Hamarosan:
Az ír népszavazás végeredményétől visszhangzik az európai sajtó. Az egyetlen olyan tagállam, ahol népszavazást tartottak a kérdésben, elutasította a Szerződést, holott előtte már 18 tagállam parlamentje jóváhagyta. A végeredmény újabb politikai válságba sodorhatja az Uniót; a politikai reakciók változatos válságkezelési javaslatokat vázoltak fel.

Az ír szavazók 53,4 százaléka elutasította a Lisszaboni Szerződést, bár a részvétel végül nem volt olyan alacsony, mint az elemzők gondolták. A szavazójoggal rendelkezők 53,1 százaléka járult az urnákhoz. A szavazás végeredményét sokan úgy értékelik, hogy az Unió 495 millió fős lakosságának egy töredéke (0.00175 százaléka), válságba sodorta egész Európát.

Az integráció-ellenes erők ugyanakkor azt hangoztatják, hogy a népszavazás igenis az EU-t képviseli, hiszen az ún. „csendes többség” véleményét másképp máshol nem vették figyelembe. Álláspontjuk szerint, ha az EU többi tagállamában is népszavazást tartanának a kérdésről, akkor ott is hasonló eredmények születnének.

EuroBábel

A végeredmény legnagyobb paradoxona, hogy az írek alapjában véve nem euroszkeptikusok, sőt elismerik, hogy országuk nagyon sokat köszönhet az Uniós tagságnak.

Az egy hónapos kampány alatt azonban az „Igen” pártiak egységét megbontotta a leköszönő kormányfő, Bertie Ahern korrupciós botránya. A „Nem” szavazatok többsége azonban kevésbé ennek, mint inkább a Szerződés átláthatatlanságának köszönhető.

A Lisszaboni Szerződés valóban nem esti olvasmány. Maga Brian Cowen miniszterelnök is elismerte, hogy nem olvasta a szöveget. Ez természetesen nem tett jót az „Igen” pártiaknak.

A 2005-ben leszavazott Alkotmányos Szerződés könnyítette volna a helyzetet, mivel teljesen új szövegbe öntötte az EU működésének szabályait. Miután azonban azt a Szerződést a hollandok és a franciák megbuktatták, az állam- és kormányfők inkább a korábbi szerződés módosítása mellett döntöttek.

A Lisszaboni Szerződés tehát a Római Szerződéseknek ötödízben módosított példánya, vagyis tele van a korábbi szerződés tartalmára vonatkozó utalásokkal, bonyolult jogi szerkezetekkel. Az érthetőség kedvéért azonban minden esetben, tehát a Lisszaboni Szerződésről is, készül ún. konszolidált verzió. Az egységes szerkezetbe foglalt szöveg 2008. május 9-én jelent meg az Európai Unió hivatalos lapjában.

Látható, hogy az EU vezetői, ahelyett, hogy a kudarc mögött szunnyadó valós problémát keresnék – például a brüsszeli elefántcsont-tornyok és az európai állampolgárok közötti kommunikáció hiánya -, egymást megelőzve igyekeznek erős nyilatkozatokat tenni és megoldási javaslatokkal előállni.

Ugyanezek a vezetők, köztük José Manuel Barroso Bizottsági elnök, az utolsó napokig azt hangoztatták, hogy nincs „B-terv”. Most azt mondják, hogy a Szerződés nem halt meg. A nyilatkozatokban általában igyekeztek hangsúlyozni, hogy figyelembe veszik az írek döntését, és várják az ír kormány javaslatait.

Ebből is látszik, hogy az eredmény nem kis zavart okoz az Unió jövőjére nézve, az egyes vezetők különböző javaslatokkal állnak elő, még ha azonos pártállásúak, vagy azonos nemzetiségűek is. A francia európai ügyekért felelős miniszter, Jean-Pierre Jouvet például azt mondta, hogy „a legfontosabb, hogy a ratifikációs folyamat folytatódjék a többi tagállamban”, François Fillon francia miniszterelnök ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint a Lisszaboni Szerződés „elhunyt”.

A periódusa végén álló szlovén elnökség szerint a következő soros elnök, Franciaország feladata lesz, hogy az Uniót a megfelelő megoldás felé vezesse. Ironikus, hogy éppen a francia állampolgárok szavazták le 2005-ben az Alkotmányos Szerződést.

