogy profitáljon a globalizáció jótéteményeiből”. „Pontosabban ez azt jelenti, hogy népszerűsíteni kell a humántőkébe és a kutatásba irányuló befektetéseket, elő kell segíteni a külső és belső nyitottságot, valamint tovább kell javítani a körülményeket a kontinensen a vállalatok és innováció számára”.

A svéd kormányfő szerint a felülvizsgált stratégia mozgatórugója zöld növekedés kellene, hogy legyen. „Az elmúlt egy évben többször is hallottam, hogy a mély gazdasági válság során a tagállamok nem tehetik meg, hogy a „zöld álmokra” költsenek pénzt. Én ezzel teljes mértékben szembehelyezkedem, ugyanis az országok a jelenlegi helyzetben maguknak egy dolgot nem engedhetnek meg maguknak, az pedig a költséges energiaforrásokon alapuló gazdaság további fenntartása” – emelte ki Reinfeldt.

Egy nem hivatalos dokumentumban (EurActiv.hu 2009.06.10) Svédország még az elnökség előtt felvázolta a 2010 utáni Lisszaboni Stratégiával kapcsolatos elképzeléseit: „Jelentős lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy Európa versenyképességét megőrizzük a világpiacon, fel tudjuk venni a verseny az éghajlatváltozással, valamint képesek legyünk a foglalkoztatást és a jólétet biztosítani az elkövetkezendő évtizedekben. Ezért van arra szükség, hogy elősegítsük a gazdaság „öko-hatékonnyá” való alakulását az innovatív és vállalkozóbarát környezet megteremtésével. Európának vezető szerepet kell vállalnia az ökohatékonyság és az innovációs vállalati szektorok előmozdításában.”

Svédország szerint az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer nem elégséges a klímaváltozás hatékony megoldására, mivel az csupán az uniós üvegházhatást okozó gázok 40 százalékát fedi le.

„Széndioxid-adóra van szükségünk” – jelentette ki Reinfeldt, aki megosztaná európai kollégáival Svédország pozitív tapasztalatait (EurActiv.com 12/05/09). „Ha panaszkodnak nekem, hogy a költségvetésben hatalmas deficit van, és nincsenek forrásaik, én csak azt tudom nekik mondani, hogy a széndioxid-adó a legeredményesebb mód arra, hogy a gazdaságot átalakítsák minimális szén-dioxid kibocsátásúvá” – ismételte meg a kormányfő.

Franciaország: „Gazdasági stratégiát Európának”

Mindeközben François Fillon francia miniszterelnök, egy, május 6-án tartott kormánymegbeszélés után ambiciózus terveket vázolt fel az európai gazdaság megújítására. Az EurActiv francia szerkesztőségének beszámolója szerint kiemelt témák között van a „pénzügyi szabályozás, illetve a gazdaságpolitika ipari dimenziójának jelentősége”. Azonban a forrás azt is hozzátette, hogy a részleteket még meg kell tölteni tartalommal.

Egy uniós diplomata szerint ez a javaslat összhangban van az elnök, Sarkozy május 5-én elmondott uniós választási kampánybeszédével. Az európai gazdaságpolitikát illetően a francia elnök szerint az Unió „semmit sem tehet gazdaságpolitika hiányában”, és teljesen „ésszerűtlennek” nevezte, hogy közös valutával rendelkező államok nem rendelkeznek „közös gazdaságpolitikával”. Szerinte ugyanis ezt „nem lehet elrendezni egy kitűzött inflációs céllal, vagy a Stabilitási Paktum előírásainak tiszteletben tartásával”.

A továbbiakban Sarkozy kiemelte, hogy „a krízis egy olyan lehetőséget ad a számunkra, amely továbblendítheti mind a gazdaságpolitikáról, mint a versenypolitikáról folytatott vitát”. „A monetáris politikát közösen kell megvitatnunk. A költségvetési politikát is meg kell vitatnunk. Így a versenypolitikát is közösen kell megvitatnunk” – hangsúlyozta az elnök. „Véget kell vetnünk ennek a szűklátókörű gondolkodásnak, ami fél a vitától, és fél a vélemények összeütközésétől” – tette hozzá, finoman célozva az Európai Bizottság működésére.

