Az Obama-kormány külpolitikai kihívásai: kilenc hónap értékelése

„Az Obama-adminisztráció mindössze 9 hónapos. […] 9 hónap után azonban nagyon nehéz [helyzettel] találja magát szemben.” – kezdte gondolatmenetét Andrew J. Pierre, a georgetown-i egyetemhez tartozó Edmund A. Walsh School of Foreign Service professzora. Hozzátette, az Obama-kormánynak több problémával kell szembenéznie, mint emlékei szerint bármely korábbi amerikai kormánynak. E problémák közül a globális gazdasági válság az egyik legfontosabb.

Mindazonáltal Pierre professzor Obama kabinetjét „kiváló csapatnak” nevezte, és bár az új kormányt Amerikában baloldalisággal vádolják, az előadó rávilágított, külpolitikájában az Obama-adminisztráció kiegyensúlyozott. Obamát ugyanis a külügyekben Hillary Clinton külügyminiszter (demokrata), Robert Gates, védelmi miniszter (republikánus), továbbá James L. Jones tábornok, nemzetbiztonsági tanácsadó (politikailag semleges) segítik.

Az amerikai külügyet alakító csoportot Pierre szakmailag is dicsérte. „Az én személyes véleményem, hogy [Obama] egy kivételesen intelligens ember […], és olyasmit csinál, amit nagyon kevés politikus: gondolkodik, mielőtt beszél.” – méltatta az új elnököt a professzor. Hillary Clintont „komoly diplomataként” jellemezte, aki az USA előtt álló kihívások széles köre miatt bevezette a tengerentúlon többé-kevésbé újnak minősülő különmegbízott tisztségét. A hadsereg által – Donald Rumsfelddel szemben – kimondottan kedvelt Robert Gates védelmi miniszteri megbízatásában a professzor a kontinuitás értékét látja. Pierre hozzátette, az eddig bevett szokástól eltérően Joe Biden, alelnök is kimondottan ért a külügyekhez.

„Miért vagyunk Afganisztánban?”

„Úgy hiszem […], hogy egy nagyon kritikus helyzet [előtt állunk] Afganisztánban.” – közölte Pierre. A csalásokkal teli katasztrofális afgán választások, és a misszió egyre kisebb társadalmi támogatottsága mellett ugyanis Stanley McCrystal, a NATO-hadműveletek főparancsnoka további 40,000 amerikai katonát kért az USA elnökétől. A professzor szerint Obama valami nagyon rendkívülit tett, amikor az ázsiai országban szolgáló erők növelése előtt feltette magának a kérdést: miért vagyunk Afganisztánban?

A kérdés azért fontos, mert konkrét cél nélkül értelmét veszti az egész küldetés. Pierre emlékeztetette a hallgatóságot, hogy a fenti probléma volt jelen Amerika legutóbbi két fegyveres konfliktusában, Vietnámban és Irakban. „Mindkét esetben nem gondolták végig megfelelően, mi legyen a cél.” – jelentette ki az előadó. Előbbiben a dominó-elmélet, utóbbiban a tömegpusztító fegyverek szolgáltatta a motivációt. Afganisztánban a NATO-szövetségesek a nyugati világra veszélyes terroristák, az al-Kaida ellen harcolnak.

Pierre hozzátette, két dolog zavarja az afgán küldetésben. Az egyik annak a veszélye, hogy a konfliktus Pakisztánra is átterjed. A másik kérdés az al-Kaida felszámolásához fűződik. A professzor szerint ugyan világos, hogy az al-Kaida a célpont, azonban elképzelhető, hogy a terrorszervezet afganisztáni felszámolását követően Pakisztánba, majd más bukott államba (ún. failed state) menekül.

Irán atomprogramjával kapcsolatban Pierre elmondta, a Bush-adminisztrációval ellentétben Obama hajlandó tárgyalni a közel-keleti országgal. Ennek eredményeképp az ENSZ BT országai asztalhoz ültek Iránnal október 1-jén, Genfben. A professzor hozzátette, Iránon hatalmas nyomás van, mivel több ország komoly gazdasági szankciók bevezetésével fenyegeti a perzsa államot, amennyiben az nem hajlandó az együttműködésre. Ugyanakkor elmondta, sok múlik Kínán és Oroszországon is, mint Irán legfőbb támogatóján, illetve szoros gazdasági partnerén.