Úgy tűnik, hogy a franciák a ratifikációs folyamat folytatása mellett teszik majd le a voksukat. Közben Írországban sor kerülhet egy újabb népszavazásra, ahogy az 2001-ben a Nizzai Szerződés kapcsán is történt. Sokan kétségbe vonják ennek a lehetőségnek a demokratikusságát, ki kell azonban emelni, hogy a Nizzai Szerződés „újraszavazásakor” az írek másodjára nem ugyanarról a szövegről döntöttek, hanem az EU opt-out lehetőséget nyújtott a Szerződés számukra elfogadhatatlan részeire nézve.

Írország kimaradhat?

A Nizzai Szerződést övező problémák miatt jött létre a „megerősített együttműködés” intézménye is. Ez különösen érdekes lehet a jelenlegi eredmények tükrében. Sok szakértő erre utalva már most „többsebességű Európáról” beszél, vagyis elképzelhető, hogy az írek döntése azt jelentheti számukra, hogy egy alacsonyabb szintű együttműködésben maradnak az Unióval, míg a többi tagállam tovább mélyíti az integrációt.

Ennek az elképzelésnek egy radikálisabb formája is felvetődött, mégpedig, hogy Írország lépjen ki az Unióból. Ezt Jouvet elképzelhetetlennek tartja. Véleménye szerint „nem emelhető ki egy ország, aki már 35 éve tagja az integrációnak”. A miniszter ellenben egy „specifikus együttműködést” javasolt, ami Európa többi országa számára biztosítja a továbblépés lehetőségét. Ez persze hosszú távon azt is jelentené, hogy létrejöhet egyfajta „európai étlap”, melyből mindenki kiválaszthatja a számára megfelelő menüt.

Elhalasztott ratifikáció

Június 19-20-án, a következő EU csúcson a három nagy tagállam Nagy-Britannia, Franciaország és Németország várhatóan a ratifikációs folyamat folytatása mellett teszi le voksát, ahogy valószínűleg Csehország, Lengyelország és Svédország is. Ez azt jelenti, hogy a többi 26 tagország az év végéig jóváhagyja a Lisszaboni Szerződés szövegét. Csehország helyzete ugyanakkor további problémákat vethet fel, mivel a ratifikációt már egyszer elhalasztották.

Az EU vezetői Írországgal is konzultálnának, hogy tisztázzák, mik a szigetország szándékai az európai integrációban. Ezzel mindenképpen nyomás alá helyeznék Dublint, hogy találja meg a megfelelő opt-out lehetőségeket, biztosítékokat, amelyek egy második népszavazáson elfogadhatóvá tehetnék az írek számára a Szerződést, vagy legalább a többi tagállam számára lehetővé tennék, hogy tovább haladjanak. Írországból azonban olyan híreket is hallani, amely szerint a kormány még a következő EU csúcs előtt lemond.

Egy gyengébb Unió felé

Ha az EU nem talál sürgősen kiutat a válságból, valószínű, hogy nemzetközi pozíciója is meggyengül. A Lisszaboni Szerződés egyik célja éppen az, hogy hitelt adjon az EU külpolitikájának, és erősítse nemzetközi szerepvállalását. A sikertelenség különösen az Oroszországgal és Iránnal fenntartott kapcsolatait veszélyeztetik.

A Lisszaboni Szerződés létrehozná a Tanács állandó elnökének pozícióját, illetve a megerősített hatáskörű Kül- és Biztonságpolitikai Főképviselő munkáját segítendő, létrejönne a Külügyi Szolgálat is.

Az ír népszavazás eredményével mindennek helyére egy kérdőjel került. Ugyanígy a bővítési folyamat is megtorpanhat, hiszen a Szerződés egy nagyobb taglétszámú Unió hatékony működését is biztosította volna.

Mindennek ellenére korai lenne az EU összeomlásáról beszélni, hiszen a jelenleg hatályos Nizzai Szerződés alapján eddig is működőképes volt a 27 tagállamú Unió.

Az EU jövőjét nagyban befolyásolhatja, hogy hogyan értelmezi az állampolgárok üzenetét. Amennyiben kitér a válaszadás lehetősége elől, és újabb referendumot írnak ki Írországban, az hosszú időre elég muníciót biztosíthat az euroszkeptikusok számára, még akkor is, ha bizonyos kérdésekben opt-outot biztosítanak az szigetország számára.

