Hirdetés
Az emlékek harcának lehetne talán leginkább nevezni azt a beszélgetést, amely hétfőn (október 12.) zajlott a Külügyi Intézet falai között. A négy jelen lévő külügyminiszter közül ugyanis mindenki egy kicsit másképp emlékszik az eseményekre, más szempontot tart fontosnak. A jelen aktuális kérdéseiben nincs konszenzus, a problémákat azonban többnyire azonos mércével mérik.
Szlovákia irányít-e?
Magyarország külpolitikai megítélésére jelenleg leginkább a Szlovákiával fennálló vitája van kihatással. Kovács László szerint a vita „mindkét országra majdnem egyformán rosszul” hat. És bár Martonyi János úgy véli, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok alakulása „még mindig a szlovák féltől függ”, Balázs Péter szerint a cél a „zéró probléma” állapotának elérése kell, legyen.
Ennek érdekében a hivatalban lévő külügyminiszter leszögezte, a problémákat aktív magatartással, de „szépen sorban” kell felszámolni, és visszautalt a szerb elnökkel tegnap folytatott tárgyalásaira, melynek során felállításra került egy közös történész bizottság, amely a két ország történelmében meglévő vitatott eseményeket közös erőfeszítéssel hivatott egyszer és mindenkorra tisztázni. Hasonló irányú eredményeket sorolt fel a Nemzeti Tanácsok kapcsán.
A szomszédokkal való kapcsolattartás alapjaként minden miniszter a kétoldalú alapszerződéseket veszi. Ezek nem csak az ország NATO csatlakozásának feltételeként voltak szükségesek, ahogy azt Kovács László hangsúlyozta, hanem azóta is minden konfliktusban hivatkozási alapot adnak. Balázs Péter kiemelte, a Külügyminisztérium Sólyom László Szlovákiából való kitiltása esetén is erre a jogforrásra hivatkozott, hiszen az alapszerződésben Pozsony is elfogadta, hogy az országok kölcsönösen biztosítják egymásnak a kisebbségekkel való akadálytalan kapcsolattartást.
Martonyi János ezen túlmenően arra figyelmeztetett, hogy a reálpolitikai érdekek mellett Magyarországnak az érték alapú politikát is folytatnia kell, sőt úgy vélte, „a magyar külpolitikának alapvető pillére kell legyen”. Az Orbán-kormány külügyminisztere szerint ebben a kelet-európai regionális összetartás erősítése és ezen belül is a lengyel-magyar stratégiai barátság felélesztése lehet az országnak leginkább segítésére.
A külpolitikának másik alapvető eleme, „a közép európai együttműködés, a magyar-lengyel barátsággal a középpontban.” – mondta Martonyi.
Nem jó az irány
A rendszerváltást követően az euroatlanti integráció volt Magyarország számára a legjobb opció, hangsúlyozták a miniszterek. Bár Jeszenszky Géza szerint a közvélemény –„nem látván az egyéb alternatívákat”- már akkor és most sem ért ezzel teljesen egyet, Kovács László egyenesen „az elmúlt 20 év legjelentősebb cselekményének” tartja az euroatlanti csatlakozást.
Magyarország azonban azóta mélyen beépült mind az európai, mind az atlanti integrációba, így most új kérdések előtt állunk. Az egyre gyorsabb ütemben fejlődő Távol-Kelet egyetlen országnak sem kerülheti el a figyelmét. Balázs Péter szerint, a külgazdasági kötődéseink arányában kell Kínára és az Arab Öbölre koncentrálni, hiszen az EU tagállamokban lekötött kétharmados külgazdasági erő mellett a fennmaradó egyharmad részben ide koncentrálódik.
Nem ért egyet ezzel az irányváltással azonban Jeszenszky Géza, aki szerint a keleti orientáció erősödését a világ más részei sem nézik jó szemmel. „Bármennyire is jelentős Kína, Japán, Indonézia, vagy pláne India, (…) sokszor ezek az intenzívebb kapcsolatok csak a magyar fizetési mérleg csökkenését eredményezi.” – mondta az Antall-kormány volt külügyminisztere.
