Hirdetés
A beszélgetés négy résztvevője, Rácz András, Hoffman Tamás, Deák András György és Romsics Gergely, a Külügyi Intézet tudományos munkatársai, négy különböző aspektusból közelítették meg a válságot, így a katonai, az orosz és nemzetközi jogi területek mellett az USA és az Európai Unió álláspontja is említésre került. A tudományos munkatársak rövid, felvezető beszéde után a közönségnek is lehetősége nyílt kérdések megfogalmazására, melynek köszönhetően a beszélgetés érdekes vitává alakult.
A katonai összefüggések elemzése során az „ötnapos háború” előzményeire utalt az előadó. Hangsúlyozta, hogy az oroszok és grúzok között korábban is sor került összetűzésekre. A média nem foglalkozott a június-júliusban végbement eseményekkel, amikor mind a grúz, mind az orosz fél hadgyakorlatokat hajtott végre a térségben. A nemzetközi sajtóban is vitatott kérdésben, hogy vajon ki kezdeményezte a konfliktust, a szakértők nem foglaltak állást. Ahogy fogalmaztak, mindkét fél kivette a részét a jelenlegi helyzet kialakulásában.
Grúzia, függetlenségének elnyerése után gyenge hadsereggel rendelkezett, mely azonban az amerikai segélyeknek (például a Georgia Train and Equipment Program keretében, 2002) és szakértői hozzájárulásnak köszönhetően meglehetősen modernizálódott. Fontos szerepet játszott 2003-ban a hadsereg modernizálódásában még Izrael, Kazahsztán és a nyugat-európai országok közül Csehország.
Katonai összefüggések
A katonai összefüggések elemzése során Rácz András külön érdekességként említette meg az általa csak „cyber háborúnak” nevezett hadviselést. Itt utalt arra, hogy már augusztus legeleje óta lehetett különféle internetes oldalakon (főleg katonai fórumokon) készülődésre, fegyverkezésre vonatkozó hozzászólásokat olvasni. Az augusztus 8-9-ei nyilatkozatok még a grúz hadművelet végrehajtásáról tudósítottak, 10-én azonban az összes grúz internetes oldal (melyek .ge-re végződnek) megbénult, és csak 13-án állt helyre működésük.
Nemzetközi jogi megközelítés
A nemzetközi jogi vonatkozásokról, Dr. Hoffman Tamás nemzetközi jogász beszélt. Rövid felszólalásában két lényeges pontot emelt ki: az erőszak tilalmát és az államelismerés jogi meghatározását. A nemzetközi jog jelenleg hatályos szabályai szerint Oroszország nem megfelelően járt el, hiszen más ország belügyeibe való beavatkozás csak állam és állam között történhet. Vagyis az oroszok Dél-Oszétiába való beavatkozása Dr. Hoffman Tamás szerint nem legitim, mivel az elszakadni kívánó régió nem minősül országnak.
Oroszország azonban elismerte Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét. A nemzetközi jog szerint azonban egy állam csak akkor létezik, ha önállóan működik, vagy ha a nemzetközösség többi tagja is elismeri. Ezek a feltételek nem állnak fenn a grúz régiók esetében. Oroszországon kívül eddig csak Nicaragua ismerte el a két régiót.
A Dél-Oszétiában élő orosz kisebbség problémájához szorosan kapcsolódik az állampolgárság kérdése. Köztudott, hogy az oroszok útleveleket biztosítottak a valójában grúz állampolgárságú lakosoknak, illetve vannak olyanok is, akik az orosz államtól nyugdíj-hozzájárulásban is részesülnek. A nemzetközi jogász véleménye szerint, ezek a személyek mindezek ellenére nem minősülnek orosz állampolgárnak, mivel nem áll fenn a ténylegesség megvalósulása. Vagyis nem fűzi tényleges kapcsolat a grúz régiókban élő lakosokat Oroszországhoz. Nem ott születtek és nincs etnikai közösség sem. A területi elv alapján, így inkább tartoznak a grúz közösséghez, mint az oroszhoz, mondta Dr. Hoffman Tamás.
Oroszország szerepe
Deák András György a beszélgetés során Oroszország szerepét vizsgálta. Elmondta, nem szerencsés a Koszovói helyzethez való hasonlítás; a politikai következményeket figyelembe véve inkább a 2003-as iraki hadművelettel lehet egyfajta párhuzamot vonni.
