Hirdetés
Piotr Maciej Kaczyński politológus és számos egyetem vendégoktatója. Az interjút Georgi Gotev készítette.
Milyen hatással lesz a tragikus szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség a lengyel-orosz kapcsolatokra?
A jelenlegi helyzetben mindössze annyit lehet tudni, hogy mindkét oldalon erős jóindulat uralkodik. Lengyelország részéről Oroszország felé és Oroszország részéről Lengyelország felé. Ez helyettesíti mindazt, ami ezelőtt volt: a lengyelek gyanakvását az oroszok irányában, és az oroszok ignoranciáját, vagy csalódottságát a lengyelek irányában.
Ezek az érzések az elmúlt, érzelemmel-teli napokban lecserélődtek nyitottságra, és talán egy barátság kezdetét is jelzik.
Hogy mindez hogyan jelenik majd meg a politikában – ezt továbbra is nehéz lenne megmondani. Nagyszerű a tény, hogy az oroszok olyan nagyon nyitottak voltak a tragikus repülőgép-szerencsétlenség kapcsán, de az orosz közéletnek a sztálinizmusról is beszélnie kellene.
Erről azonban jelenleg nem esik szó. Ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy Oroszországban – a Kreml finanszírozásával - a sztálinizmus rehabilitációja folyik…
Pontosan. Jelenleg nem folyik vita [a sztálinizmusról], de ennek meg kell történnie ahhoz, hogy a megbékélés valóban lehetségessé váljék. Szükséges lesz-e ehhez, hogy az oroszok bocsánatot kérjenek a katyini mészárlás miatt [ahol 20.000 lengyel tisztet végeztek ki Sztálin parancsára]? Az oroszok soha nem kértek bocsánatot miatta. Elítélték ugyan most, sőt Putyin is elítélte, de soha nem kértek bocsánatot.
Vannak dolgok, melyeket magától értetődően meg kell tenni. Jelen lesznek-e a temetésen? Jelen lesznek-e a május 9-i megemlékezésen [a náci Németország kapitulációjának ünnepe, amelyre Oroszországban a második világháborús győzelemként tartanak számon], vagy más eseményeken?
Egyértelmű, hogy az oroszoknak van mozgásterük. Lengyel oldalon szintúgy van mozgástér, hiszen kettős politikát folytattunk Oroszország irányában. Donald Tusk miniszterelnök a közeledés politikáját folytatta, Kaczynski elnök viszont a konfrontáció politikáját.
Ezért volt két megemlékezés a katyini mészárlásról: egy, amelyen Tusk és Putyin közösen vett részt, és egy, amelyre Kaczynski elnök utazott anélkül, hogy az orosz vendéglátó meghívta volna. Talán ezért jelent meg néha Kaczynski hívatlanul is egy-egy uniós csúcstalálkozón?
Valóban: két különböző politikával fordultak Oroszország és Kelet-Európa felé. Az egyiket a kormány, a másikat az elnök vezényelte. A paradoxon azonban az, hogy ezek felerősítették egymást. Tusk Oroszország-politikája nem lesz olyan sikeres Kaczynski elnök nélkül. Eddig azt mondhatta az oroszoknak: ha velem nem beszéltek, majd vele kell. Ez a „jó rendőr-rossz rendőr” politikája. Korábban is találkoztunk már hasonló helyzettel, a [baloldali] elnök, Aleksander Kwaśniewski és az akkori miniszterelnök, Jerzy Buzek politikája is különbözött, és kettejük között hasonló feszültségek húzódtak.
A lengyeleknek azonban változtatni kell a konfrontáció politikáján Oroszországgal szemben. Mostantól nincs helye már a szembenállásnak.
A temetés úgy tűnik, nagy nemzetközi összejövetellé alakul?
Az időpont egyelőre nem került meghatározásra. Vagy szombaton, vagy vasárnap tartják. Valószínűleg vasárnap kerül majd sor a magántemetésre. Az összes áldozat tiszteletére szóló temetés valószínűleg szombaton lesz.
A vezetők egy része jelezte, hogy szeretne jönni, és csak a dátum bejelentésére várnak. Mások, így a német kancellár, Angela Merkel jelezte, hogy akármi is történjék is, ő eljön. Az amerikaiak azt mondták, nagyon magas szintű képviselőt küldenek majd. Az orosz Medvegyev elnök jelezte, hogy eljön. És így tesz a régió számos vezetője – őszintén szólva, nagyon meg lennék lepve, ha a 27 állam- és kormányfő valamelyike nem venne részt [a temetésen]. Még inkább, ha a kelet-európai vezetők, mint a grúz elnök, Mikheil Saakashvili, vagy az ukrán elnök, Viktor Janukovics maradna távol.
Egy hipotetikus kérdés: Ha a lengyel-orosz kapcsolatok javulnak, hogyan befolyásolja ezt az EU és Oroszország viszonyát?
Megváltoztatná a hangvételt. Nem változtatna azonban a tényen, hogy a nézőpontok rendkívüli módon eltérnek. Üdvözlöm az olyan állásfoglalásokat, mint, amilyet [az Unióhoz delegált orosz nagykövet, Vlagyimir] Csizov tett, aki szerint az Északi Áramlat gázvezeték lengyel területeken is áthaladhatna, ahelyett, hogy kikerülné azt. Tökéletes! Ezek azok a gesztusok, amelyekre ilyen időszakban szükség van.
Akármilyen kemények is voltak a lengyel álláspontok a PCA [A partnerségi és együttműködési megállapodás (PCA), amely az EU és Oroszország közti kapcsolatoknak kívánt intézményi keretet biztosítani] kapcsán, ezek felpuhulnak majd. Hasonló tendencia várható Oroszország és a WTO viszonyával, illetve az orosz OECD-csatlakozással kapcsolatban is. De mindez nem változtat a tényen, hogy a vélemények különböznek, hogy vannak problémák az orosz demokráciával, illetve, hogy ezekről a kérdésekről [előbb vagy utóbb], remélhetően sikerrel, de beszélni fognak. Egyes kérdésekről most, a kedvezőbb légkörben lehetne beszélni.
Ehhez megvannak a szükséges alapok. Voltak problémák, melyeket már megoldottunk. Volt egy közös lengyel-orosz indítvány, hogy az Európai Bizottság engedélyezze a kalinyingrádi körzetben [a Lengyelország és Litvánia által körbezárt orosz enklávé] élő oroszoknak, hogy a szomszédsági programon belül szabadon keljenek át a határokon. Korábban problémát jelnetett az is, hogy a lengyel hajók átkeltek a Visztula-öblön, amely Oroszország és Lengyelország között van, de az orosz fennhatóság alá tartozó részen van a tengeri kijárata. A kijáratot lezárták, de Oroszország tavaly feloldotta [a blokádot]. Ezek a „kis” dolgok, amelyekről nem tudunk, vagy csak esetenként hallunk, azok, amelyeket egyesével meg kell oldani.
Lengyelország is tesz majd engedményeket?
Ez nem fogja megváltoztatni azt, hogy Lengyelország támogatja Ukrajna EU- és NATO-tagságát, akkor sem, ha az ukránok jelenleg nem akarnak belépni a szövetségbe. Ugyanez vonatkozik Grúzia területi integritására, a gázforrások diverzifikációkára, stb. Ez nem változik.