Jeszenszky számára azonban a Kelet nem az Unió határai után kezdődik, hiszen a külügyminiszter szerint Magyarországnak nyíltan ki kellene állnia Törökország EU-csatlakozása mellett, „függetlenül attól, hogy ez állandó vita tárgya”, mondta.
Martonyi János kissé óvatosabban foglalt állást. A Fidesz-kormány külügyminisztere elmondta, civil kezdeményezésre nemrég írt alá egy sürgető nyilatkozatot Törökország csatlakozásáért, ám ebben is leszögezte, hogy ezt csak az uniós kritériumok teljesítése mellett tartja elfogadhatónak.
A hivatalban lévő külügyminiszter azonban még Martonyinál is megfontoltabb volt. Bár Balázs Péter támogatja Törökország uniós csatlakozását, véleménye szerint „nem úgy kell kiállni a szószékre, hogy Törökország legyen EU-tag”, hanem azokat a kérdéseket kell hangsúlyozni, melyekben fokozatosan lehetséges előrelépést tenni. A külügyminiszter szerint ilyen a vámunió kérdése, de úgy látja, hogy Ankara hajlandónak mutatkozik a ciprusi kérdés lezárására is.
Bepótoltuk az Obama-hiányt
Nem maradt említés nélkül az Egyesült Államokkal kapcsolatban elkövetett külpolitikai malőr sem. Kovács László arra figyelmeztetett, hogy kedvezőtlen hatással volt a régióbeli szerepünkre, hogy Obama beiktatása után hónapokon keresztül nem történt meg a szükséges kapcsolatfelvétel.
Kovács Medeleine Albrighttal folytatott beszélgetését idézte, ahol a volt amerikai külügyminiszter elmondta, ne csodálkozzunk, ha Barack Obama attól tart, hogy a Magyarországon dúló gazdasági vihar más gazdaságokat, közte az amerikait is negatívan érintheti, hiszen Magyarország nem vette fel a kapcsolatokat az elnökkel a megválasztását követően.
Balázs Péter csupán egy félmondat erejéig reagált, melyben biztosította kollégáját, hogy a kapcsolatfelvétel rövid időn belül megtörtént, és a viszonyok kielégítőek, sőt Obama nemrég Bajnai Gordont is fogadta.
Rendszerváltozás – négyféleképpen de mindenféleképpen
A rendszerváltozás sikertörténet. A pontszerűen ’89-hez kötött folyamatot mindenki jól végrehajtott események sorozataként értékeli, a kiindulási pontban azonban eltérés mutatkozik.
Míg Jeszenszky Géza gondolatai leginkább az Antalli eredmények között kalandoznak, és szavaiból egyértelműen érezhető a csalódottság, amiért ez a rendkívüli teljesítmény nem kap elegendő megbecsülést napjainkban, Kovács László számára valahol 1981 körül, az Európai Gazdasági Közösséggel való „bizalmas kapcsolatépítésnél” kezdődik a rendszerváltozás. A szóhasználat közös: „orientációváltásról” beszélnek.
A külügyminiszterségüket a rendszerváltozástól távolabbi időszakban ellátó Martonyi János és Balázs Péter nem, vagy nem olyan nosztalgikusan beszéltek ezekről a folyamatokról. A hivatalban lévő külügyminiszter szerint a rendszerváltozás legfontosabb eleme, hogy a rendszerrel együtt „sikerült szövetségesi rendszert is váltanunk”.
A rendszerváltás óta eltelt időszak külügyminiszterei közül csak Göncz Kinga és Somogyi Ferenc hiányzott a pódiumról. Az előbbit egyébként EP-képviselői feladatai, utóbbit külképviseleti küldetése késztette távolmaradásra.
