Hamarosan:
Az egészségpolitika az Unió azon területe, amelyben a tagállamok nagy mértékű döntéshozatali autonómiával rendelkeznek. A Közösség az 1999-es Amszterdami Szerződéssel jutott némi befolyáshoz e téren, ám közösségi politikává nem vált. Hogy a tagállami és az uniós érdekek hogyan jutnak konszenzusra, hogyan egészítik ki egymást? Erre adott választ Nadia Carboni tanulmánya
Forrás: Európai Szociális Megfigyelőközpont
Szerző: Nadia Carboni
Érdekcsoportok
Az EU legfőbb végrehajtó és döntéskezdeményező szerveként tevékenykedő Európai Bizottság feladata a gyógyszeripari és a népegészségügyi érdekek összehangolása, így a döntéshozatal befolyásolásért két különböző lobbi-csoport folytat éles küzdelmet.
A tanulmány szerint a fellelhető érdekérvényesítő csoportok több tekintetben is eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek hatást gyakorolnak befolyásuk hatékonyságára. A Carboni által „A” érdekcsoportként fémjelzett ipari lobbisták több – főként anyagi jellegű – forrással rendelkeznek, és a Bizottsággal előnyösebb kapcsolatban vannak. Így szándékaik több esetben élveznek preferenciát a „B” érdekcsoportként megnevezett népegészségügyi lobbistákkal szemben.
A döntéshozatali befolyásolás legfőbb fóruma a Bizottság. Mivel azonban az együttdöntési eljárás keretében köteles a Parlamenttel összehangolni álláspontját, a képviselők szerepe sem elhanyagolható az érdekek érvényesítésében. Az EP platformját főként a „B” csoport használja ki, véli Carboni.
Érdekérvényesítés az EU-ban
A tanulmány szerzője egy, a Jenkins-Sabatier (1993) páros által írt tanulmányra hivatkozva részletesen kifejti az érdekérvényesítés módszerét és folyamatát. Eszerint a politikában a különböző csoportok értékek mentén orientálódnak. Ezek a csoportok később koalíciós partnerekké válnak, akik ha hatékonyan végzik a munkájukat, képesek a „mainstream” irányvonalak befolyásolására, megváltoztatására is.
Carboni szerint az érdekek érvényesítésében nagy szerepet kap a koalíciókon belül történő tanulási folyamat. Olykor azonban még fontosabbnak tartja a különböző koalíciók érdekütközéséből fakadó tanulságok leszűrését. Ha egyes érdekszövetségek között huzamos ideig érdekellentét áll fenn, szükség van egy ún „policy broker-re”, aki igyekszik a vélemények között konszenzust teremteni, és kompromisszumra készteti a feleket, mondja szerző.
Az Unió viszonylatában ezt a szerepet a Bizottság tölti be. A kormányközi tárgyalások és a szupranacionálisan központosított kérdések „kiegyenlítőjeként” tevékenykedik.
A Bizottság a javaslattétel fóruma, így aki nyomást képes gyakorolni rá, komoly esélyt láthat elképzeléseinek jövőbeli megvalósulására.
Érdekérvényesítés az egészségügyben
Bár az egészségügy nem közösségi politika, az elmúlt években némely európai szabályozás minőségi változást hozott. „A közegészségügy területén az EU elérte a vér és egyéb „vértermékek”, az emberi szövetek minőségi és biztonsági szabályozásának növelését. Továbbá nemrégiben a szerv-átültetések területén is hasonló sikereket könyvelhetett el” – állítja a tanulmány szerzője.
Carboni fontos változásnak tartja, hogy az unió létrehozott különböző, ún. szabályzó irodákat, amelyek elsősorban információs „fórumként” funkcionálnak, így egyes szakértők véleményének begyűjtésével, majd továbbadásával teszik lehetővé a minőségi változások elérését.
A szerző ilyen irodaként nevezte meg az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséget, a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontot, az Európai Gyógyszerügynökséget, illetve az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságot.
A tanulmány írója szerint azonban a legfontosabb politikai változások a betegek szabad mobilitási lehetőségeiben figyelhetők meg, ahogy a Határ-menti Egészségügyi Irányelv (Cross-border health care directive) is mutatja.
Gyógyszeripar kontra népegészségügy
A gyógyszeripar és a népegészségügy több területen is ellentétes érdekeket képvisel. Ezen érdekek „kiegyenlítésére” hozták létre 2005-ben az ún. „Pharma Forumot”, majd 2008-ban az ún. „Pharma Package-et”.
A szerző rávilágít arra, hogy a Pharma Forum elsődleges feladata a gyógyszeripar versenyképességének növelésére volt. Illetve ezzel párhuzamosan elősegíteni, az iparral ellentétes érdekű, közegészségügyi célok megvalósulását is. Ennek értelmében egyfajta „kiegyenlítő” fórumként funkcionált.
A Forum kiemelt céljai ma már kibővítettek. Így fontos feladata lett az adatok és elemzések minőségének illetve mennyiségének növelése. Továbbá lényeges, hogy biztosítsa a betegek, gyógyszerekhez való hozzáférését. Tevékenységei közé tartozik a kutatás-fejlesztés ösztönzése is, azonban legfőbb célkitűzése – amit a szerző is kiemel - a páciensek szakszerű informálása a betegségekről, illetve azok kezelési lehetőségeiről.
„Habár összességében nem lehet a Forumot az iparral szembeni elfogultsággal vádolni - az olyan döntő kérdésekben, mint az információátadás - mégis az ipari érdekek a dominánsabbak, nem pedig a közegészségügyiek” – fogalmazta meg kritikáját Carboni.
2008-ban a Forum kiegészítőjeként létrehozták az ún. Pharma Package-et. A tanulmány írója kiemeli a két szervezet közti különbséget. Ennek értelmében a Package a gyógyszerészeti iparágra vonatkozó bizottsági javaslatok platformját képezi. „Három fontos kezdeményezésből, illetve a bizottsági kommunikációkból áll” – állítja Carboni. Így javaslatot tesz az állatgyógyászati készítmények alkalmazási biztonságának növelésére, a hamisítványok kivédésére, illetve a betegek informálására vonatkozó irányelvekre. .
Hiányosságok
Hiába az egyeztető és javaslattételi fórumok, a Bizottság munkáját kritikák is érték. „Az érdekérvényesítő szervezetek legtöbbje a Bizottság - a betegek informálására vonatkozó javaslattevési folyamatok – átláthatatlanságát kritizálták. Úgy tűnik, mintha a Bizottság olyan gyenge eszközöket használna, mint a konzultációs fórum, azért, hogy az érdekérvényesítő csoportok figyelmét eltereljék a törvényhozásról” – hangsúlyozta Carboni.
A szerző egy másik hiányosságot is kiemelt, miszerint a konzultációs platformként szolgáló Forum és a törvényhozási folyamatban résztvevő Package témakörei nemigen egyeznek.
Arról, hogy a két szervezet miért nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, egy bizottsági hivatalnok így válaszolt: „a Pharma Forumot és a Pharma Package-et különböző politikai mandátumokra hozták létre. A Bizottság egy nagyon szerteágazó politikai ház: az összes főigazgatóság eltérő (politikai) mandátumot lát el, és közöttük nem olyan egyszerű a kommunikáció.”
„Az összes interjú arra mutatott rá, hogy a Pharma Package erős – főként ipari – lobbik eredményeként jött létre. A Bizottság a hivatalos törvényesítés előtt javaslatát még „körbejáratja”, ezért a lobbi-tevékenységek igen korán megkezdődnek”- vonta le a következtetést Carboni.