Hirdetés
Leonid Kozhara 2010 március 11-ével adta fel ukrán felsőházi mandátumát, hogy Viktor Janukovics elnök külpolitikai tanácsadója legyen. Korábban, 2005 és 2006 között ugyanebben a minőségben szolgált Janukovics mellett, aki ekkor még pártelnök volt, de már Leonyid Kucsma elnök alatt is az európai integrációval foglalkozott, államtitkári minőségben.
Janukovics elnök úgy tűnik a külpolitika igen nehéz útját választotta: egyensúlyozni kíván két nagyhatalom érdekei között. Lehetővé teszi az elmúlt héten, Dimitrij Medvegyevvel kötött megállapodás, hogy az európai fogyasztók irányába is csökkenjen a gázimport ára?
Tekintettel geopolitikai státusára és történelmére, Ukrajna számára természetes politika a Nyugat és a Kelet közötti egyensúly megtartása. Ha Ukrajna túlságosan a Nyugat felé közelít, annak az Oroszországgal fenntartott kapcsolatai látják kárát, ha viszont inkább Oroszországra koncentrálunk, akkor általában ez a nyugati partnereink számára okoz problémát.
Az európai kapcsolatainkat tekintve a végső célunk, hogy Ukrajna az Európai Unió tagjává váljon. Másrészt jó és stratégiai kapcsolatokat szeretnénk fenntartani Oroszországgal.
Az elmúlt héten kötött megállapodás nincs befolyással a gáz európai árára, csak az ukrán árra. Az orosz Gazprom külön szerződésekkel bír minden európai fogyasztóval. Minél jobbak azonban a kapcsolataink Oroszországgal, annál jobb és annál stabilabb szolgáltatást tudunk nyújtani az európai fogyasztók számára.
Amikor az Oroszországgal fenntartandó jó viszonyról beszélünk, akkor figyelembe kell vennünk, hogy Oroszország olyan vezetékek építését tervezi, amelyek kikerülik Ukrajna területét. Az Északi Áramlat építése nemrég kezdődött meg, és amennyire tudom, Ukrajna szeretne ebben a projektben részt venni. Nem gondolja, hogy az Északi Áramlathoz való csatlakozás ütközik Oroszország érdekeivel?
A stratégiánk lényege, hogy Ukrajna maradjon az orosz gáz legnagyobb szállítója Európa felé. Úgy véljük, hogy az előző kormány és Juscsenkó elnök nagy hibát követett el azzal, hogy konfrontálódott Oroszországgal, különösen a gázkérdésben.
Az Északi Áramlat megépítése már elkezdődött, a vezeték víz alatti szegmense épül. Ez azt jelenti, hogy már senki nem állíthatja meg az Északi Áramlatot. Ukrajna azonban, mint a vezetékek egyik legnagyobb előállítója -az ukrán Interpipe az egyik legnagyobb európai vállalat- felajánlhatja termékeit az építkezéshez. Ha a projektet nem lehet megállítani, akkor Ukrajna helyet kell, hogy kapjon benne.
A többi alternatív projekt, mint a Déli Áramlat, vagy a Nabucco, mindnyájan úgy gondoljuk, hogy inkább elméleti, mint gyakorlati ötletek. Ha Ukrajna bizonyítja, hogy megbízható partner mind Oroszország, mind az Európai Unió számára, akkor egyszerűen nem lesz szükség e két projekt megvalósítására.
Nem titok, hogy a két projekt megvalósítása nagy nehézségekbe ütközne. Különösen a Nabucco, amely hegyeken és politikailag instabil területeken vezetne keresztül. A forrásai sem biztosak egyelőre, és itt elérkezünk például Iránhoz, akivel egyelőre nem megoldottak a politikai problémák.
A mi stratégiai célunk tehát igen reális, és minden okunk megvan arra, hogy Ukrajna továbbra is az Európai Unióba importált orosz gáz első számú tranzitországa marad.
Ahogy említette, Ukrajna hosszú távú célja az, hogy az Európai Unió tagjává váljon. Milyen időkeretekben gondolja ezt megvalósíthatónak?
Nem szabunk időkorlátokat az európai partnereink számára. A legfőbb célunk jelenleg az, hogy Ukrajna európai színvonalat teremtsen a közélet minden területén. Amikor az országunk megfelel majd a legfőbb európai elvárásoknak, úgy vélem, hogy az EU is levonja a saját következtetését és meghívja Ukrajnát az Unióba.
A csatlakozás e folyamatában azt is szeretnék elérni, ha Brüsszel részt venne az ukrán vezetékek felújításában?
Igen. Janukovics elnök éppen néhány nappal hivatalba lépése után tett egy nyilatkozatot, amelyben az európai és az orosz befektetőket is meghívta, hogy vegyenek részt az ukrán vezetékek konzorciumában. Ez az ötlet nem újdonság. Néhány évvel ezelőtt Kucsma elnök hasonló konzorciumot javasolt Németország és Oroszország részvételével, de mi azt szeretnénk, ha az EU, mint egész és Oroszország is részt venne ebben a beruházásban.
Az érdekek ilyetén kombinációja, ahol a termelők, a fogyasztók és a szállítók egyaránt jelen vannak, biztosítaná magát a vezetékeket, és az ukrán területen áthaladó tranzitútvonalakat is. Sőt, remek lehetőséget nyújt a szállítás mértékének növelésére is.
Természetesen jó lehetőség arra is, hogy Ukrajna maradjon az EU-ba irányuló orosz gáz első számú tranzitországa. 
