Hirdetés
Az EU intézményeinek képviselői tegnap, egy több mint három órán keresztül tartó megbeszélésen igyekeztek dűlőre jutni afelől, hogyan működjön és milyen szervezeti felépítéssel az EU új diplomáciai hálózata. A madridi Palacio de Viana falai között végül mégis dűlőre jutottak az Európai Külügyi Szolgálatban (EKSZ) érdekelt felek.
A tárgyaláson részt vett többek közt az EKSZ leendő vezetője, Catherine Ashton, a soros elnökség képviseletében a spanyol külügyminiszter, Miguel Ángel Moratinos, az Európai Bizottság intézmény-közi kapcsolatokért felelős tagja, Maroš Šefčovič és az Európai Parlament három képviselője Guy Vehofstadt, a liberális képviselőcsoport vezetője, Elmar Brok, az Európai Néppárt német tagja, és Roberto Gualtieri, az S&D frakció olasz tagja.
„Nagyon elégedettek vagyunk ezzel a megállapodással, mivel elmozdítja az utunkból az akadályokat.” – mondta a spanyol uniós ügyekért felelős államtitkár, Diego López Garrido a spanyol elnökség honlapja szerint.
„Összességében a Parlament kívánságai teljesültek.” – mondta Roberto Gualtieri a szocialista EP-képviselő a német DPA hírügynökségnek.
A Madridban létrejött megállapodást a továbbiakban minden érintett elemzi majd, és a Tanácsnak is ki kell alakítania hivatalos álláspontját, hogy a szolgálat minél hamarabb működésbe kezdhessen. A döntés várhatóan idén ősszel születik meg.
A Madridban jelen lévők vállalták, hogy megszerzik az általuk képviselt intézmények támogatását a megállapodás számára. Arra is ígéretet tettek továbbá, hogy kompromisszumot találnak a még függőben lévő ügyekre, különös tekintettel a pénzügyi szabályozásra és a személyzeti kérdésekre.
Spanyol öröm, belga szánalom
A belga sajtó némi sajnálkozással vette tudomásul, hogy Spanyolországnak időben sikerült biztosítania az EKSZ felállítását. Az elmúlt hetekben fellépő bonyodalmak miatt (EurActiv.com 11/06/10) ugyanis Belgium azt remélte, hogy a megállapodásra már csak a belga uniós elnökség alatt kerül sor, amely 2010. július 1-jétől kezdve az év végéig tart.
A nehézségeken az segített túllendülni, hogy az EP-képviselőket biztosítékokat kaptak az általuk kifogásolt kérdésekben, így például arra nézve, hogy az Európai Parlament szerepét az EKSZ felállítása után is tiszteletben tartják a külügyek terén. A képviselőknek szavuk lesz a szolgálat költségvetésének összeállításában is, és tájékoztatni kell őket a stratégiai döntések megszületése előtt.
A képviselők ahhoz is ragaszkodtak, hogy az EKSZ legalább 60 százalékban az Unió jelenlegi tisztségviselőiből álljon, és ne a tagállamok diplomatái adják a túlsúlyt, biztosítandó ezzel a közösségi szemlélet megőrzését.
Túl sok helyettes?
Ashton láthatóan elfogadta a Parlament azon álláspontját is, hogy az egyik helyettese a soros elnökséget vezető ország külügyminisztere, a másik pedig a közösségi oldalról, az illetékes biztosok legyenek.
Ezek a bővítésért felelős Štefan Füle, a fejlesztésért felelős Andris Piebalgs és a humanitárius segélyezésért felelős Kristalina Georgieva lennének (EurActiv.com 15/03/10).
A kompromisszum szerint azonban Ashton három főtitkári posztot is fenntartana. Franciaország jelenlegi washingtoni nagykövete, Pierre Vimont a primus inter pares, vagyis első lenne az egyenlők között, akinek posztja magyarul csak igen kacifántosan fordítható le, „vezető főtitkárként”. De ennek angol megfelelője, „executive secretary general” is hasonlóan mosolyogtató.
A lengyel európai ügyekért felelős miniszter Mikołaj Dowgielewicz, és a jelenleg is Ashton alatt dolgozó német Helga Schmid töltené be a másik két főtitkári posztot.
Az intézmények azt remélik, hogy a Parlament a Strasbourgban, július 5-8. között tartandó plenáris ülésén hivatalosan is zöld utat ad az EKSZ-nek, és így az valóban képes lesz ősszel megkezdeni működését.
Következő lépések:
o Július 5-8.: EP plenáris ülés Strasbourgban
o 2010 ősze: Az EKSZ megkezdi működését 
