Hirdetés
Az EU külügyminiszterei rendkívüli Tanácsülést tartottak szerdán. Az ülésen arról döntöttek, mi legyen az Unió szerepvállalása a Grúzia és Oroszország között kialakult háborús helyzetben. A miniszterek egyetértettek abban, hogy az Unió katonailag nem vesz részt a konfliktusban, viszont a rendezésben „a terepen” kell közreműködnie. Ez azt jelenti, hogy az ENSZ és az EBESZ emberei mellett, EU-s megfigyelők és diplomaták is a térségbe utaznak, hogy ellenőrizzék a békefolyamatot.
Félő azonban, hogy a konfliktus azonban nem csak Grúziát destabilizálta, hanem ingoványos talajra vitte az EU és Oroszország közti tárgyalásokat is. A rendkívüli Tanácsülés után Göncz Kinga, Magyarország külügyminisztere elmondta, hogy a grúziai konfliktus mindenképpen hatással lesz az eurázsiai szomszéddal ápolt kapcsolatokra. A külügyminiszter nem tért ki ennek részleteire, annyit mondott, „végig kell gondolni” a konfliktus következményeit.
Bi- vagy multilaterális?
Az EU és Oroszország július elején ült tárgyalóasztalhoz, hogy rendezzék a 2007 óta holtvágányon veszteglő egyezmény helyzetét. Ez szabályozta a két terület közötti együttműködést: a „Négy Közös Térről” szóló Partnerségi Együttműködési Megállapodás 2007-ben járt le, de az EU tagállamai és Oroszország közti viták miatt nem sikerült azt időben meghosszabbítani (EurActiv.hu 2008.07.04.).
Bár júliusban végül megkezdődtek az EU-orosz tárgyalások, Oroszország továbbra is észrevehetően arra törekszik, hogy inkább az egyes EU-tagállamokkal ápolt bilaterális kapcsolatait tartsa rendben. Csuhai Gábor, a Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület elemzője szerint Oroszországnak „az egyes tagállamok közötti apróbb nézeteltérést kijátszva sikerült jó viszonyt kialakítania többek között Németországgal, Hollandiával, Olaszországgal és Ausztriával, ugyanakkor hűvös a viszony a balti államokkal és, bár javulóban van a legutóbbi, 2007-es kormányváltás óta, Lengyelországgal”.
Az elődjénél liberálisabban fogalmazó Medvegyev színrelépése áttörést jelentett. Barroso az első találkozón megkönnyebbülten úgy nyilatkozott, „úgy hiszem, jó hangulatban tudunk együtt dolgozni” (EurActiv.hu 2008.06.30.). Oroszország EU-hoz delegált nagykövete, Vladimir Chizov elmondta, „Oroszország örülne, ha az EU képes lenne megfogalmazni velem szemben elvárásait”.
Káros hatás, de kinek?
Hiába van azonban Oroszország élén új elnök, Putyin befolyása érezhetően megmaradt az országban. A grúz konfliktusba való beavatkozás is a keményvonalas politika folytatását mutatja.
Az bizonyos, hogy az oroszok háborús szerepvállalása nem tesz jót az EU-val folytatott tárgyalások menetének, az Unió azonban kínosan figyel arra, hogy kiegyensúlyozottan és objektíven vegyen részt a konfliktus rendezésében. Az EU ugyanis jobban rá van szorulva az orosz partnerségre, mint tárgyalópartnere; Oroszország mozgástere jóval nagyobb lehetne, ha a 27 tagállammal nem egyszerre, hanem külön-külön, akár egymás ellen kijátszva, tárgyalhatna.
Így, ha az EU - az orosz intervenció miatt - szigorítani próbál a partnerség feltételein, és a tárgyalások kudarcba fulladnak, annak nem Oroszország, hanem az Unió lenne az igazi vesztese. 
