Hamarosan:
Lassan végéhez közelítenek a klímatárgyalások, de továbbra sincs túl sok biztató
jel arra nézve, hogy a fejlett és a fejlődő országok közötti feszültség feloldódik, és sikerül megállapodásra jutni a Kiotói Jegyzőkönyvet felváltó dokumentumról. Miközben az afrikai delegáció vezetésével a fejlődők tegnap bojkottálták klímakonferenciát, az Egyesült Államok és Kína még mindig nem foglalt egyértelműen állást a kibocsátás csökkentésének ügyében. Jo Leinen, az Európai Parlament delegációjának vezetője sürgette ezen országokat, tegyenek világos javaslatokat. A koppenhágai tárgyalások várható eredményeiről, a klímapolitika középtávú alakulásáról Tabajdi Csaba EP-képviselőt kérdeztük
Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy a világ vezetői túllépjenek a jelenlegi patthelyzeten és jó irányba folytatódjanak a tárgyalások?
A fejlődő országok egyértelműen kinyilatkoztatták, hogy az új megállapodáshoz abban az esetben tudnak csatlakozni, ha a fejlett gazdaságok jelentős, számszerű kötelezettségvállalást tesznek, összhangban az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének becslésével, amely a fejlett országok esetében 2020-ra 25-40%-os kibocsátás csökkentést lát szükségesnek. Ettől a tárgyalások jelenlegi szakaszában messze vagyunk, hiszen eddig a nagy kibocsátók közül jelentős, számszerű kibocsátás-csökkentést az Európai Unió (20%, feltételesen 30%), Japán (25%), és Oroszország (25%) vállalt, ám utóbbi kötelezettségvállalását mások cselekvésétől is függővé tette. Az Egyesült Államok 1990-es bázison számított 3-4%-os csökkentése, illetve Kína vállalása szén-dioxid intenzitásának 50%-os csökkentésére (amelyet becslések szerint a technikai fejlesztések jelenlegi ütemének fenntartásával amúgy is elérne) nem tekinthető komoly vállalásnak. Ezen a téren áttörés talán a klímakonferencia utolsó napjain érhető el, amikor a miniszterelnökök és államfők politikai megállapodásra juthatnak a kibocsátás-csökkentési vállalásokról és fejlődő országok számára nyújtandó pénzügyi támogatásról. Ha érdemi felajánlások születnek, azokat a koppenhágai konferencia utolsó napján születő záródokumentumban rögzíthetik, a megállapodást az elkövetkező fél évben önthetnék jogi formába.
Az EU állam- és kormányfői pénteken úgy döntöttek, évente 2,4 milliárd euróval támogatnák a fejlődők klímaváltozáshoz való alkalmazkodását és felkészülését. A közép-kelet-európai országok közül azonban többen úgy vélik (EurActiv.hu 2009.12.11.), különösen a jelen válságban, maguk is hasznát vehetnék a klímafinanszírozásnak. Ez Magyarországra is igaz lehet, hiszen a valós megújuló arányunk közelít a nullához, a klasszikus energetikai megoldásaink pedig elavultak. Elképzelhető, hogy Magyarországnak inkább haszonélvezőnek kellene lennie?
A legutóbbi Európai Tanácsülésen a 2010-2012 között folyósított "gyors" pénzügyi segélyekről született megállapodás. Az uniós tagállamok az előzetes várakozásokat meghaladó mértékű, összesen 7,2 milliárd eurós vállalást tettek. Magyarország összesen 6 millió euróval veszi ki részét, amely az ország gazdasági teljesítőképességéhez képest jelentős mértékű és elismerésre méltó felajánlás (Lettország például mindössze évi 10 ezer eurót vállalt). A 2013-at követő, jóval jelentősebb mértékű felajánlásokról a fejlett országoknak elvileg Koppenhágában kellene megállapodniuk, a megegyezés azonban jelenleg nagyon távolinak tűnik. Magyarországnak valóban szüksége lenne olyan külső forrásokra, amelyekből finanszírozni tudná a zöld gazdaságra történő átállást, növelné a megújuló energiatermelés arányát, új "zöld munkahelyeket" hozna létre és ösztönözné a lakossági szektor, a közlekedés, a mezőgazdaság és a vállalatok kibocsátásának csökkentését. A fejlődő államoknak nyújtott segélyhez hasonló közvetlen pénzügyi támogatásra bizonyosan nem számíthatunk. Méltányos lenne ugyanakkor, ha a Kiotói Jegyzőkönyv keretében megmaradt kibocsátási egységeinket az új koppenhágai rendszerben is tovább értékesíthetnénk. Természetesen el kell kerülnünk a kvótakereskdelmi piac összeomlását, nem szabad egyszerre a piacra zúdítani az összes kibocsátási egységet (különösen, ha Oroszország és Ukrajna is továbbviszi egységeit). A szakaszos, időben késleltetett értékesítés lehetőségét azonban meg kellene hagyni, ez az uniós új tagállamok teljesen jogos igénye.
