Hirdetés
Milyen keretek között vannak Önök jelen a konferencián, illetve a rendezők mennyi betekintést engednek az eseményekbe a külső személők számára?
Vannak úgynevezett zárt ülések, amiken csak az egyes országok hivatalos delegáltjai vehetnek részt. A konferencia nagy része azonban teljesen nyilvános, az akkreditált megfigyelők (tehát civilek és sajtó) számára követhető. Jómagam is egy ilyen akkreditált szervezet, a Climate Action Network (egy több mint 500 szervezetet tömörítő nemzetközi hálózat, aminek az Energia Klub is tagja) révén kerültem a listára Sajnos azonban, mint az ismeretes, a szervezők túlbecsülték a helyszín befogadóképességét, így a konferencia központ a hét folyamán kitehette a „megtelt” táblát. Keddtől ezért 30 százalékára csökkentették a civil szervezetek résztvevőinek számát, csütörtöktől a kb. 20 000 regisztráltból csak ezret engednek be, az utolsó napon pedig összesen 500 civil vehet részt biztonsági okokra hivatkozva.
Lehet azt tudni, hogy mi alapján választják ki azokat az embereket, akik végül bemehetnek a konferenciára?
Minden szervezetnek egyszerűen harmad annyi speciális kártyát osztottak, mint amennyit eredetileg regisztrált. Ezek után saját hatáskörben eldöntötték, hogyan osztják el ezeket a másodlagos belépőket, tehát lehetőség van arra is, hogy egymást cserélgessék. A lényeg, hogy egyszerre nem lehet bent az összes ember.
Mindenesetre érdekesen alakult, mert voltak olyan szervezetek, akik rengeteg embert regisztráltak, például aktivistákat is, akik részt vettek például a nagy szombati felvonuláson. Másrészt viszont voltak olyan szervezetek, akik szigorúan a tárgyalásokat követik, és maximum 30-50 embert regisztráltak, mert annyian mennek is be – az ő munkájukat nyilván nagyon megnehezíti egy ilyen korlátozás. Ráadásul volt olyan is, aki annak ellenére, hogy érvényes belépővel rendelkezett, mégsem jutott be, mert az ENSZ biztonsági erői egyszerűen ok nélkül eltanácsolták.
Azáltal, hogy a civil szervezetek közül jelentősen kevesebben jutnak be, gátolja ez az Önök munkáját? Van más lehetőség, ahol lehetővé teszik az események követését?
Online közvetítés rengeteg féle létezik. A rendezvényen való részvétel viszont azért fontos, mivel csak ennek az útján lehet első kézből információhoz jutni, a lobbi tevékenységet folytatni, találkozni a delegációs tagokkal, az álláspontokat kicserélni, sajtóanyagot szolgáltatni a média munkatársainak, stb. Körülbelül 25 témában, kisebb munkacsoporban folynak az egyeztetések, és minden szervezetnek külön szakértői vannak a különböző témákra. Így elég furcsa, ha pl. a finanszírozási sajtótájékoztatón nincs ott az azért felelős szakértő, mivel neki nem jutott belépő. A legtöbb szervezet ezáltal nem tudja kitölteni az űrt, tehát a korlátozások nagyon megnehezítik a munkánkat. Egyrészt a követést, másrészt mivel nagyon sok minden a folyosókon dől el a beszélgetések során, az érdekérvényesítést.
Bár talán arról hallunk a legkevesebbet, hogy mi minden történik a folyosói beszélgetések során, köztudott, hogy általában ott fogalmazódnak meg a későbbi nagy eredmények. Az Ön véleménye szerint van-e és ha van, akkor mi az, ami Koppenhágában a civil szervezetek lobbijának köszönhetően kézzel foghatóvá fog válni?
Az én meglátásom szerint a többfrontos dolog jól működik. Például az én szervezetem, a CAN is, a tárgyalásokhoz tartozó témákban felszólal, javaslatokat nyújt be, , mindennap tart sajtótájékoztatót, és folyamatosan egyeztet az országok vagy pl. az EU delegációkkal, ahol elmondják az álláspontjukat, stb. Vannak humoros eszközök is, amik nagyon jól működnek, ugyanis ezekre a nagyközönség felkapja a fejét. Az általam írt blogon (www.koppenhagaforrodrot.com) is van egy-két ilyen adalék, például az, amin zöldre festett földönkívüliek sétálnak fel és alá, és nem értik, hogyan lehet az, hogy itt csak végtelen beszélgetéseket folytatnak, ahelyett, hogy valamit csinálnának a Föld melegedésének megakadályozásáért.
A klímakonferencia most lép a második szakaszba, és megérkeznek az állam- és kormányfők Koppenhágába. Ezzel szemben a tegnapi és mai hírek azt a képet mutatják, hogy egyfajta bizonytalanság alakult ki. Eddig szinte kizárólag negatív hírek érkeztek, tegnap azonban Obama beszéde mintha reményt adott volna. Ez azonban a jól ismert félig teli vagy félig üres pohár dilemmája. Ott a helyszínről lehet bármi esélyét látni egy konkrét klímaszerződés megszületésének, vagy más forgatókönyv fog megvalósulni?
Arra van esély, hogy végül valami meg fog születni. Azonban attól tartunk, hogy ez egy meglehetősen üres, „zöldrefestett” jellegű megállapodás lesz. Mindenképpen azt szeretnénk elérni, amire valószínűleg van lehetőség is, mivel több olyan erő van, például a dán miniszter asszony, Connie Hedegaard, a svéd elnökség az EU részéről, illetve azok a fejlődő országok, akik nagyon erősen küzdenek, és nem utolsó sorban a kis szigetországok, akik a bőrükön érzik az éghajlatváltozás hatásait. Ők lehet, hogy abba az irányba viszik a dolgot, hogy ha nem lesz konkrét megállapodás legalább az egyik témában, akkor kivonulnak, ami teljes összeomlást fog eredményezni. Ez pedig nagyon kellemetlen lenne. Éppen ezért reménykedem még némi kincstári optimizmussal.
