Hamarosan:
A január elsején kezdődő spanyol elnökség a Magyarországot is magában foglaló trió debütálása is lesz. Madrid hat hónapos terminusát a Lisszaboni Szerződés végrehajtása jellemzi majd, amely néhol új feladatokat ad, máshol lecsippent belőlük. A magyar elnökségi felkészülést koordináló szakállamtitkár hangsúlyozta, a Magyarország minden segítséget megad ehhez. Iván Gáborral Kalmár Szilvia beszélgetett a soros elnökség szerepében bekövetkező gyakorlati változásokról.
Életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, és nemsokára megkezdődik az első 18 hónapos elnökségi periódus. Bár Magyarország csak az utolsó a trióban, követnie kell a folyamatokat. Mit jelent ez a gyakorlatban magyar Külügyminisztérium számára?
A feladatunk több mint a folyamatok figyelemmel kísérése, ráadásul ez nem csak a Külügyminisztériumot, hanem az egész kormányzatot érinti. Bár már az előttünk lévő két triónak is volt közös 18 hónapos programja, Spanyolország, Belgium és Magyarország ennek politikai prioritásait közösen fektette le.
A korábbi esetekben a tagállamok együttműködése nem volt ilyen szoros, és nem fordult elő, hogy az együttműködő trió maga nyújtja át a 18 hónapos program tervezetét a Tanács főtitkárságának, ahol azt már csak – együttműködve az Európai Bizottsággal - véglegesíteni kellett.
A programot december 3-án vitatja meg a COREPER [a tagállamok állandó képviselőiből álló testület, amely a Tanács üléseit közvetlenül előkészíti – a szerk.], és december 7-én az Általános Ügyek Tanácsa. Ez utóbbi egyébként már a Lisszaboni Szerződés értelmében a Külkapcsolatok Tanácsától külön ülésezik, vagyis a programunkat az Általános Ügyek Tanácsának első ülésén mutatja be a három külügyminiszter a többi tagállam diplomáciai vezetői számára.
Nem szeretném azonban túlhangsúlyozni a Lisszaboni Szerződés szerepét. A trió három miniszterelnöke az állam- és kormányfők októberi csúcstalálkozóján nyilvánosan tett politikai felelősségvállalást a 18 hónap egészére vonatkozóan, és az együttműködés vizuális alátámasztásaként bemutatta az elnökség közös logóját is. Minderre akkor is sor került volna, ha a Szerződés nem lép hatályba.
Mik voltak a főbb eltérések a spanyol, a belga és a magyar álláspont között a program kialakítása során?
A három tagállam között az egyeztetetések gyakorlatilag havi, majd az utóbbi időben heti rendszerességgel folytak, és nem volt elvi kérdés, ami szembeállította volna a feleket.
Az Unió jövőjére vonatkozó fajsúlyos ügyekben - versenyképesség, energiapolitika, klímaváltozás, szociális Európa, a következő költségvetés ügye, az Unió globális szerepvállalása, stb. az alapvető célokban egyetértés volt a három tagállam között. Ugyanez elmondható a bővítés kérdéséről is, ahol pedig Belgium némileg eltérő megközelítéssel bír, mint mondjuk Magyarország vagy Spanyolország,
Minden nagy dosszié ügyében érzékelhető volt, hogy a három tagállam hisz abban, hogy a tagállamok közötti együttműködés mélyítésének konkrét hozadéka van a tagállamok és a Közösség egésze számára.
Nem állítom, hogy a három tagállam minden részletben egyetértett, de nem volt egy nehéz feladat konszenzusra jutni. És ez nagyon jó érzés.
A három tagállam azon túl, hogy jól kiegészíti egymást geopolitikailag, illetve uniós történetét tekintve – egy alapító, egy húszéves tagállam, egy új tagállam –, az alapvető kérdésekben is egy irányba húz.
A trió-program tehát december 7-én kerül elfogadásra, a spanyol program azonban még nem nyilvános. Mikor ismerhetjük meg ennek tartalmát?
A spanyol elnökség programja a trió programmal egy időben, december 7-én kerül nyilvánosságra. A nemzeti programok tulajdonképpen a 18 hónapos trió-program munkaprogramjai lesznek.
Mit jelent ez a magyar elnökség idején?
A magyar elnökség 6 hónapos időszakára fog esni a 2014-től induló többéves költségvetési keret vitájának kezdete. A költségvetés az összes közösségi politikát érinti, így ez egyben azt is jelenti, hogy a kohéziós politika, a mezőgazdasági politika, a kutatás-fejlesztés, az energiapolitika, a szomszédságpolitika, vagyis minden, amit a közös költségvetésből finanszírozunk, napirendre kerül.