Oroszország számára a kaukázusi térség régóta fontos szerepet tölt be. Az eddigi csendőrszerep azonban változtatásra szorul. Oroszországnak újra kell gondolnia magatartását, mely az események jelenlegi állása szerint, könnyen vezethet visszafordíthatatlan folyamatokhoz, az ország nemzetközi elszigetelődéséhez. A negatív hatások első, különösen érzékelhető jele a külföldi tőke Oroszországból való egyre növekvő kivonulása. Az államelismerés előkészítése és időzítése teljesen alkalmatlan volt, és Deák szerint Moszkva jobban tette volna, ha visszavonul és a konfliktus teljes felelősségét Grúziára hárítja.
Deák szerint az oroszok legfontosabb érdeke az lehetett, hogy megossza a nyugati hatalmakat, és ne tudjanak egységes álláspontot kialakítani. A Crisis Group szakértője által adott korábbi véleményben azonban éppen arról olvashattunk, hogy Moszkva ezen törekvései nem voltak túl sikeresek, és a Nyugat, illetve az Európai Unió különösen aktív szerepet vállal a konfliktus megoldásában.
Az USA és az EU fellépése
Olyannyira aktív szerepet, mely az amerikaiakat is meglepte, mondta Romsics Gergely, aki az USA és az Európai Unió konfliktusban betöltött szerepét értékelte. Mint elmondta, az USA elsődleges célja az volt, hogy Oroszországból olyan felelős partnert hozzon létre a hidegháború után, mely együttműködésre képes a világ többi vezető országával. A grúziai eseményekre azonban az USA lassan reagált, és ezt a tanácstalanság által keletkezett űrt töltötte be az EU és a különösen aktív francia elnökség fellépése.
Elmondása szerint nem mondhatjuk többé azt, hogy az EU tisztán puha (soft) eszközöket használ a konfliktusok során, hiszen egy rendőri misszió nem feltétlenül minősül csupán soft beavatkozásnak. Az USA korábbi lelkesedése azonban úgy tűnik, nem tartott sokáig, hiszen az amerikaiaknak az sem érdeke, hogy az eddigi jó csatlósként szolgáló Európa hirtelen vezető nagyhatalomként jelenjen meg a külpolitikában. Ezt bizonyítja Dick Cheney alelnök napokban adott nyilatkozata és Európába tett látogatása is.
Mi várható a jövőben?
A beszélgetés során leginkább a jövőre vonatkozó kérdések hangzottak el. A szakértők egyetértettek abban, hogy a térségben sok olyan potenciális konfliktus van kilátásban, mely az USA és Oroszország közti szembenállás fellángolásához vezethet, melyek során az Európai Uniónak különösen fontos, már nem csak közvetítő szerep jut.
A legveszélyesebb gócpontok közé Ukrajnát, Moldovát és Fehéroroszországot sorolták. Ukrajnában a napokban omlott össze a kormányzó koalíció (EurActiv.hu – 2008. 09. 08.), mely az ország EU-hoz való csatlakozásának esélyeit is csökkentheti. Ukrajna mellett Fehéroroszországban és Moldovában is választásokra készülnek, melyek során az orosz állam revansot vehet a jelenlegi kormányerőkön. Rácz András külön kiemelte Moldova esetét, ahol -véleménye szerint - az események más irányba fognak elmozdulni: az országban már jelenleg is egyfajta visszaintegrálódási folyamat figyelhető meg, melyben az oroszok az erőszakos beavatkozás helyett befolyásuk legális, legitim elismerésére törekszenek.
Zárásként, Dr. Terényi János, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója úgy fogalmazott, a mostani grúziai háború hatása a 2001. szeptember 11-ei események globális hatásaihoz hasonlítható. Ismét felveti a nemzetközi jog alapelveivel való összeütközés problémáját és a kollektív kisebbségi jogok elismerésének veszélyét, mely nemcsak a térségben, hanem máshol is elszakadáshoz, és komoly gazdasági problémákhoz vezethet.
Az intézetvezető szerint az Európai Uniónak a transzatlanti viszony átértékelésére és a későbbi bővítés szempontjából kulcsfontosságú szomszédságpolitika megerősítésére van szüksége, melynek keretében az EU-val (és többnyire Oroszországgal is) szomszédos országok politikai helyzetének rendezése szükséges.