A civilek három fő követelményt javasoltak a megállapodással szemben. Egyrészt azt, hogy legyen „fair” a megállapodás, tehát vegye figyelembe a fejlett országok nagymértékű felelősségét az éghajlatváltozásban. Ezért kell támogatni a fejlődő államokat, ami egy hosszú távú finanszírozási programban valósulna meg. Ebben az olyan nagy kibocsátó országoknak, mint az USA, Kanada, Japán, Ausztrália és az Európai Unió, részt kell vállalnia. A dinamikusan fejlődő országoknak viszont, mint India és Kína a kibocsátáscsökkentésből ki kellene venni a részét, méghozzá nemzetközi megegyezés keretében, nem csupán önkéntes alapon. A második követelmény az, hogy a tudományos ajánlásokkal összhangban legyen a vállalás, ami a fejlettek számára 25-40 százalékos csökkentést jelent 2020-ig az 1990-es szinthez képest. Ezen a téren még jelentősek a hiányosságok. Ha összerakjuk az asztalon lévő javaslatokat, akkor még távol állunk ettől a csökkentési szinttől. Ha a mindez így folytatódik, akkor 3-4 fokos melegedéssel lehet számolni. A tudósok szerint azonban már a 2 fok is veszélyes. Ezek szerint a jelenlegieknél ambiciózusabb célokra van szükség. Jó hír, hogy ezek a célok legalább – szögletes zárójelekben – benne vannak a dokumentumok vázlataiban. A szögletes zárójelek a többféle opciót mutatják.
Most kell egy utolsó nagy erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy ezek maradjanak is benne.
A hét elején Áder Jánost, a Fidesz EP-képviselőjét kérdeztem az általa kezdeményezett összefogásról. Ebben kelet-közép európai képviselők sürgetik országaikat, hogy álljanak ki a klímavagyon megőrzése mellett. Áder János szerint a megtakarított kvóták eladása nem áll a klímaváltozás elleni küzdelem útjába, hiszen az abból származó bevételt zöld beruházásokra lehet fordítani. Ön egyetért ezzel?
Nem teljesen értek vele egyet. Globális szempontból a kvótavagyon nem elsősorban Magyarország, vagy a kelet-közép európai országok miatt érdekes, hanem Oroszország és Ukrajna miatt. A szocialista nehézipar leépítése folytán ez a két ország is óriási kvótamennyiségre tett szert. Ez nagyságrendekkel nagyobb, mint ami nálunk van, de nyilván úgy lenne fair egy erre vonatkozó megegyezés, hogy, ha a kelet-közép európai országok megtarthatják az ebből származó bevételeket, akkor Moszkva és Kijev is élhessen ezzel a lehetőséggel. Viszont, ha ez a nagy mennyiségű kvóta bennmarad a rendszerben, akkor magát a csökkentési célt fogja veszélyeztetni. A szakértők szerint ez borzasztó jelentős, gigatonnákban kifejezhető többlet, és sem Magyarország, sem a térség más országai, sem az EU nem talált ki megoldást arra, hogy ezt a problémát a csökkentési cél megsértése nélkül hogyan lehetne áthidalni.
Ha látnánk erre konkrét javaslatot, akkor lehet, hogy tudnánk támogatni. Hiszen el kell ismerni, hogy Magyarország számára is kedvező, ha az ebből befolyó összegeket zöld beruházásra fordítja.
Ez is egyike azon kérdéseknek, amik előtt értetlenül állunk. Hogy-hogy nem sikerült erre valamilyen javaslatot kidolgozni mostanáig?
Tulajdonképpen az országok felkészületlenül érkeztek Koppenhágába?
Ahogy most állnak ezek a szövegek, körülbelül úgy kellett volna állniuk egy évvel ezelőtt, de lehet, hogy már az is késő lett volna. Túl sok a bizonytalan pont.
Az, hogy itt jogilag kötelező megállapodás szülessen, már kizárt. Ahhoz egy kész jogi szöveggel kellett volna érkezni, amit csak aláírnak. Egyelőre azonban még magáról a jogi formáról is vita folyik. A világ nem tud megegyezni abban sem, hogy ez egy új jegyzőkönyv legyen, vagy egy egyezmény.
A lényeg, hogy a célok és a finanszírozás tekintetében mindenképpen megegyezés szülessen.
Ezek szerint várhatóan érvényesülni fog az az elképzelés, miszerint 2010 elején folytatják a tárgyalásokat.
Az Európai Unió azon az állásponton van, hogy itt szülessen megegyezés, de ha itt nem sikerül, akkor egy fél éven belül, 2010 júniusáig legyen.
Nagyon kevés idő van már hátra. Az ENSZ éghajlatváltozási tudományos tanácsadó testülete, az IPCC azt mondja, hogy 2015-ig a kibocsátásoknak el kell érniük a maximumot, addig már csak öt év van hátra. De ha a vezetők pénteken egy kész ütemtervvel állnak fel az asztaltól, amelyben lefektetik, hogy hová fognak eljutni egy fél éven belül, és ez kötelező vállalást jelent, az a helyzethez képest elfogadható lenne.
Ha tovább folytatódik az a halogató politika, ami eddig jellemezte a világot, azzal gyakorlatilag a következő generációra bízzák a következmények kezelését.
