Hirdetés
A Nemzetközi Bíróság előtt hever Koszovó ügye. A hírek alapján bármelyik nap döntés születhet arról, hogy Hága szerint el kell-e ismerni Koszovót független országként Milyen döntésre számíthatunk a Nemzetközi Bíróság részéről, és milyen erővel bír majd ez a döntés?
Egyelőre csak találgatni lehet, hogy milyen erővel fog bírni a döntés, mert még hasonló esetre nem volt precedens
A történelemben sem találunk példát arra, hogy egy ország függetlenségéről egy nemzetközi bíróság döntsön. Eddig vagy az ENSZ Közgyűlés, vagy az ENSZ BT határozattal mondta ki, hogy mi elfogadható és mi nem. Ez is leginkább a ’60-as, ’70-es években volt jellemző, vagy éppen a Jugoszlávia felbomlása utáni időszakban. De olyanra még nem volt példa, hogy a Nemzetközi Bíróság véleményét kérték volna ki volna.
Ezt a lépést most Szerbia kezdeményezte. Belgrád az ENSZ Közgyűlésnek nyújtott be kérvényt, hogy az kérje fel a Bíróságot, hogy véleményezze szabályos volt-e a nemzetközi jog alapján, hogy Koszovó egyoldalúan kikiáltotta a függetlenségét. A Közgyűlés végül 2008 októberében szavazott róla: 77-en szavaztak arra, hogy igen, a Bíróságnak kell meghoznia a döntést, 6-an nemmel szavaztak, és 74-en tartózkodtak A Bíróság nagyon hosszú időt biztosított, hogy kommentárt illetve írásos beadványt lehessen fűzni a szerb kezdeményezéshez. Mindemiatt nehezen megjósolható, hogy a végső döntés mikorra fog megszületni. Szerb források alapján erre várhatóan idén novemberben fog sor kerülni.
Mi az oka bizonyos országok tartózkodásának?
Vagy nem értettek egyet azzal, hogy ez a kérdés az ENSZ asztalára került, vagy csak nem akarták megakadályozni a kezdeményezőket, hogy megkérdezzék a Bíróságot; többek között Magyarország is tartózkodott.
Valójában az az érdekes persze, aki igennel, vagy nemmel szavazott. Természetesen Albánia ellenezte, hogy az ügy Hágába kerüljön, de az Egyesült Államok is nemmel szavazott. Igennel azok szavaztak, akik nem ismerik el Koszovót. Például Szlovákia volt az egyik legaktívabb, aki kiállt Szerbia mellett, hangsúlyozva, hogy meg kell kérdezni a Nemzetközi bíróságot ilyen ügyben.
Az EU-ban öt tagállam nem ismeri el Koszovó függetlenségét. Ebből Szlovákiában és Romániában is a parlament döntött a kérdésben, és a magyar pártok a mellett érveltek, hogy a Nemzetközi Bíróság nem dönthet olyan ügyben, ami már de facto eldöntött. Ez nyilván olaj a tűzre. Rengeteg olyan belpolitikai eleme van tehát ennek a kérdésnek, amit a Nemzetközi Bíróság döntése befolyásolhat. Szlovákia külügyminisztere, Miroslav Lajčák nagyon jól érti a Balkánt, hiszen ő volt az EU bosznia-hercegovinai főmegbízottja. Ő például nagyon jól tudja, hogy Koszovó elismerésének milyen nemzetközi következményei lehetnek, és ő a szlovák kormány egyik prominens tagja, aki nem tesz olyan egyértelmű nyilatkozatot, ami Koszovó elismerése mellett, vagy ellen szólna. A szlovák elnök ellenben legutóbbi nyilatkozataiban biztosította Szerbiát, hogy Szlovákia nem fogja elismerni Koszovót.
Ezek szerint ezek az országok meg vannak róla győződve, hogy a Bíróság nem mondhat mást a nemzetközi jog alapján, minthogy Koszovó függetlenedése jogellenes volt...
