Hirdetés
„A szomszédok szomszédai” – Így jellemezte Balázs Péter külügyminiszter kedden (március 2.), A V4-ek kibővített külügyminiszteri találkozóján azokat az országokat, akiket a Keleti Partnerség jegyében az Unió fel kíván karolni.
A megfogalmazás arra utal, hogy 2004 előtt Ukrajna, Fehéroroszország, Moldova, Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán még csak a csatlakozás előtt álló országokon túl fekvő területeknek számítottak Brüsszel szemében, most, hat évvel később azonban már az Unió közvetlen szomszédságát adják.
Éppen ezért érthető, hogy az ő felzárkóztatásukat célzó Keleti Partnerség elsősorban a még mindig „új”-ként emlegetett tagállamok számára fontos, hiszen ezek az országok eddig is külpolitikai prioritásként kezelték e régiót. Igaz, Lengyelország mellett Svédország volt együttműködés eredeti kezdeményezője 2009 májusában.
A cél, hogy „a régióval kapcsolatos ismereteinkkel és tapasztalatunkkal meggyőzzük az EU többi tagállamát, hogy valós tartalmat kell adni a Keleti Partnerségnek, és meg kell adni a szükséges forrásokat.” – mondta Balázs Péter.
Nyugat-Európa ébredezik?
A nyugat-európai országok egyelőre visszafogottabban viszonyulnak az uniós szomszédságpolitika e vetülete iránt, amit jól példáz a német külügyminiszter tavalyi nyilatkozata, amely szerint a Keleti Partnerség Berlin számára egy fontos, „de nem olyan egyszerű projekt”.
Az Unió motorját alkotó Berlin-Párizs tengely másik végét vezető Nicolas Sarkozy aligha áll majd teljes mellszélességgel a keleti szomszédok felzárkóztatása mögé, hiszen a francia államfő a 2008 második felében zajló francia elnökség alatt minden erejével azon volt, hogy útnak indítsa a Mediterrán Uniót, vagyis az EU déli és közel-keleti szomszédjait tömörítő együttműködést.
Mivel mind a keleti, mind a déli szomszédok az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszközből (ENPI) kapnak támogatást, egy jól működő Keleti Partnerség csak tovább rontaná a „mediterrán” partnerek amúgy is sok konfliktussal terhelt finanszírozási esélyeit, és elvonná róla a figyelmet.
Hollandia ugyanakkor éppen tegnap (március 3.) avatta fel új nagykövetségét Azerbajdzsánban, ami a gazdasági válság közepette igencsak különös lépés. Az eseményt az azeri Trend News szerint a holland külügyminisztérium főtitkára, Ed Kronenburg is kivételesnek nevezte. Kronenburg szerint a Keleti Partnerség olyan problémák megoldásában is segítséget nyújthat, mint az Örményország és Azerbajdzsán között fennálló Nagorno-Karabakh konfliktus, amely 1988 óta zavarja a két kaukázusi ország együttműködését.
A demokratikus folyamatok támogatása Stefan Füle, szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztos szerint is a partnerség gerincét képezhetik. Füle, a keddi külügyminiszteri találkozó után az EurActiv kérdésére elmondta, éppen az uniós támogatás az, ami összekovácsolhatja, és egy irányba terelheti a régió szerteágazó érdekeit.
„Bár a Keleti Partnerségben érintett országok vágyai eltérőek lehetnek, számos olyan dolog van, ami összeköti az érdekeiket. Ezek egyike az a támogatás, amelyet a Bizottság a demokratikus átmenet biztosításával és a piacgazdaság megalapozásával kapcsolatban nyújthat.” – mondta Stefan Füle a Keleti Partnerségről szóló kibővített külügyminiszteri találkozón a Külügyminisztériumban.
Barátságok szövődnek
A Visegrádi Négyek (V4) magyar elnöksége által rendezett, az Európai Unió Keleti Partnerség programjába bevont hat ország, a három balti állam, a jelenlegi uniós elnökségi trió két partnerországa – Spanyolország és Belgium – valamint Svédország, továbbá az Európai Bizottság bővítésért és európai szomszédságpolitikáért felelős biztosának részvételével megtartott keddi kibővített külügyminiszteri találkozón a demokratikus átalakulás támogatásával együtt három fókuszpont hangzott el:
- A demokratizációs folyamatok segítése és közreműködés a piacgazdaság kiformálásában, az emberi jogok védelmében, és az államépítés területén.
- A gazdasági együttműködés számos lehetősége: szabadkereskedelem, energiakapcsolatok, közlekedési hálózatok
- Az emberek közötti kapcsolatok javítása: mobilitás, a vízumszabályok könnyítése és a határátkelők őrzése
Bár Balázs Péter szerint a keddi találkozó célja az volt, hogy „az Európai Bizottság asztalára tegyünk le további ötleteket”, a Visegrádi Négyek külügyminiszterei abban is megegyeztek, hogy létrehozzák a „Keleti Partnerség Barátai” Csoportot. Az informális tömörülés azokat az Európán kívüli államokat fogná össze, amelyek támogatnák a Keleti Partnerséget vagy részt vennének a program végrehajtásában.
A támogatásért tenni is kell
A budapesti találkozóval egy időben az Európai Bizottság bejelentette, hogy megerősíti az európai Szomszédsági és Partnerségi Eszközt, vagyis további 5,7 milliárd eurót tesz az alaphoz a következő három évre.
A támogatás itt is elsősorban a politikai és gazdasági reformokat, illetve a regionális és határon átnyúló együttműködések erősítését hivatott szolgálni, de a horizontális elvek között megjelenik a klímaváltozásra való felkészülés, a közlekedés, az energia és a környezetvédelem ügye is.
A Keleti Partnerség országaira közvetlenül összesen 2011 és 2013 között 1,2 milliárd jut, de további források érhetőek el a keleti regionális programból és az inter-regionális programból.
A fehérorosz ellenzék vezetője, Alexander Milinkevics ugyanakkor nemrég az EurActivnak adott exkluzív interjúban azt mondta, az Uniónak többet kellene követelnie a forrásokért cserébe. Véleménye szerint az Európai Bizottságnak konkrét politikát kell kidolgoznia, és „minden egyes alkalommal, amikor a Bizottság pénzügyi támogatást akar nyújtani, meg kell követelnie, hogy a fehérorosz hatóságok tegyenek lépéseket a demokrácia és az emberi jogok védelme érdekében.” (EurActiv 1/03/10).
Következő lépések:
- 2010. március 23.: A Keleti Partnerség országainak első inter-parlamentáris ülése Brüsszelben
- 2010. május: Keleti Partnerség csúcstalálkozó Lengyelországban
