Hirdetés
Az Északi Áramlat két csővezetéket jelentene, amelyből ez év áprilisában csupán az egyik megépítése kezdődött el, és feltehetőleg a rendszer teljes befejezése 2012-re várható. A vezetékek egyenként 1220 kilométer hosszúak lennének, és a csövek egyes kapacitása éves szinten 27,5 millió köbméter gázmennyiség lenne, amely Németország éves gázigényének egyharmadát jelenti.
Érdekek ütközése
A konzorcium „eredete” egészen 2005-ig nyúlik vissza, amikor az akkori német kancellár, Gerhard Schröder és az akkor még elnökként szolgáló Vlagyimir Putyin megállapodást kötöttek a megépítéséről. A német-orosz megállapodást az akkori lengyel elnök, Aleksander Kwasniewski, nemtetszését kifejezve egyenesen Schröder-Putyin paktumnak nevezte, utalva az egykori Molotov-Ribbentrop paktumra.
Lengyelországnak nem halad át a felségterületén a majdani vezeték, ezért nem szólhatott bele a folyamatba. Varsó azonban sikerrel lobbizott Stockholmban, így a vezetékekben érintett svédek lengyel sugallatra ökológiai hatástanulmányokat készítettek, néhány évvel kitolva ezzel az építkezést.
A lengyel hatóságok a leggyakrabban azt kritizálták, hogy a Gazprom – az orosz „olajóriás”, amely az Északi Áramlatban is 51 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik – egyszer sem adott magyarázatot arra, miért támogatja inkább a tenger alatti vezetékek kiépítését, mint az olcsóbb szárazföldi lehetőségeket.
Ukrajna lehetőségei
A lengyel érdekeknél jobban csak az ukrán érdekek sérülnek. Kijev az elmúlt évben is jelentős jövedelem-kieséssel számolt: „Ukrajna már idén is 28 milliárd köbméterrel kevesebb gázt továbbított Európa felé, és ez jelentős tranzitdíj-kiesést jelent. És ki tudja, mi jön még ezután.” - fejtette ki Viktor Janukovics elnök, nem sokkal megválasztása után.
Az orosz vezetés rendszerint tagadja, hogy a vezetékek a tranzit-országok elkerülésének céljából épültek volna, csupán az észak-európai gáz-piac ellátásának könnyebbé tételét jelentik.
A vezeték építésének megkezdése előtt felröppentek olyan hírek, hogy Janukovics szívesen csatlakoztatná országát az Északi Áramlat konzorciumához. Ez azonban komoly nehézségekbe ütközik, hiszen a vezeték célja éppen az, hogy elkerüljék a tranzitországokat, csökkentve ezzel az európai gázellátás biztonsági-kockázatát.
Olcsóbb gázt a flottákért cserébe: Janukovics „oroszpolitikája”
RIA Novosti ügynökség Janukovics elnök március 5-i oroszországi látogatását idézve arra emlékeztet, hogy az ukrán elnök ígéretet tett Medvegyevnek arra, hogy kiegyensúlyozottabb politikát folytat Oroszország irányába és folytatja az ukrajnai krími-félszigeten lévő orosz Fekete-tengeri Flotta jövőjéről szóló megbeszéléseket. Janukovics elődje, Viktor Juscsenko ezt nem szívesen tette.
Bár az új ukrán elnök megválasztását követően igyekezett meggyőzni európai partnereit arról, hogy szakított korábbi orosz-barát politikájával, ez a látogatás más irányba mutatott.
A tegnap (április 21.) aláírt orosz-ukrán gázmegállapodás szintén a serpenyő ez utóbbi oldalát erősíti. A Fekete-tengeren állomásozó orosz flotta zöld jelzést kapott a további tartózkodásra az ukrán kormánytól, ugyanis a két állam megegyezett egymással, és így Ukrajna jelentős kedvezménnyel tudja megvásárolni az orosz gázt, esetenként az eredeti ár 30 százalékos csökkentésével (EurActiv.hu 2010.04.22.).
Háromoldalú megállapodások: merre billen a mérleg?
Az elavult ukrán vezetékrendszer felújítására a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő Ukrajna egyedül nem lenne képes.
Tavaly az Unióval kötött megállapodás értelmében Oroszország kimaradt volna a felújítási „munkálatokból”, az új elnök azonban nyitni kíván Moszkva felé, így elnökségi beiktatása után nem sokkal körvonalazódott, hogy Oroszország is szerepet kaphat a jelentős projektben.
Bár hivatalos találkozóra legközelebb csak május 8-án kerül sor a két ország vezetői között, az Északi Áramlat ukrán érdekeltségeiről a jövő héten (április 26-28.) is lesz alkalmuk egyeztetni az érdekelteknek.
A Kijevben megrendezésre kerülő 4. Európa-Ukrajna Fórumon az orosz és az ukrán politikai, gazdasági és szakmai elit lesz jelen, így kiderülhet, hogy az új „orosz-barát” elnök ideje alatt az Unió és Ukrajna kapcsolata milyen irányt vesz.
Következő lépések:
- 2010. április 26-28: 4. Európa-Ukrajna Fórum
- 2011: Az első csővezeték valószínűsített átadása
- 2012: Az Északi Áramlat teljes átadásának várható időpontja
Vélemények:
Az Északi Áramlattal kapcsolatban Günther Oettinger, az Unió energiaügyi biztosa elmondta: „Az Északi Áramlat az Unió egyik kiemelt energia-projektje, amely az európai energia-hálózat kiegészítésére szolgál.”
Angela Merkel, német kancellár szerint „az [Északi Áramlat] mindkét fél számára a kooperáció és a növekedés lehetőségét jelenti. Tulajdonképpen az Északi Áramlat a gazdasági partneri kapcsolatok megannyi lehetőségét ajánlja.”
„Az Európai Unió mindig is támogatta az Északi Áramlatot. (….) Az Unió a Nabucco vezetékkel és az Északi Áramlattal jelentős lépéseket tett a jövőbeni európai energiabiztonság megteremtéséhez. Ez a projekt az Európai Bizottság teljes támogatottságát élvezi.” – mondta el az Unió előző energia-biztosa: Andris Piebalgs.
Az Ukrajnát érintő nehézségek kapcsán is megoszlanak a vélemények:
Graham Freedman, a Wood Mackenzie, piackutató és tanácsadó londoni cég energia-szakértője elmondta: „A nyugati politikusok amiatt aggódnak, hogy Ukrajna elzárja a gázcsapokat, így az EU-t és Oroszországot [is] kelepcébe taszítva, Az Északi Áramlat egy új alternatívát kínál.”
Mikhail Korchemkin, az East European Gas Analysis ügyvezető igazgatója azonban nem ért egyet Freedman-nel. Korchekin szerint nincs szükség az Északi Áramlatra: „A Gazprom a (…) gázszállítást akarja növelni. Csupán ki akarja kerülni Ukrajnát. Nincs semmi kereskedelmi megfontoltsága.”- mondta el a szakértő.