Szerbia mindenképpen így látja. Az ENSZ több országa nem ismerte el Koszovót, mint amennyi igen. Ha az erőviszonyokhoz ragaszkodunk, akkor a Bíróságnak nemet kell mondania a függetlenségre. A Hágában ülésező bírák azonban nem az országokat képviselik, hanem a nemzetközi közösséget; saját szaktudásuk és lelkiismeretük szerint döntenek. A nemzetközi közösség ugyanakkor egyelőre nem ismeri el Koszovót. Pontosan ezért nem tudjuk, hogy mikor és milyen döntés születik.
Az első kérdésben említett hírt, miszerint lassan megszületik a döntés, Szerbia szivárogtatta ki. Ugyanakkor arról is szólnak a hírmondások, hogy valójában november előtt nem lesz döntés, és Belgrád el szeretné fogni Mladicot. Arra számítanak, hogy, ha a nemzetközi közösség szája íze szerint cselekszenek, akkor a Bíróság is hajlandó lesz számukra kedvező döntést hozni. Valójában azonban Belgrád számára nem jó, ha a két kérdést összekötik.
A Visegrádi Négyek közül Szlovákia a magyar kisebbség miatt nem támogatja Koszovó függetlenségét. Ez hogyan befolyásolhatja a visegrádi együttműködést, mely leginkább a külpolitikai terén tudna erősödni a jövőben?
A négy ország együttműködésében nem ez a legfontosabb kérdés, így nem hiszem, hogy ez befolyásolná őket.
Annak ellenére, hogy kifelé Szlovákia és Magyarország is azt kommunikálja, hogy a Nyugat-Balkán külpolitikai prioritás, mégsem kezdeményezünk közös tevékenységet. A Nyugat-Balkánon bár rengeteg probléma van, az egyetlen igazán megoldatlan kérdés Koszovó ügye. E téren azonban a szlovákok is teszik a maguk dolgát, és mi is a magunkét.
Az Európai Unió felé egyáltalán nem működik közös lobbi, hiába szeretné mindkét ország erősíteni az uniós Nyugat-Balkán-politikában vállalt szerepét. Ez ugyanígy a V4-ek egészére is igaz, bár ebben inkább az játszik szerepet, hogy Lengyelország és Csehország inkább a Keleti Partnerséget favorizálja, mint lehetséges közös külpolitikai irányt. E mellett azzal érvelnek, hogy ezen a területen legalább megegyeznek az elképzelések keretei és nem kell azzal törődni, hogy egyikük elismerte Koszovót, míg másikuk nem.
Úgy tűnik, a magyar EU-elnökség is hasonló okok miatt fordul inkább a Keleti Partnerség felé. Nem jelenti ez egyben azt is, hogy szembefordulunk saját prioritásunkkal, és lemondunk arról a területről, ahová az elmúlt húsz évben szakértelmünket befektettük, vagyis a Nyugat-Balkánról?
Véleményem szerint nem. De el kell ismerni, hogy számos példa volt arra, hogy, csak kövessünk csak bizonyos politikákat. És az is érthető, hogy azt nézzük, hogy mit várnak el tőlünk, és e szerint alakítjuk prioritásainkat.
Ugyanakkor a Keleti Partnerség esetében nem jelenthető ki, hogy nem magyar prioritás. Például magyar kezdeményezésre jött létre a kisinyovi vízumközpont is.
Visszatérve a Nyugat-Balkán kérdésére, nyilván nem lenne szerencsés, ha elfordulnánk a térségtől, hiszen korábban is a Nyugat-Balkánt azért választottuk prioritásnak, mert ott már letettünk valamit az asztalra.
Hogy Koszovó ügyétől és így a Nyugat-Balkántól eltávolodhatunk az elnökség idején, az nem elsősorban a Szlovákiával fennálló érdekellentét miatt történhet, hanem azért is, mert az elnökségi triónk részét alkotják a spanyolok is, akik a saját baszk kisebbségük miatt ellenzik Koszovó függetlenedését.
Az Európai Unió felkészült a Nemzetközi Bíróság döntésére? Akármi legyen is az?
Az EU természetesen felkészült. Az Európai Parlament, már korábban, a Nemzetközi Bíróság várható döntésétől függetlenül kiadott egy határozatot, amelyben minden tagállamot felszólít, hogy ismerje el Koszovót.
