Hirdetés
Mérföldkövek
1969-ben létrejön a közös külügyekkel és az akkor Európai Gazdasági Közösség bővítésével foglalkozó testület
1974-ben Párizsban létrejön az Európai Tanács, amely az EU jogelődjének tagállami döntést igénylő kérdéseivel foglalkozott.
1991-ben a Maastrichti Szerződés létrehozza az Európai Uniót, amely összevonja az európai közösségek intézményeit.
1999-ben elhatározzák az Európai Unió alapvető politikai reformját, ami a Tanács pontosabb feladatait is kijelölte volna, azonban az ezt követő alkotmányozási folyamat kudarcba fulladt.
2002-ben döntés születik az Európai Unió legnagyobb kibővítéséről, aminek következtében az Európai Tanács 15 főről 24-re duzzad 2004-ben.
2007-ben megállapodás születik az Európai Tanács, a Parlament és a Bizottság hatásköreinek újraosztásától, és az Európai Tanács állandó elnöki posztjának létrehozásáról.
2008-ban az Európai Tanács első állandó elnökének választják az egykori belga miniszterelnököt, Herman Van Rompuyt.
2009. december 1-től a Lisszaboni Szerződés szétválasztja az Európai Tanácsot és az Európai Unió Tanácsát. Az Európai Unió Tanácsát az adott kormányok szakminiszterei alkotják (pl. Innovációs Tanács) és ez a szervezet dönt a közösségi jogszabályok jóváhagyásáról.
2010. január 1-től az egy hónappal korábban életbe lépett Lisszaboni Szerződésnek megfelelően három ország „triója”, Spanyolország, Belgium és Magyarország látja el a megmaradt soros tanácsi elnöki teendőket, amelyek elsősorban a miniszteriális szintre korlátozódnak.
2011. január 1-én megkezdődik a Magyar elnökség, ami sok változást hoz a soros tanácsi elnökség működésébe.
Fontosabb ügyek
A soros elnökség feladatai
A soros elnökségi feladatok az EU és elődei alakulásával az adott politikai-intézményi helyzetnek megfelelően változtak, és először a Lisszaboni Szerződés igyekezett ezt kodifikálni, amely megkülönböztette az Európai Tanácsot és az Európai Unió Tanácsát. Az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét az EK szerződés 203. cikkének megfelelően, minden tagállam váltakozva, hat hónapra tölti be.
Az elnökség feladatait csak részben szabályozzák a közösségi jogszabályok, azok jelentős részben az aktuális szereplőkön és az intézmények alakuló hagyományain alapulnak. A Lisszaboni Szerződés kodifikálta először részletesen ennek a szintnek a működését, egyúttal alapvetően meg is változtatva azokat.
- Az elnökség feladata, hogy összehívja az Európai Unió Tanácsa és az Európai Tanács, és ezek előkészítő bizottságainak üléseit, elkészítse a napirendeket, és betöltse a levezető elnök szerepét. Ezen kívül az elnökség hívja össze az Állandó Képviselők Bizottságának (Coreper I. és Coreper II. szinten), és a mintegy 200 egyéb bizottságnak és munkacsoportnak rendszeres üléseit.
- Feladata továbbá, hogy képviselje a Tanácsot az Unió más intézményeiben, mint a Bizottság és az Európai Parlament.
- Végül feladata, hogy ellássa az Unió képviseletét harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel szemben, vagyis, hogy képviselje az Uniót annak nemzetközi kapcsolataiban, de csak az újonnan létrehozott Európai Uniós főképviselői posztnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak alárendelten. Ez utóbbi éppen a magyar elnökséget megelőző hónapban kezdte meg működését.
Azt csak a szokásjog rögzítette korábban, hogy az államfők közti informális találkozókat mindig a soros elnökséget betöltő országban tartják. Ez a kérdés nem merült fel Herman Van Rompuy hivatalba lépésekor, aki munkáját lényegében saját hazájában és az EU székhelyén, Brüsszelben kezdhette el. Megválasztásakor Rompuy még azt mondta, hogy támogatná, hogy a szokásoknak megfelelően az egyik Európai Tanácsi ülést Budapesten tartsák (EurActiv.hu 2010.04.07.) A magyar elnökség azonban az Unió vezető országaival olyan politikai összeütközésekbe keveredett (EurActiv.hu 2011.01.19), amelynek keretében az egyetlen kormányfői találkozót (a Keleti Partnerségben részt vevő nem Uniós tagállamokkal) francia kezdeményezésre lemondták.
A napirend meghatározása
Az elnökség határozza meg a Tanáccsal kapcsolatos össze intézmény napirendi pontjait, ami nagy befolyásolási lehetőséget rejt magában, akkor, ha egy tagországnak stabil közigazgatása, szakpolitikai rendszere van, és ezért a szakbizottságok (komitológia) szintjétől a miniszteriális szintig konzekvensen tudja irányítani az alkuk megszületését.
