Hamarosan:
„Ha a francia elnökségnél sokan megjegyezték, hogy Nicolas Sarkozy perszonalizálta az Európai Uniót, és megadta az Unió telefonszámát firtató Kissinger-i kérdésre a választ, addig csak remélhető, hogy nem a cseh államfőnél, Vaclav Klausnál kopogtatnak az uniós ügyek iránt érdeklődők. A cseh államfő euroszkeptikus attitűdje sokat rontott a cseh elnökség értékelésén.” – írja a cseh elnökséget értékelő elemzésében a Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület szerzője, Vas Korinna.
Forrás: Európai Parlamenti Szemle
Szerző: Vas Korinna
A Cseh Köztársaság idén januárban vette át az Európai Unió Tanácsának elnöki posztját a mozgalmas félévet produkáló Franciaországtól. Az új, ráadásul euró övezeten kívüli tagállamoknak kijáró kissé szkeptikus várakozásokat tovább nehezítették a nemzetközi körülmények és a belpolitikai bonyodalmak: a gázai válság, a gáz-háború, az új influenza vírus elterjedésének veszélye, a kormányváltás, az euroszkeptikus államfő, a Lisszaboni szerződés ratifikációjának hiánya mind-mind komoly kihívásokat állítottak a csehek elé. S ha mindezt még a globális gazdasági válság kontextusába is helyezzük, akkor lehetséges, hogy „nem szívesen lennénk a csehek helyében” – írja Vas Korinna, az Európai Parlamenti Szemle hasábjain.
Az uniós kérdéseket vizsgáló magyar think tank kutatója szerint a problémák ellenére a cseh elnökség jelentős sikereket ért el, melyek fedik Prága prioritásait is.
A „legalábbis angolul […] könnyen kommunikálható” 3E (Economy – Gazdaság, Energy – Energiapolitika, External Relations – az Európai Unió a világban) tekintetében „a cseh elnökség betartotta a szabályokat” – írja a szerző.
A gazdaság elsősorban a gazdaságélénkítő csomagokra koncentrált nem feledve a Lisszaboni Stratégiát; az energiapolitika az energiafüggőség csökkentésére és a diverzifikálásra helyezte a hangsúlyt, ami viszont azzal járt, hogy „a klímapolitika fontossága visszaesett” – írtja Vas. A külkapcsolatok pedig óriási dimenzióit takar ugyan, és a szokásos bővítés téma mellett (mely a Keleti Partnerségre koncentrált a cseheknél), elsősorban arra kereste a megoldást, hogy az EU-ban reagálni tudjanak „az új amerikai kormány jelentette változásra, és teret kívántak engedni a transzatlanti kapcsolatok kibontakozásának” – véli a szerző.
Az elemzés úgy véli, március hozta a váratlan fordulatot: bizalmatlansági szavazás megbuktatta a Mirek Topolánek által vezetett kormányt és a Cseh Statisztikai Hivatal elnökének kezébe adta a kormányfői posztot. A csehek igyekeztek „bizonygatni”, hogy a kialakult szituáció nem lesz hatással az uniós elnökségre”, ám ez Vas Korinna szerint „hamarosan puszta eufémizmusnak bizonyult”.
Az elemzés szerint, hogy Topolánek bukása a köztársasági elnök, Vacláv Klaus hatalmának növekedését hozta, és az államfő euroszkeptikus magatartása (mely a Lisszaboni Szerződés cseh ratifikációjának egyik gátja) csak tovább erodálhatja a cseh elnökség megingott pozícióját, és ismét napirendre került az a félelem, mely szerint kis ország „a világ legnagyobb gazdasági és kereskedelmi blokkját nem képes vezetni” – véli a szerző.
Mint azt Vas Korinna is kiemeli elemzésében, negatívumokat bőven találhatunk a cseh elnökség értékelésekor. Kommunikációs és „diplomácia bakik” tarkították az elmúlt hónapokat, elég csak arra gondolni, hogy a cseh külügyminiszter „önvédelemnek titulálta az izraeli beavatkozást”, és a helyzet normalizálása is inkább a franciák nevéhez fűződik.
A gázválság sem hozta kellemes helyzetbe a cseheket, ráadásul a megoldást visszautalták orosz-ukrán politikai körökbe és csak közvetítői szerepet vállaltak.
Vas további negatívumként látja a már említett kormányváltás és a Klaus államfő asztalán kilátástalanul pihenő Lisszaboni Szerződés, mellyel kapcsolatban Sarkozy elnök és Merkel német kancellár is már többször kiemelte, hogy a Nizzai Szerződés mellett az Unió bővítése nem folytatható. Ráadásul jelen gazdasági körülmények között a protekcionizmus is új erőre kapott, és orvoslására eddig nem igazán találtak hatékony ellenszert.
A pozitívumokat Vas a gazdasági válság kezelésében és az energiapolitikában látja. Sikerre vezetőnek értékeli az 5, 50 és 75 milliárdos, különböző témájú gazdagságélénkítő csomagokat, melybe bekerült a magyar szempontból kiemelkedő fontossággal bíró Nabucco projekt is, illetve eredményesnek látja a G20 áprilisi csúcstalálkozóját is. Obama prágai látogatására sem lehet panasz Vas szerint, hiszen „a cseh EU-elnökség hatékonyan és jól koordinálta a találkozót” és a Keleti Partnerség is útnak indulhatott.
Ami az elnökségi trió harmóniáját illeti, az elemzés kiemeli a cseh-francia érdekellentéteket és súrlódásokat, a svéd-cseh kontinuitást illetően azonban optimista képet fest a szerző.