Egy EP-határozat azonban inkább jelképes aktus. Ennyiben kimerül a felkészülés?
Valójában igen. Az az öt tagállam, aki nem ismeri el Koszovót, más-más okok miatt nem teszik ezt. Három tagállam, Szlovákia, Spanyolország és Románia, nem foglalkozik az EP-határozattal, mivel az nem bír kötelező erővel. Inkább az ENSZ-re bízzák a helyzet megoldását.
Bár mind Franciaország, mind Németország igyekezett nyomást gyakorolni Madridra, a spanyolok hangsúlyozták, hogy az ENSZ-tagállamok közül mindössze 68 ismerte el Koszovót, 124 pedig nem. Véleményük szerint ez a demokráciában elutasítást jelent. Ez az érvelés persze sántít, hiszen bonyolultabb stratégiai érdekek húzódnak meg a háttérben.
Görögország és Ciprus ezzel szemben azt kifogásolják, hogy Koszovó nem tartotta be a nemzetközi jogi szabályokat. Őket elsősorban a bíróság lehetséges pozitív döntésének precedens jellege aggasztja.
A Bíróság ugyanis dönthet úgy, hogy elfogadja Koszovó függetlenségét, kikötve, hogy az egy egyszeri eset, amely nem precedens értékű. A legvalószínűbb szcenárió, hogy egy teljesen homályos, mindkét oldalról értelmezhető döntés születik majd, ami leszögezi, hogy az ország megalakulása nem felelt meg a nemzetközi jognak, de a de facto fennállása miatt el kell ismerni, mert a visszafordítás nagyobb társadalmi költségekkel járna és veszélyt hordozna a regionális stabilitás szempontjából.
Ha a Bíróság ilyen döntést hoz, hiába teszi hozzá, hogy nem precedens értékű...
Még csak a döntés sem kell hozzá. Már most is látszik, hogy Koszovó de facto fennállásával precedenst teremtett. Leegyszerűsítve, Grúziában ez háborúhoz vezetett.
Fennáll a lehetőség, hogy egy ilyen döntés esetén Bosznia-Hercegovina is szétesik. Véleményem szerint azonban a Bíróságnak nem dolga, hogy mérlegelje a politikai következményeket, sőt, kifejezetten káros lenne, ha ezt tenné. A politikai mérlegelés az ENSZ BT és Közgyűlés feladata.
Mindenesetre Görögország és Ciprus elképzelhető, hogy a Bíróság ilyen döntése esetén elismerik Koszovót. Szlovákia, Románia és Spanyolország pedig - annak ellenére, hogy nem ismerik el-, valószínűleg megkönnyítik majd a koszovóiaknak az országukba történő beutazást, valamint elismerik a koszovói hivatalos dokumentumokat, hiszen ez már most is így működik
Visszatérve a Bíróság esetleges homályos döntésére: ez nem veszélyezteti a nemzetközi stabilitást?
Nem feltétlenül. Akkor lenne instabil, ha gyorsan lehetne változtatni egy kialakult helyzeten.
És mi történik akkor, ha Koszovó gondol egyet, és erős uniós csatlakozási kampányba kezd…
Addig nem kezdhet ilyen kampányba, míg az összes uniós tagállam, illetve az ENSZ el nem ismeri. Bár az ENSZ-tagság nem csatlakozási feltétel, de addig valószínűleg nem fognak szóba állni vele Brüsszelben, amíg ezt nem teljesíti.
Az Egyesült Államok teljes mellszélességgel kiáll Koszovó függetlensége mellett. Ennek mik az okai?
Koszovó az 1990-es évek közepétől az Egyesült Államok egyfajta szívügye. Koszovó ügye miatti NATO beavatkozás is amerikai kezdeményezésre történt, hiszen ráadásul a NATO-nak még csak nemzetközi jogi felhatalmazása sem volt a beavatkozásra.
