PARTNEREINK
Hamarosan:
Közös, de közvetett uniós adót, sőt adókat kellene bevezetni 2014 után, véli Richter Sándor, a Bécsi Nemzetközi Közgazdaságtudományi Intézet kutatója. A szakértő szerint ugyanakkor az így beszedett forrás elosztásáról nem Brüsszelnek, hanem a tagállamoknak kellene döntenie. A 2013 utáni hét éves költségvetési keretről a magyar elnökség alatt döntenek majd a tagállamok.
2013-ban lejár az Európai Unió hétéves pénzügyi kerete. A 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó többéves keretet pedig a magyar uniós elnökség alatt (is) fogják tárgyalni a tagállamok.
Az új időszak lehetőséget nyújt az uniós forrás-elosztás rendszerének reformjára, ám a vélemények szinte szakértőnként változóak. A Richter Sándor által képviselt elképzelés radikális változásnak minősül az Unió jelenlegi költségvetési rendszeréhez képest.
Az Európai Unió költségvetésének jelenleg majdnem háromnegyedét, mintegy 74 százalékát teszi ki a tagállamok GNI (bruttó nemzeti jövedelem) alapú befizetése. E mellett ugyan megjelenik egy hozzáadottérték-adón alapuló, illetve a harmadik országokból érkező importra kivetett vámokon alapuló saját forrás, döntően mégis a tagállamok arányos (jelenleg a GNI 1,31 százalékának megfelelő) befizetései teszik lehetővé, hogy az Unió fenntartsa magát és finanszírozza a közösségi programokat, támogatásokat.
Richter csütörtökön (január 21.) a Közép-Európai Egyetem (CEU) által szervezett előadáson elmondta, elképzelése szerint a közösségi és a nemzeti költségvetéseket külön kell kezelni. „Azt szeretném, ha távolodnánk attól [az elképzeléstől], hogy a nemzeti költségvetések közvetlen befizetésekkel töltik fel az uniós költségvetést.” – mondta Richter.
„A javaslatom az, hogy a forrásokat uniós adókból biztosítsák. Nem közvetlen adókra gondolok azonban, hanem arra, hogy a nemzeti hatóságok által beszedett hozzáadottérték-adó, illetve a társasági adó egy részét vezessék át az uniós költségvetésbe.” – mondta Richter.
A bécsi kutatóintézet szakértőjeként kiadott publikációjában Richter azonban nem áll meg a befizetések radikális reformjánál, hanem azt javasolja, hogy az újraelosztás terén is gondolják át az eddigi gyakorlatot a tagállamok.
Richter szerint ugyanis az eddigiekkel ellentétben, nem Brüsszelben kellene eldönteni, hogy a tagállamok milyen közösségi célokra fordítsák a közös forrást, hanem a tagállamokra kellene bízni a prioritások meghatározását.
A visegrádi országok szakértőit felvonultató panelbeszélgetésen Richter heves kritikusává vált Elzbieta Kawecka-Wyrzykowska, a Varsói Közgazdaságtudományi Egyetem professzora veszélyesnek tartotta az ötletet. Érvelése szerint ugyanis egy ilyen megoldással éppen az eredeti elképzelés, a közösségi prioritások előtérbe helyezése veszne el.
„Ha a döntést a tagállamok hozzák meg, akkor a politikai játszmák is tagállami szintre helyeződnek majd. Ez egy veszélyes játék.” – mondta a lengyel szakértő. „Mi lesz akkor a közös agrárpolitikával? Miért van egyáltalán közös költségvetés?” – tette fel a kérdést Kawecka-Wyrzykowska, ami kulcsfontosságúnak bizonyult a vitában.
A lengyel szakértő rámutatott, ha a közös valuta átváltási költségeit és egyéb, a közösségi költségvetés rendszerével járó költségeket is számításba vesszük, Richter javaslata csak akkor éri meg az EU-nak és a tagállamoknak, ha gyakrolatilag megszüntetik a közösségi költségvetést, sőt a közös valutát.
Kawecka-Wyrzykowskahoz hasonlóan Lukas Pachta, az Europeaum cseh szakértője is aggodalmának adott hangot, miszerint „nem
Vélemények:
Lukas Pachta, az Europeum cseh szakértője rámutatott, nem lehet nemzeti szinten elkülöníteni az uniós pénzeket, ha olyan határon átnyúló politikákról beszélünk, mint a közlekedési infrastruktúra, vagy akár az energiahálózatok ügye.