Amennyiben nem kerül sor újabb népszavazásra, hanem az EU és Írország megerősített együttműködést írnak alá, az EU alapelvei kerülnének veszélybe. Bár a „többsebességes Európa” működik az olyan kérdésekben, mint a belső határokat megszüntető Schengeni Együttműködés, vagy az egységes fizetőeszközt alkalmazó eurózóna, az intézményi kérdésekben való különutasság működési zavarokat okozna. Ehhez az EU korábbi együttműködési és döntéshozatali módszereitől teljesen eltérő rendszer kialakítására lenne szükség.

Lehetséges még a változatlan működés, a Nizzai Szerződés alapján, ez azonban az EU világpolitikai presztízsét hosszú időre lerombolná.

Álláspontok:

José Manuel Barroso bizottsági elnök szerint „egyértelmű”, hogy az eredményt nem az EU elutasításaként kell értékelni, és, hogy Írország továbbra is az EU tagja marad, és ebben a kontextusban tárgyalnak vele. Barroso elutasítja azokat a véleményeket, melyek szerint Írországot el kellene szigetelni, és hangsúlyozza: „Az írek hangja nem számít kevésbé, mint a franciáké, vagy a németeké.”

Kiemelte a 27-ek „közös felelősségét” a probléma megoldásában, és úgy nyilatkozott, hogy az e heti EU csúcson „közös megoldás” születik majd.

Közben felszólította az Uniót, hogy folytassa a munkáját az olyan politikák terén, mint a „munkavállalás és szociális kohézió, vagy a klímaváltozás és az infláció elleni küzdelem”. „A közös munka a legjobb módszer, hogy megfeleljünk az Európát érintő kihívásoknak”, mondta a Bizottság elnöke.

Charlie McCreevy ír biztos hangsúlyozta, hogy a szavazás eredménye nem az írek hálátlanságát fejezi ki, hanem „számtalan más területtel” való egyet nem értésüket. Beleértve az emelkedő élelmiszer- és olajárakat, a gazdasági válságot, és a munkanélküliség fenyegetését. „Lesznek, akik nem értik meg, és néha mi is megfeledkezünk azokról az előnyökről, melyek Írország EU-tagságából származnak. De ez rossz értelmezés lenne. Nincs kétségem afelől, hogy az írek többsége az Unió teljes jogú tagja kíván maradni”, mondta.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint nagy probléma, hogy az írek elutasították a Lisszaboni Szerződést. Véleménye szerint az Unió a következő időszakban újra az intézményi kérdésekkel lesz kénytelen foglalkozni, ahelyett, hogy az olyan aktuális európai ügyeket tárgyalna, mint az élelmiszer-árak, vagy az energetika kérdése.

Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem professzora az MTV Vendégasztal című műsorában elmondta „ezek a Szerződések nem a köznép számára fogyasztható formában vannak megfogalmazva”. Szerinte az ilyen jellegű kérdésekben nem kellene népszavazást tartani.

A szakértő a megerősített együttműködést tartotta elfogadható megoldásnak. Szerinte „sokkal életszerűbb” az a megközelítés, hogy az integráció mélyítésében csak azok vegyenek részt, akik erre hajlandók. Elmondta továbbá, hogy úgy véli jogos az a kritika, hogy Brüsszel nagyon sokat foglalkozik az Unió irányításának kérdésével, és kevesebbet az állampolgárok felé irányuló kommunikációval.

Göncz Kinga külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy bár Magyarország sajnálja, de tiszteletben tartja az írek döntését. Majd hozzátette, hogy szerinte időt kell adni az íreknek, amíg értelmezik az állampolgárok döntését, és megtalálják annak okait.

Németh Zsolt a Fidesz országgyűlési képviselője elmondta, Magyarország számára elemi érdek a ratifikáció folytatása.

Micheál Martin ír külügyminiszter is az információhiányt okolta a negatív végkimenetel miatt. Véleménye szerint érezni lehet a levegőben, hogy az állampolgárokhoz nem jutott el a Szerződés üzenete, és a „nem” szavazatok az EU és az állampolgárai közötti információs kapocs hiányára figyelmeztetnek.

Garret Fitzgerald ír ex-miniszterelnök meglepetésének adott hangot, hogy „a ’Nem’ szavazatok aránya sokkal magasabb, mint amire számított”. Attól tart, hogy a szavazás következményei „nem lesznek jók” Írországra nézve.