A magyar klímavagyon hatalmas összeg. A klímatárgyalások jelenlegi állása szerint megmarad az országnak ez a forrás a zöld beruházásokra?
A magyar klímavagyonról, azaz a kiotói rendszerben megmaradt körülbelül 30.000 millió tonna kibocsátási egység értékéről eltérő becslések vannak. Az egységek ára a koppenhágai megállapodás függvénye, a klímavagyon értékét elsősorban a résztvevő államok száma, az általuk tett kibocsátás-csökkentési vállalások, az orosz és ukrán klímavagyon továbbvitele, a globális karbonpiac hatékony működése befolyásolja. Ha klímavagyonunk jelentős részét sikerül továbbvinni az új időszakra, és feláll a globális kereskedelmi rendszer, legalább 900 millió- 1 milliárd euró lesz ennek értéke, az összeg ugyanakkor a többszörösére is rúghat, ha a jelentős vállalások folytán lényegesen megnő a kibocsátási egységek iránti kereslet. Ennek természetesen alapvető feltétele, hogy az Európai Unión belül és Koppenhágában is megállapodás szülessen a közép-európai és balti uniós tagállamok kibocsátási egységeinek továbbviteléről.
Ön milyen fejlesztésekre helyezné a hangsúlyt, ha Ön dönthetne a magyar klímavagyon elköltéséről?
A klímavagyon értékesítéséből származó bevétel elköltését Magyarországon törvény szabályozza, ennek értelmében a befolyó összegeket kibocsátás-csökkentő beruházásokra kell fordítani. A megújuló energiaforrások körében Magyarországnak a biomassza, a bioüzemanyag előállításban, a geotermikus energia és az Európai Szélenergia Szövetség becslései szerint a szélenergia hasznosításában is nagy lehetőségei vannak. A lakossági energiafelhasználásban a távfűtés modernizálásával, az épületek jobb szigetelésével és a takarékos világítótestek alkalmazásával érhető el a legnagyobb megtakarítás.
Sokak szerint a gazdaságnak kifejezetten jót tenne, ha az országok gyorsabban állnának át a környezetbarát technológiákra. Hogyan kapcsolható össze hatékonyan a válságból való kilábalás és a klímaváltozás megelőzése?
A világ fejlett gazdaságai közül elsőként az Európai Unióban született meg a felismerés, hogy az éghajlatváltozás elleni harc a hagyományos környezetvédelmi kereteken túllépett. A klímapolitika társadalmi elfogadottsága jelentős, az üzleti szféra, a tudományos kutatás-fejlesztés már eddig is komoly forrásokat áldozott erre és egyre növekvő mértékben érdeklődik a klímapolitika különböző aspektusai iránt. Az Egyesült Államokban és más fejlett gazdaságokban úgy gondolom, még nem született meg a felismerés, hogy az emberiség, ha a maihoz hasonló életkörülményeit fenn kívánja tartani és tovább kíván fejlődni, szükségszerű zöld forradalom előtt áll. Az Európai Unió, amely jelentős vállalásokat tett az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében csökkentheti technológiai elmaradottságát, versenyelőnyhöz juthat más országokkal, térségekkel szemben. Aki ebben a zöld forradalomban a változások élére áll, az már közép-távon jelentős gazdasági és társadalmi haszonra tehet szert.