Egyesült Királyság: Elkötelezett híve az „Európai növekedési stratégiának”

Gordon Brown, az Egyesült Királyság miniszterelnöke a Financial Times című napilapban megjelent kommentárja szerint a globális gazdasági visszaesés egy „megerősített európai növekedési stratégiát” követel meg. Megjegyezte, hogy az ország külkereskedelmének 60 százalékát az Unió adta, ami 3 millió munkahelyet biztosított az országban. Ezért a miniszterelnök szerint Nagy-Britanniának áldania kell uniós tagságát, máskülönben a gazdasági visszaesés sokkal erősebben érintette volna. „Személy szerint azon leszek Európa vezetőivel, hogy az Európai Tanács ülése előtt kidolgozzuk a saját álláspontunkat, és így egy jóval összpontosítottabb európai szintű növekedési stratégiát előlegezzünk meg a G20-as találkozóra.”

A brit kormányfő javaslatának az a lényege, hogy jóval szélesebb finanszírozási lehetőségeket kellene biztosítani az Európai Befektetési Banknak (EBB), és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD). Eszerint az EBB hitelnyújtó képességét 50 milliárd euróval növelnék meg az elkövetkezendő 2 évben, és emellett a kifizetések mértékét is felgyorsítanák. Az oktatással kapcsolatban Brown „a szakmai képzés ambiciózus uniós megvalósítása” iránt fejezte ki az igényét, amely javaslatot José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke jóvá is hagyott.

Ann Mettler, a Lisszaboni Tanács kutatóközpont társalapítója szerint az európai vezetőknek most már ideje lenne a reformok szükségességének indoklása helyett azok végrehajtásával foglalkozni. Különösen igaz ez a Lisszaboni Stratégia átformálására: a tisztán vállalati jellegű menetrend helyett „az európai polgárok szükségleteinek és törekvéseinek” szem előtt tartásával.

 „Bármi is következik majd 2010 után a lisszaboni menetrendben, kezdetben sokkal érdekesebbnek, sokkal átláthatóbbnak, és a mindennapi polgárok számára sokkal aktuálisabbnak kell lennie” – állította Mettler. Emellett a Lisszaboni Stratégiában érintett különleges területekhez fűzött néhány megjegyzést is:

Maria Joao Rodriges, a lisszaboni menetrend egyik tervezője. A brüsszeli Európai Üzleti Csúcstalálkozó során Blogactiv.eu-nak adott interjúban elmondta, hogy a gazdasági visszaesés arra késztette az EU vezetőit, hogy összekapcsolják a rövid és a hosszú távú célokat. „A már megjelent, a gazdaság élénkítésére szánt csomagokat egyszerűen bele kellene fektetni a zöld gazdaságba és az intelligens gazdaságba. Ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad elmulasztani.”

Rodrigues asszony hisz abban, hogy az uniós vezetők már eljutottak „az új stratégiai konszenzusra”, ami túlmutat a csoportosulás hosszú távú érdekein: „Intelligens gazdaság, zöld gazdaság, és olyan gazdaság, ahol összekapcsolják a magas szintű versenyképességet és a szociális kohéziót. Véleményem szerint olyan menetrendre van szükségünk, ami zöldebb az eddiginél, azaz sokkal jobban összpontosít az éghajlatváltozásra és az energia kérdésére. Emellett foglalkozni kell a „tudományos háromszöggel”: sokkal több befektetésre van szükség az innovációba, az oktatásba és a kutatásba – de ehhez úgy gondolom, hogy egy erős európai eszköz nélkülözhetetlen.”

Rodrigues szerint az EU zöld növekedési stratégiája „ki fogja vetíteni az európai menetrendet a másokkal történő nemzetközi együttműködésben”. „Azt láthatjuk ugyanis, hogy az amerikai gazdaság kezd ugyanebbe az irányba elmozdulni, és ez megtörténhet Kínával és Indiával is. Ezért kell bátorítanunk ezt a tendenciát, ami egy olyan fejlődési modell felé tendál, ami összeköti a versenyképességet és a fenntartható fejlődést.”

 

© EurActiv 2003-2012. Minden jog fenntartva.