Ez önmagában is embert próbáló feladat lesz, de több területen is lesz feladatunk. A bővítés mindenképpen a napirend élén szerepel majd. Reményeink szerint ekkor Horvátország már túl lesz a csatlakozási tárgyalások befejezésén. Foglalkoznunk kell Izland előrehaladásával, és meg kell néznünk, hogy áll a többi tagjelölt ország. Reményeink szerint a Tanács decemberben pontos időpontot állapít meg a Macedóniával folytatandó tárgyalások megkezdéséhez. Törökországgal folytatni kell az eddigi párbeszédet, és Montenegró számára is kézzelfogható perspektívát kívánunk adni.
Romániának és Bulgáriának a schengeni övezethez való csatlakozási céldátuma 2011, így az egész biztos, hogy a triónak egy sor Schengen-értékelési feladata lesz.
Még a svéd elnökség alatt lezajlik a Lisszaboni Stratégia értékelése, így jövő tavasszal útnak indulhat egy új versenyképességi program . Márciusban a várakozások szerint a politikai alapokat fektetik le a spanyol kollégák, így az akcióprogram megvalósítása a 2011. márciusi uniós csúcstalálkozón is feladat lesz. Eddigre várhatóan tisztán látunk majd a válságból való kilábalás ügyében, és látni fogjuk azt is, mely területeken tehet szert az Unió komparatív előnyökre. Igazán csak ez alapján tudjuk majd tartalommal megtölteni a 2020-ig tartó versenyképességi stratégiát.
Az Unió napirendjén lévő ügyek végrehajtása mellett lehetőségünk van arra, hogy „magyar színt” adjunk az elnökségnek. Erre lehet alkalmas a vízpolitika kérdése, hiszen ennek közösségi szintű szabályozása hiányzik. Ehhez tartozik a Duna-stratégia makroszintű együttműködés. Júniusban a tagállamok felkérték a Bizottságot, hogy 2011-re készítse el ennek tervezetét. Ennek megfelelően arra számítunk, hogy a Duna-stratégiát az Európai Tanács a magyar fogja elfogadni.
A spanyoloknál mi lesz a „nemzeti extra”?
Spanyolország nagy hangsúlyt fektet a Mediterrán-térséggel való együttműködésre, és a migrációs ügyekre, valamint az új versenyképességi programra. Bár mindegyik terület dominálhatná Madrid elnökségi periódusát, a spanyol elnökség legfontosabb feladata azonban a Lisszaboni Szerződés végrehajtása lesz, vagyis az, hogy működésbe hozza a megújult intézményrendszert. Ehhez természetesen Magyarország is segítséget nyújt
A Lisszaboni Szerződés alapján a külügyi főképviselővel és az állandó elnökkel is számolni kell. Ez, hogy csak egy példát említsek, a trió stratégia oszlopos részét képező Keleti Partnerség esetén is plusz egyeztetési kötelezettséget jelent. Mennyiben szűkíti le a soros elnökség mozgásterét a Lisszaboni Szerződés?
A tagállamok között körvonalazódik a konszenzus, hogy mit jelent az új tisztviselőkkel való együttműködés. December 1-jével hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés, és a Tanács január 1-jétől működik mindenben ennek megfelelően. Ettől fogva az Európai Tanács ülését az Európai Tanács állandó elnöke, Herman Van Rompuy fogja elnökölni, a Külkapcsolati Tanácsok ülését pedig Catherine Ashton bárónő fogja vezetni.
A soros elnökséget adó miniszterelnök, és a külügyminiszter szerepe valóban jelentősen megváltozik. Ugyanakkor marad kilenc tanácsi formáció, melynek ülésein elnökölni kell, marad továbbá a két COREPER, és a 270 tanácsi munkacsoportból legalább 240-250, melynek üléseit vezetni, működését koordinálni kell. A soros elnökségi feladatok volumenükben, de politikai jelentőségükben sem csökkennek jelentősen, hiszen csupán egy területen, a külpolitika terén lesz változás.
A tagállamok egyetértenek abban, hogy az Európai Tanács elnöke együtt kell, működjön az Európai Bizottság elnökével és a soros elnökséget adó miniszterelnökkel, a Tanácsülés előkészítésében. Az állandó elnök állapítja meg a napirendet, ő hívja össze, de konzultál a Bizottság elnökével és a soros elnökséget adó miniszterelnökkel. Magán a Tanácsülésen pedig – és Magyarországnak volt szerepe abban, hogy ez így alakult – a soros elnökséget adó miniszterelnök kapja meg elsőként a szót az EiT elnökétől. Ő ismerteti, hogy az adott kérdésben az előkészítő tanácsi formációban mire jutottak a tagállamok, mik maradtak vitás kérdések, és milyen döntési lehetőségek vannak. Ez a soros elnökség számára egyfajta raportőri szerepet jelent. Az ülést azonban nem ő fogja levezetni, és a konklúziók vitáját is az EiT elnöke fogja kézben tartani.
Az Általános és Külkapcsolatok Tanácsa kettéválik a jövőben. A Külkapcsolatok Tanácsát a megújult főképviselő vezeti majd, az Általános Ügyeket azonban továbbra is a tagállamok elnökölik, mégpedig az európai ügyekért felelős kormánytag. Mivel ez Magyarországon - és még sok más tagállamban is - a külügyminiszter, továbbra is marad egy tanácsi formációja.