„Majd meglátjuk, hogy más tagállamok hogyan reagálnak. Senki nem tudja most megmondani, mi fog történni,” mondta, és hozzátette, hogy „eltart majd egy darabig, amíg ez a köd eloszlik”.

Jean-Pierre Jouyet francia EU-ügyekért felelős miniszter, akinek országa két hét múlva az EU soros elnöki posztját tölti majd be, a ratifikációs folyamat folytatását hangsúlyozta. „Utána majd meglátjuk, hogy milyen jogi formát ölthet az írekkel való együttműködés”, mondta. Véleménye szerint a Szerződés nem halt meg.

A brit kormány már jelezte, hogy folytatja a parlamenti ratifikációt. Ugyanígy tett Németország, Csehország, Lengyelország és Svédország is.

Jo Leinen német szocialista Európai Parlamenti képviselő és az EP alkotmányos kérdésekért felelős bizottságának elnöke úgy vélte, hogy nem csak az írek, hanem az egész európai közigazgatás képtelen az állampolgárokkal kommunikálni.

„Az EU kommunikációja egy tragédia”, mondta. Kritizálta a Tanácsot és a tagállamokat, amiért képtelenek kidolgozni egy hatékony kommunikációs stratégiát és közben az Európai Parlament elszigetelésére is „különös erőfeszítéseket” tesznek. Az ír kormány népszavazási kampánya „kései, védekező és bonyolult volt”, panaszolta.

Az EurActiv-nak nyilatkozva, az ALDE alkotmányügyi szóvivője, a brit EP képviselő Andrew Duff úgy nyilatkozott, hogy az eredmények nem lepték meg, hiszen „az egész ír pro-európai kampány elhibázott volt” és „teljesen szakszerűtlen”, ráadásul átsütöttek rajta a belpolitikai viták is.

Eddig úgy vélte, hogy a brit Lordok Háza ezen a héten ratifikálja a Lisszaboni Szerződést, elmondta, hogy ez csak egy ideiglenes morális lendületet adna, mielőtt a blokk egy újabb, kilábalási-stratégia nélküli, mély válságba süllyedne. Véleménye szerint a jelenlegi helyzet, még a 2005-ösnél is rosszabb, „mivel, amikor Franciaország és Hollandia elutasította az Alkotmányos Szerződést, az EU már rendelkezett a Lisszaboni Szerződés ötletével B-tervként”.

Az Európai Zöldek Európai Pártjának elnökei Monica Frassoni és Daniel Cohn-Bendit a népszavazás intézményét okolták a krízis miatt. Véleményük szerint „az ír ’Nem’ újra megmutatta, hogy a nemzeti referendum nem megfelelő eszköz az európai kérdések kezelésére”.

„Nem egészen demokratikus, hogy kevesebb, mint fél millió ember eldöntheti majdnem félmilliárd európai végzetét,” kommentálták a történteket. A jövőre nézve szerintük az EU nem működhet a Nizzai Szerződés alapján.

Javasolták, „egy kisebb pontokra fókuszáló, rövid Alkotmány létrehozását, amely minden állampolgár számára érthető”. Ez szerintük tartalmazhatná az Alapjogi Chartát, egy demokratikusabb döntéshozatali folyamat leírását és a pozitív politikák eszközeit. Mindezt egy olyan szövegben, amelyről egy európai népszavazáson döntenek, egy napon az Európai Parlamenti választásokkal.

Nigel Farage a brit euroszkeptikus UK Független Párt (UKIP) vezetője ellenben azt kérte, hogy a Szerződés végrehajtását azonnal állítsák le.

„Le kell állítani a Lisszaboni Szerződés harmadik olvasatát jövő héten a Lordok Házában. A projektnek már nincs legitimációja.” A politikus ragaszkodik hozzá, hogy európai szinten is kifejezésre juttassák, hogy „az egyedüli emberek, akik dönthetnek a Szerződésről, kihúzták alóla a talajt”.

Azokat, akik „egyszerűen ignorálni próbálják” az írek döntését, ahogy a francia és a holland szavazatokkal is tették, EU extremistáknak nevezte.

Franz Wurtz, a GUE/NGL csoport elnöke hasonló vonalon érvelt. Üdvözölte „az ír népszavazás eredményét, mert e nélkül az ütés nélkül nem lett volna lehetőség arra, hogy a jelenlegi Európai Unió irányáról és struktúrájának vitáját újra megnyissák”.

Következő lépések:

© EurActiv 2003-2012. Minden jog fenntartva.