Hirdetés
Louis Michel azután döntött a személyes közbenjárás mellett, hogy a burmai hatóságok tíz nappal a tragédia után, még mindig nem hajlandóak beengedni az országba a segélyszervezetek mentőalakulatait, csak a segélycsomagokat. Az Unió azonban attól tart, hogy a segélyszervezetek gyakorlott szakemberei nélkül a segélycsomagok nem, vagy csak lassan jutnak el a több százezer rászorulóhoz. Az fn.hu értesülései szerint „egy Mianmarban élő külföldi, aki neve elhallgatását kérte, elmondta: kormánytisztviselők panaszkodtak neki arra, hogy a hadsereg elsikkasztja a segélyeket.”
A junta már több a nemzetközi közösség által útnak indított segélyszállítmányt vett át, de a legtöbb esetben felmerült a visszaélés gyanúja. Hétfőn két repülő érkezett az Egyesült Államoktól gyógyszerekkel, takarókkal és szúnyoghálókkal megrakva. A katonai vezetés feje, Than Shwe tábornok ekkor úgy nyilatkozott, hogy a hadseregnek már sikerült minden bajba jutotthoz eljutnia, és folyamatban van az ellátásuk.
A Nargis ciklon május 3-án érte el Mianmar délnyugati részét, az Irrawaddy Deltát. Az óránként mintegy 250 km-es sebességgel tomboló szél és az áradás egyes falvakat porig rombolt. A legsúlyosabban érintett területekre szinte lehetetlen eljutni, mivel nemcsak az utak mentek tönkre, de a telefon és elektromos vezetékek is használhatatlanná váltak.
A katonai vezetés hivatalos adatai szerint 23.335-an haltak meg, és 37.019 ember hollétéről nincsenek információk – írja az Associated Press. A nemzetközi szervezetek azonban ennél jóval többre becsülik az áldozatok számát. E szerint kb. 120.000 ember halt meg vagy tűnt el a ciklon pusztítása nyomán.
A mianmari vezetés katonai őrposztokat állított fel Yangon környékén, és minden külföldit visszafordítanak, aki a térségbe be akar jutni. Jelenleg több nemzetközi segélyszervezet várakozik arra, hogy a katonai vezetés engedjen a nemzetközi nyomásnak, és megnyissa határait. Jelen vannak többek közt a Vörös Kereszt/Vörös Félhold és az ENSZ Élelmezési Világprogramjának munkatársai, de az egyes nemzeti szervezetek is küldenek mentőalakulatokat. A magyar csoport például Thaiföldön várja a beutazási vízumát, köztük a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Baptista Szeretetszolgálat tagjai.
Az Egyesült Államok mianmari nagykövete, az Európai Unió és az ENSZ képviselői szerint a halálos áldozatok száma 100.000 fölé emelkedhet, ha a vezetés nem engedi be a mentőcsapatokat és velük tömeges segélyszállítmányokat a katasztrófa sújtotta vidékre, mivel a vízhiány miatt a lakosok már most is az emberi és állati tetemekkel fertőzött vízből kénytelenek inni.
Louis Michel egy korábbi nyilatkozatában elmondta: a katonai vezetésnek el kell fogadnia a szakértői segítséget. „A munkájuk független és pártatlan. Ezért sürgetem a kormányt, hogy több segítőt engedjenek be, és hagyják őket a leginkább érintett területekre is eljutni, hogy ott a helyi hatóságokkal együtt segíthessenek az áldozatokon. A Bizottság kész több támogatást nyújtani, de ennek semmi haszna nem lenne a segélyezési szakemberek nélkül.”
John Clancy, a segélyezési biztos szóvívője az MSNBC-nek elmondta, jelenleg négy segélyezési szakértő kapott engedélyt az országba való belépésre, akik egy svéd segélyszállítmánnyal utaznak és 1400 főre jutó takarókat és sátrakat visznek magukkal. Ausztria takarókat és elsősegélycsomagokat ajánlott fel, míg Németország, Svédország és Dánia víztisztító-berendezéseket küldene. Németország kedden bejelentette, hogy 6,2 millió dollára tervezi emelni, vagyis megkétszerezné a Mianmarnak nyújtott segélyt.
Az Európai Bizottsághoz már több javaslat is érkezett arra vonatkozóan, hogy a jövőben hogyan hangolják össze és fejlesszék a segélyszervezetek katasztrófa-elhárító módszereit, ám a biztos mindenekelőtt arra szeretné fektetni a hangsúlyt, hogy a jelenlegi helyzet ne romoljon tovább, ne alakuljanak ki járványok. Az ENSZ becslései szerint a ciklon mintegy 1,5-2 millió ember életére volt valamilyen hatással; ez a szám egy járvány esetén tovább növekedhet.
Hogy a helyzet ne válhasson súlyosabbá, Javier Solana, az Unió Tanácsának Főtitkára különleges ülést hívott össze. A huszonhét tagállam humanitárius segélyezésért felelős miniszterei a segélyek elindításáról döntöttek. Javier Solana az ülés előtt elmondta, hogy jelenleg a segélyek az emberekhez való eljuttatása a legfontosabb feladat és ehhez „minden eszközt igénybe kell venni”, vagyis a Főtitkár nem várna a mianmari vezetés engedélyére a szállítás megkezdéséhez.
Hasonló temperamentummal nyilatkozott az ülésen Spanyolországot képviselő Lopez Garrido is. Véleménye szerint a határok zárva tartása emberiség elleni bűntettnek minősül, hiszen a junta szándékosan akadályozza a mentőcsapatok útját.
A Tanács támogatásáról biztosította a jelenleg is aktív humanitárius szervezeteket, együttérzését fejezte ki a katasztrófában elhunytak családtagjai felé és kijelentette, hogy támogat bármilyen kezdeményezést, amely javít a burmai emberek jelenlegi helyzetén. Ismételten felszólította továbbá a katonai vezetést, hogy engedje be az országba a mentőcsapatokat, kiemelte ezek politikától mentes, pártatlan szándékát, és - Ban Ki Moon, a mianmari vezetést keményen bíráló beszédére reflektálva - kérte az ENSZ főtitkárt, hogy folytassa az eddigi segélyezési politikáját.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának három tagja szeretne a jelenlegi segélyezési politikán túl, további lépéseket is tenni. Az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia BT-határozatban kíván nyomást gyakorolni a katonai junta vezetőire, ám a másik két vétójoggal rendelkező tag, Kína és Oroszország nem kívánja a humanitárius ügyeket a biztonságpolitikai célokra létrejött Biztonsági Tanács feladatai közé emelni.