Rakétapajzs: Prága és Varsó csak a politikát látja

Andrew J. Pierre szerint a közép-európai rakétapajzs kérdését két dimenzióból; technikai és politikai szempontból lehet vizsgálni. Technológiai szempontból „az Obama-terv sokkal jobb, mint a Bush-terv. Egyes újság főcímekkel ellentétben […] az Egyesült Államok nem vetett véget a Bush-tervnek.” Obama terve ugyanis inkább feljavítja Bush rakétapajzs-tervét, mivel Európának nagyobb részét képes megvédeni.

A technológiai váltás lényege, hogy az eredetileg tervezett hosszú hatótávolságú rakéták helyett több rövidebb hatótávolságú rakétát vonnának be, különböző pontokon. A professzor emlékeztetett arra, hogy a hosszú hatótávolságú rakéták rendszerét a Ronald Reagen idején bevezetett csillagháborús projekt óta nem fejlesztették. Hozzátette, míg a Bush-terv leghamarabb 2018-ban lépett volna életbe, addig Obama terve sokkal gyorsabban kivitelezhető.

Lengyelország és Csehország azonban – tévesen – a politikai dimenzióra helyezték a hangsúlyt, és nem vették figyelembe a technológiai megfontolásokat. Ugyanakkor Washington is hibázott akkor, amikor még a Bush-adminisztráció idején – Irakhoz hasonlóan – nem gondolta végig a rakétapajzs tervét. Pierre nyomatékosította, az USA csupán technológiai megfontolásból módosította tervét, és nem azért, hogy kedveskedjen Oroszországnak. „[I]gen, az oroszok elégedettek voltak. De pusztán az, hogy az oroszok elégedettek, még nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok azért változtatta meg a terveket, hogy örömöt szerezzen az oroszoknak.”

Magyarics Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora elmondta, a legtöbb európai lojalitásból van Afganisztánban, melynek stratégiai fontosságot tulajdonítanak. Ugyanakkor hozzátette, Európa országainak zöme – Nagy-Britannia és Franciaország kivételével – stratégiájukat nem globális, hanem regionális síkon gondolják el.

Mindazonáltal a magyar előadó az amerikai stratégiát sem mentesítette a kritika alól. Bár Magyarics professzor egyetértett Andrew J. Pierre-rel abban, hogy a közép-európai rakétapajzs tervének módosítása egy technológiai kérdés, az amerikai előadó érveit nem fogadta el. Ami a Bush- és az Obama-terv megvalósításának idejét illeti, Magyarics elmondta, előbbi 2018-ra, utóbbi 2020-ra léphetne életbe, vagyis a kettő között nincs olyan nagy időbeli különbség, mint azt Pierre szemléltette. Hozzátette, becslések szerint a második terv kb. 5 milliárd dollárral drágább, mint az első.

Az ELTE professzora szerint a rakétapajzs ügye valóban politikai probléma. Az Obama-adminisztráció részéről ugyanis nem volt különösebb előzetes egyeztetés Prágával és Varsóval a védelmi rendszer lemondásáról. A Bush-kormánnyal szemben jogos az unilaterális hozzáállás kritikája, azonban Obama legutóbbi lépése sem volt sokkal jobb a csehekkel és a lengyelekkel szemben. „A Bush-adminisztráció unilaterális módon cselekedett, efelől nincs kérdés […], de nem látok túl sok különbséget e döntéshozatal és a szeptember 17-ei döntéshozatal között,” – közölte Magyarics, aki szerint sok közép-európai úgy érzi, az USA leírta ezt a régiót.

• Külföldi kormányoldalak

  • A Fehér Ház honlapja (EN)

• Az Európai Unió intézményei és hivatalos honlapjai

  • Bizottság: EU -Afganisztán kapcsolatok (EN)

• Kutatóintézetek és akadémiai intézmények

  • Magyar Külügyi Intézet