„A közösségi politikák együtt érvényesülnek. A kiadások ezeket tükrözik, amelyben a nettó befizetők döntése is számít. (…) A Bizottság, a Tanács és a Parlament együtt hoznak döntést az uniós költségvetésről, de természetesen a nagy tagállamok véleménye nyom a legtöbbet a latban. Gyakorlatilag tehát ők döntik el, hogy hová kerül a pénz.” – mutatott rá Pachta.
Hozzátette: „Ha teljesen nemzetiesítenék ezt a folyamatot, akkor vélemények szerint az egyes tagállamok jóval kevesebbet fektetnének [a közösségi politikákba].”
Radovan Geist, a Szlovák Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének kutatója, s egyben az EurActiv Szlovákia főszerkesztője öt olyan témát sorsolt fel, melyek minden valószínűség szerint a következő költségvetési perspektíváról szóló vita gerincét alkotják majd.
A közös agrárpolitika költségvetési aránya és struktúrája, a kohéziós politika és egyéb új politikák közötti forrásmegosztás, a korrekciós mechanizmusok, főleg a brit visszatérítés, az új források és a GNI alapú források aránya, valamint a kiadási plafon lehetnek a főbb vitapontok.
„A gazdasági válság nem szorította háttérbe az [új költségvetési keretet meghatározó] faktorokat, hanem éppen hogy erősebb reflektorfénybe állította őket.” – vélte Geist.
Göncz Kinga, az MSZP európai parlamenti képviselője a múlt heti plenáris vitában tett felszólalásában sürgette az Európai Bizottságot, hogy minél előbb nyújtsa be a következő többéves költségvetési ciklusra vonatkozó javaslatát, hogy arról már 2011 elején, a magyar uniós elnökség alatt megkezdődhessenek a tárgyalások.
„Az Európai Unió 2020-ig tartó, a fenntartható növekedést és munkahelyteremtést szolgáló, hamarosan megszülető tízéves stratégiája kulcsfontosságú a gazdasági válságból való kilábalás szempontjából. Kérdés azonban, hogy a tagállamok mennyire lesznek hajlandóak a saját hatáskörükbe tartozó politikák összehangolására.” – emlékeztetett a szocialista képviselőnő.
Háttér:
Magyarország 2011 első felében viszi az Európai Unió Tanácsának hat hónapos soros elnökségét. A magyar elnökség egyik kulcsfeladata lesz az említett hét éves pénzügyi keretről szóló tárgyalások megkezdése.
Miután 2006-ban csak nagy viták árán sikerült lezárni a 2007-2013-as időszakra vonatkozó keretet, a Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodott, hogy alapos felülvizsgálatnak vetik alá az uniós költségvetést.
Az Európai Bizottság 2008 során levezetett egy széles körű társadalmi konzultációt, melynek során igyekezett felvázolni azokat a megváltozott kihívásokat, melyre az új uniós költségvetési keretnek választ kell adnia.
Ezt ugyan részben felülírták a gazdasági válsággal kapcsolatos pénzügyi gondok, de Brüsszel elképzeléseinek továbbra is megfelelnek a konzultáció eredményeként azonosított kihívások: Az Unió a tudományos és technológiai haladásra, a tudás- és szolgáltatásalapú gazdaságra, demográfiai változások kezelésére, a gazdasági és szociális kohézióra, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, az energiabiztonság megteremtésére, a migrációra és a biztonság lokális és globális kérdésre kell koncentráljon.
„A két legnagyobb bevételi forrás – a HÉA- és a GNI-alapú saját források – a tagállami hozzájárulások számos jellemzőjét hordozzák, és gyakran olyanként is értékelik őket. A tagállamok államkincstárai bocsátják őket rendelkezésre és a nemzeti költségvetésekben gyakran kiadási tételként jelennek meg. Ennek következményeként a tagállamok az uniós szakpolitikák és kezdeményezések hozamát gyakran nemzeti hozzájárulásukhoz viszonyítva értékelik, nem pedig egyes politikák európai szintű megvalósításának átfogó értékét tekintik.” – fogalmazta meg a problémát a konzultáció szükségességét felvázoló közlemény 2007-ben.
Az Európai Bizottság, a magyar elnökség és a tagállamok kiemelkedő közgazdászai egyaránt erre a problémafelvetésre keresik az adekvát választ.