Hamarosan:
Úgy tűnik, az európai baloldal vezető politikusai végzetes csapást mértek Tony Blair esélyire, hogy az Európai Unió első állandó elnöke legyen. A szocialista politikusok az EurActiv-nak megerősítették, inkább az EU új külügyminiszteri pozícióját szeretnék megszerezni.
Az európai szocialisták „nyilvánvaló törekvése” az volt, hogy saját jelöltjüket juttassák a Lisszaboni Szerződés által létrehozott másik új poszt, a külügyi főképviselő helyére, közölte az EurActiv-val José Luis Rodriguez Zapatero, spanyol miniszterelnök egy, az EU állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója előtt tartott sajtótájékoztatón csütörtökön (október 29.).
Martin Schultz, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának német vezetője ezt később, az EurActiv kérdésére a brüsszeli csúcstalálkozón is megerősítette.
Zapatero, a többi balközép vezetővel tartott találkozóját követően tett kijelentés úgy tűnik, az utolsó szeg Tony Blair sokat vitatott, ám eddig meg nem erősített EU elnöki jelölésének koporsójába.
Mivel a spanyol miniszterelnököt az új vezető állásokról az európai baloldal nevében tárgyaló szocialista „trojka” egyik tagjává választották tegnap, szavai nagy súlyt képviselnek. A másik két tag Werner Faymann, osztrák kancellár és Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialisták Pártjának (PES) elnöke.
Egyedül Brown támogatja Blairt
A szerdai események rávilágítottak továbbá az európai baloldal megosztottságára, ugyanis Gordon Brown, brit miniszterelnök továbbra is méltatta Tony Blairt. A brit kormányfő szerint elődje „kiváló jelölt a feladatra”.
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke ugyanakkor elismerte, bár Blair képes lenne határozottan képviselni az Euróai Uniót, a „növekedésről, a munkahelyekről, és klímaváltozásról” szóló, kulcsfontosságú globális vitákban, a volt brit vezető hivatalosan nem jelöltette magát.
Különvéleménye miatt Brown mindinkább elszigeteltté válik balközép kollégái körében. „Brownt magára hagyták” – nyilatkozták szocialista források az EurActivnak. Ugyanakkor Poul Nyrup Rasmussen továbbra is azt állítja, „több név is [esélyes] a két vezető posztra”. Hozzátette, „egyszerűen még korai [ilyen kijelentéseket tenni]”.
A liberálisok beszállnak a harcba
Közben az európai liberálisok is belépnek a ringbe. A liberálisok úgy vélik, jogosultak a fennmaradó EU-s hatalmi posztok egyikére, cserébe, amiért támogatták José Manuel Barroso, a Bizottság elnökévé való újraválasztását idén ősszel (EurActiv.com 2009.09.10.).
„Támogattuk Barroso újrajelölését, az EPP-nek (Európai Néppárt) most eleget kell tennie az egyezségnek” – jelentette ki Annemie Neyts, az Európai Szabaddemokraták Pártjának (ELDR) elnöke.
Egy ilyen lépés nem lenne elképzelhetetlen, az EU intézményi közelmúltjában ugyanis már voltak rá példák. A liberálisok és az EPP közötti 2002-es megegyezés Pat Cox, liberális EP-képviselőt juttatta az Európai Parlament elnöki székébe, kizárva a vitából az európai baloldalt.
A név nélküli csúcs
A vezető pozíciók lehetséges jelöltjeinek neve körüli médiafelhajtás ellenére az EU intézmények vezetői igyekeztek rámutatni, hogy a nevekről még nem volt hivatalos vita.
Fredrik Reinfeldt, svéd miniszterelnök, az EU jelenlegi elnöke elmondta, a Lisszaboni Szerződés –Csehországban való– bizonytalan sorsa miatt a nevekről leghamarabb csak akkor egyeztetnek, amikor a cseh alkotmánybíróság várhatóan dönt a Szerződésről, vagyis legkorábban november 3-án.
„Ezen a Tanács[i ülésen] nem folytatunk hivatalos vagy kötetlen megbeszélést a Lisszaboni Szerződés által [létrehozott] új funkciókat betöltő nevekről.” – közölte Reinfeldt.
José Manuel Barros hozzátette, „ez a csúcs politikákról szól majd, és nem nevekről”.
Mindazonáltal Dalia Grybauskaitė, Litvánia elnöke némiképp más véleménnyel volt. „Természetesen megbeszéljük a neveket, de a mikrofonok [nélkül]” – jelentette ki a litván elnök asszony.