Újdonságot jelent, hogy az Általános Ügyek Tanácsa készíti elő a politikai döntéshozatalt az Európai Tanácsban, megerősítve koordinatív és horizontális felelősségét. Erre ugyan eddig is volt példa: a pénzügyi perspektíva és a bővítés ügye eddig is Általános ügyek Tanácsához tartozott. Mi azonban azt szeretnénk – és ebben a svéd elnökség is partner –, hogy minden horizontális ügy menjen át az Általános Ügyek Tanácsán. A külügyminiszternek – pontosabban az európai ügyekért felelős miniszternek – nem elhanyagolható szerepe lesz az olyan horizontális ügyekkel kapcsolatos politikák véglegesítésében, mint a klímapolitika, a fenntartható fejlődés, a migráció, vagy a versenyképesség, az innováció.
A Külkapcsolati Tanácsot azonban már nem ő fogja elnökölni, és valóban, az Ashton bárónő mellett létrejövő Külügyi Szolgálat számos munkacsoport vezetését át fogja venni. Ezekben a munkacsoportokban, például a földrajzi ügyekért felelős CFSP-munkacsoportokban már főképviselő által kinevezett személy fogja koordinálni a munkát. Megmarad ugyan a soros elnökséget adó tagállammal való egyeztetési kötelezettség, de az elnökségi feladatok jelentős mértékben módosulnak.
Nem gondolja, hogy az Ön által is részletezett változások bonyolultabbá teszik az Európai Unió intézményrendszerét ahelyett, hogy az eredeti célnak megfelelően, egyszerűsítenék?
Az új szereplőktől valóban összetettebb lesz az intézményrendszer, de az Európai Tanács állandó elnöke és a külkapcsolati ügyeket kézben tartó főképviselő, stabilitást hoz a rendszerbe.
A stabilitás pedig átláthatóságot jelent. Ráadásul az új döntéshozatali rend – a kettős többség, illetőleg a minősített többségi döntéshozatal több területre való kiterjesztése - hatékonyabb működést vetít előre, függetlenül attól, hogy van két új szereplő.
Lehet-e már tudni, hogy mekkora testületet jelent majd a Külügyi Szolgálat?
Ennek mérete egyelőre bizonytalan. Az arányokat tudjuk: legalább egyharmada a tagállamok diplomatáiból kell, hogy álljon, és a fennmaradó kétharmadot pedig a Bizottság, illetve a Tanács főtitkárságának munkatársai teszik majd ki.
A központi szervezete Brüsszelben lesz, és ide tartoznak majd a harmadik országokban működő képviseletek is.
A Fidesz győzelmét valószínűsítve, vezetőváltás következik a jövő évi választások után. Ez jelentős rizikófaktor a magyar elnökség tekintetében. Együttműködnek a Fidesszel, hogy zökkenőmentes legyen a feladatok átadása?
Én a választásokat a felkészülés szempontjából nem tekintem rizikófaktornak. Lassan másfél éve folyamatosan ülésezik az az ötpárti munkacsoport, melyet a parlamenti pártok hoztak létre. Bár közben négypártira zsugorodott, a képviselők havonta, kéthavonta üléseznek, és az elnökségi felkészülés minden fontos kérdését áttekintik. Folyamatos tájékoztatást kérnek a kormánytól, és állásfoglalásokat adnak ki, iránymutatást adva a kormánynak bizonyos kérdésekben.
Foglalkozott a trió elnökség programjával, az elnökségi stáb kiválasztásával, kommunikációs és költségvetési kérdésekkel, valamint a helyszínek kiválasztásával. Az elnökségi felkészülésnek mind a politikai, mind a logisztikai tartalmát lefedi.
Az eddigi 11 ülésén elfogadott állásfoglalások - néhány kivételtől eltekintve – konszenzussal születtek, Ez azt mutatja, hogy a pártok nemzeti ügyként kezelik az elnökséget.
A személyi változások azonban okozhatnak nehézséget, ha az új szereplő nem ismeri a felkészülés folyamatát részletekbe menően.
Az elnökségi stáb szakértőkből áll, és ezt a stábot az új kormány is minden bizonnyal használni fogja.
A Tanácsüléseket természetesen a miniszterek vezetik, és egy új kormányban – bárki is nyerje a választásokat – új miniszterek lesznek. A kihívást abban látom, hogy az új kormánynak fél éve lesz arra, hogy felkészüljön az ülések levezetésére.
A kormánytagok intenzív félév elé néznek 2010 második felében, hiszen nem csak egy tréningen kell átesniük, de meg kell ismerjék valamennyi tagállami partnereiket. A Tanácsülésen tudniuk kell majd, hogy milyen kérdések vannak napirenden, és melyek azok a kérdések, amiket nekik majd elnökként kell kezelniük. Ehhez az új kormánynak is mindenképpen szüksége lesz az elnökségi stáb szakértői csapatára.