Felmerül a kérdés, hogy az Egyesült Államok mennyire lehet befolyásoló tényező a döntésben. A Bíróságon van amerikai bíró, de az elnök japán (Japán elismerte Koszovót), az alelnök pedig szlovák. Mindemellett továbbra is igaz, hogy a bírák nem országukat képviselik.
Az USA szeretné konzekvensen végigcsinálni, amit elkezdett, ennek pedig ott van a vége, ha Koszovót hivatalosan elismerik.
Két verzió van, ami a nemzetközi jognak alapján megfelelő, és ami alapján Koszovó ENSZ tagállammá válhat. Vagy a BT mondja ki (erre nincs esély), vagy a Közgyűlés. Ez utóbbiban 50 százalék+1, vagyis 97 ország támogatása kell.
Koszovót eddig 68 ország ismerte el, és a koszovói külpolitika a fennmaradó szavazatok megszerzéséért lobbizik. Arra fekteti a legnagyobb hangsúlyt a külpolitikájában, hogy azokkal az országokkal találkozzon, akiket még át lehet állítani a maga oldalára.
Koszovó aktívan dolgozik saját államiságának fenntartásán. Milyen erőforrásokkal bír erre?
Koszovóban gyakorlatilag a ’80-as évektől kezdve párhuzamos struktúrák éltek. Már Rugova elindította meg ezt a folyamatot,. Így azzal nem volt gond, hogy hirtelen kellett intézményeket kiépíteni.
Ráadásul nem csak az intézmények álltak már fenn, hanem emberek is voltak benne: a közigazgatás készen állt. Más kérdés, hogy van-e kialakult elit. 1999 óta rengeteg koszovói kapott ösztöndíjat, hogy külföldre menjen tanulni, és hazahozza a tapasztalatait. Akikkel én találkoztam - és ez elég sok ember-, mindenki amerikai, vagy brit egyetemen végzett. Nagyon jól beszélnek angolul, nagyon tájékozottak a világban.
Elkötelezettek Koszovó iránt?
Természetesen. Ezért jöttek haza. Mindazonáltal az igazi értelmiségi emberekből hiány van a piacon, mert mindenkit felszív a közigazgatás. Tehát aki mondjuk egy jobb egyetemen végzett, az biztos, hogy a közigazgatásban, vagy egy Koszovóban jelen lévő nemzetközi szervezet mellett fog dolgozni, és csak, ha ez nem sikerül, akkor fogja a tanári, gyógyszerészi, stb. állást választani.
Zajlik az identitás építése is?
Igen, abszolút. Arra, hogy ez mennyire nem alakult még ki, az első hivatalos focimeccsen lehetett látni. Koszovó a függetlenségének kétéves évfordulóján, február 17-én játszott Albánia ellen. Az elején lejátszották az albán himnuszt, amit mindenki énekelt a stadionban, mindkét csapat focistái is, majd következett a koszovói, amiről kis túlzással majdhogynem nem tudták, hogy mi az.. A meccsen viszont mégis egyre többen felismerték, hogy mégiscsak Koszovónak szurkolnak.
Tehát az identitás nagyon nehezen alakul ki. Egy viszont tény: ők koszovóiak, és nem Albániához köthető az identitásuk.
És ha megkérdezzük tőlük, akkor ezt mondják?
Igen.
Ezek szerint az alapok már megvannak. És Ön milyen projektet vezetett Koszovóban?
A Demokratikus Átalakulásért Intézet keretei között éppen egy identitásépítést segítő programot folytatunk, ami azt célozza, hogy a kisebbségeknek is megfelelő lehetőségeik legyenek. A legfontosabb kisebbség természetesen a szerbek. A mi projektünk például a nyelvhasználat elősegítését célozta. Ez elviekben ma már nem probléma sehol, sőt Koszovóban hivatalosan is két államnyelv van: az albán és a szerb. Viszont a mindennapi életben számos hiányosságot lehet tapasztalni.
Már nem kell attól tartani, hogy a szerb kisebbség Szerbiához csatlakozik?
Ez fizikai képtelenség, mivel Koszovó hegyekkel van körülvéve. Ugyanez az oka, hogy az albán többségű Presovo-völgy Dél-Szerbiában nem fog Koszovóhoz csatlakozni.
