Hamarosan:
Bár az EU a kutatás fejlesztés területén csak igen halovány eredményeket tud felmutatni, a bőkezű és filantróp jellegű alapítványok átvehetik a vezetést ebben a szektorban, írja Gerard Salole a Europe’s World nyári kiadásában.
Forrás: A Europe's World honlapja (EN)
Szerző: Gerard Salole, A European Foundation Centre vezérigazgatója
Bár az EU a kutatás fejlesztés területén csak igen halovány eredményeket tud felmutatni, a bőkezű és filantróp jellegű alapítványok átvehetik a vezetést ebben a szektorban, írja Gerard Salole a Europe’s World nyári kiadásában.
Salole egyértelműnek látja, hogy az EU nem fogja tudni teljesíteni a Lisszaboni Stratégiában vállalt célt, mely szerint 2010-ig a GDP-je 3 százalékát a K+F szektorba kellene befektetnie. Sőt, az Unió valószínűleg lemaradásba kerül, és az USA és Japán után csak a harmadik, kutatás-fejlesztésbe legtöbbet invesztáló ország lesz a ranglistán.
A szerző szerint Európa egy „integrált innovációs piac” létrehozásával tudná a K+F beruházásokat hatékonyan ösztönözni, mivel az Unió „legsebezhetőbb pontja az, hogy nem képes a tudást hatékonyan megragadni, megosztani és megtartani”.
Salole úgy véli, hogy az EU összefüggéstelen szabadalmi szabályozása tartósan versenyhátrányban tartja az Uniót, és az első osztályú európai kutatóintézetek számára ez „elmulasztott lehetőséget” jelent. Bár a szabadalmaztatási kérvények száma megnőtt, az Európai Szabadalmi Hivatal kevesebb szabadalmat engedélyezett, mivel új politikája szerint a minőséget a mennyiség fölé helyezi. Salole érvelése szerint ez Európa és Amerika között a „brain-drain”, az „agyelszívás” hatása fog érvényesülni, Európa kárára, mivel sok kutató nehézkesnek találja az EU egyes tagállamai közötti költözködést.
„Amennyiben az EU tartani akarja a 3 százalékos célt,” érvel Salole, „akkor a politikai aktorok minden szintjét mozgásba kell helyeznie. Csak így lehetséges a megálmodott tudás-alapú gazdaság kialakítása.”
A nemrég létrehozott Filantrópiai és Kutatási Alap Európai Fóruma csak az egyike azon kezdeményezéseknek, amellyel az EU az utóbbi időben a kutatás területén folyó együttműködést ösztönözni kívánja, írja a szerző. Véleménye szerint ez egy fontos kezdeményezés, hiszen növeli a filantróp forrásjuttatás esélyeit az Európai Kutatási Térségben, és erősíti az együttműködési hajlandóságot.
Salole úgy látja, az európai egyetemek központi helyzetben vannak az Európai Kutatási Térségben, de nehéz számukra „lépést tartani a gyorsan változó nemzetközi környezettel”. Hozzáteszi, hogy a nemzeti kormányok által támasztott forrásszerzési feltételek sem könnyítik meg a megfelelő pénzügyi háttér megteremtését. A szerző ezért úgy véli, hogy filantróp alapítványoknak és szervezeteknek kell az „egyetemi kutatások számottevő forrásává válniuk”.
Az alapítványok, írja Salole autonómiájuk, éberségük és rugalmasságuk miatt, igen alkalmasak arra, hogy központi szerepet töltsenek be a kutatási területén. Egyes projektek esetén, melyektől a hatóságok valószínűleg elrettennének, az alapítványok egyes próba-kísérletek támogatásán keresztül vállalhatják a kockázatot, érvel tovább a szerző. Végül azt is hozzáteszi, hogy a magánalapítványok nem kell, hogy politikai konszenzusra jussanak arról, hogy támogatnak-e egy projektet, vagy sem.
Salole úgy véli, hogy az „Európa alapítványai új fejlesztéseket táplálhatnának, erősíthetnék az intézményi-reform területén előnyben lévőket, és kreatív modelleket alakíthatnának ki, amelyek alkalmasak az elavult intézményi gyakorlatok felváltására”.
Ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy ezen projektek hosszú-távú előnyei elveszhetnek, amennyiben nincs mögöttük kormányzati pénzügyi támogatás. Salole figyelmeztetése így szól: „EU, kérlek jegyezd fel: az európai alapítványok egyre növekvő érdeklődéssel viseltetnek a köz- és magán-partnerségek kialakítása iránt, hogy megszilárdítsák helyüket a K+F területén.”
Jogi akadályok is nehezítik az európai alapítványok helyzetét, írja Salole. „Az EU belső piacának létrejötte, a versenyjogi szabályok kialakítása és az állami támogatások szabályainak felülvizsgálata nem akadályozhatják az alapítványokat a lisszaboni célok elérésében,” érvel a szerző.
Összefoglalásában kiemeli, hogy az olyan kezdeményezések, mint a Filantróp és Kutatási Alap Európai Fóruma, azt mutatják, hogy a K+F szektor a lehető legtöbbet kívánja kihozni magából.
Europe's World: 
A K+F támogatóinak új generációja; The new kids on the R&D block (2008 nyár) (EN)