Fontos kiemelni, hogy a soros elnökség mindig az Európai Uniót képviseli, és nem saját államát. Mivel az elnöki pozícióból a saját állam képviselete nem megengedett, az egyes üléseken részt vesz az elnökséget betöltő tagállam egy másik képviselője is, ő felelős a nemzeti érdekek érvényesítéséért.
Az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsának elválasztása
A Lisszaboni Szerződés tette az Európai Tanács szokásjogon alapuló rendszerét az EU hivatalos intézményévé, amelynek a vezetésére (a Bizottságéhoz és a Parlamentéhez hasonlóan) elnököt választottak két és fél évre Herman Van Rompuy személyében (EurActiv.hu 2009.11.23). Az Európai Tanács elnökének kinevezése egyszer meghosszabbítható. Az Európai Tanács kifejezetten az Unió vezetésének politikai irányt szabó, egyedi jogszabálytervezetekkel nem foglalkozó, kormányfői szintű testület, amelynek az elnöke tehát nem a soros elnökséget ellátó tagállam vezetője, hanem a Tanács elnöke.
A soros elnökség intézménye az Európai Unió Tanácsában, vagyis az egyes szakminiszterek által vezetett tanácsokban maradt meg. Ezek a szaktanácsok az Európai Bizottság (az „európai kormány”) főigazgatóságainak a beosztását követik, tehát az Energia főigazgatóság előterjesztéseit az Energia-ügyi biztos képviseli, és azokról egyrészt az Európai Parlament, másrészt az Energia Tanács dönt. Az Energia Tanácsot az egyes tagállamok energetikai ügyekért felelős miniszterei vezetik, tehát ennek elnöke jelenleg Fellegi Tamás magyar fejlesztési miniszter.
A Tanácsok száma igen magas, ezért az Orbán-kormány úgy döntött, hogy az elnökség idejére minden magyar államtitkár „államminiszteri rangot kap”. Így például Cséfalvay Zoltán államminiszterként elnökölhet a Versenyképességi Tanácsban.
A magyar elnökség (önálló dosszié) zajlik először Brüsszelen kívül azóta, hogy az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy ténylegesen elkezdetett dolgozni (a spanyol elnökség alatt még alakult a stábja és a szerepe) és a soros tanácsi intézményt átalakították. Részben Van Rompuy sikere, részben a magyar elnökség politikájának eredményeként az évtizedes szokásjog után először kodifikált elnökségi feladatokból a magyar kormányfő lényegében kimaradt. Magyarország ugyanis ellátja az Európai Unió Tanácsának elnökségi feladatait – vagyis a magyar miniszterek és a fél évre államminiszterré avanzsált államtitkárok levezetik a miniszteriális üléseket –, ugyanakkor a kormányfőket tömörítő Európai Tanácsot Van Rompuy autonóm módon vezeti. Ennek a látható jele, hogy Orbán Viktor nem vett részt sem az eurózóna kormányfőinek informális csúcstalálkozóján (EurActiv.hu 2011.03.12.) sem pedig a rendkívüli Líbia-csúcson (EurActiv.hu 2011.03.12. – másik jelentés) elhatározott katonai akcióról Párizsban rendezett találkozón (EurActiv.hu 2011.03.18.) sem.
Elnökségi trió, csoportos elnökség
Már az elvetett Alkotmány tervezetében felmerült a „csoportos elnökség" ötlete is, miszerint a soros elnökség fennmaradó feladatait a tagállamok hármasával lássák el, 18 hónapos periódusokban. Ez a forma került bevezetésre az Európai Unió Tanácsában, ami a miniszteriális és alacsonyabb szintű döntési fórum. Az egyes elnökségi trióknak közös munkatervük van. Magyarország az első trióban kapott helyet Spanyolországgal és Belgiummal.
A csoportos elnökség elméleti felosztását már 2007-től alkalmazzák, bár a Lisszaboni Szerződés még nem lépett életbe. Az első hármas ciklust a német, a portugál és a szlovén elnökség képviselte, ám a gyakorlatban az a hármas csak csekély mértékben koordinálta a munkáját.
Ki és mikor elnökölhet?
A tagállamok egy előre meghatározott rotációs rendszer alapján követik egymást. A sorrendiséget a 2004-es bővítéshez alkalmazkodva, a 2005-2020-as ciklusra határozta meg a Tanács, egészen pontosan 2020 júliusáig.
Az elnökség szempontjából mindig meghatározó a megelőző és a következő soros elnök szerepe. „A múlt, a jelen és a jövő" képviselői megosztják egymással tapasztalataikat és segítik egymást a felkészülésben. A hat hónapos elnökségi periódust az Európai Tanács (nem az Európai Unió Tanácsa!) rendes júniusi és decemberi ülése zárja le.
A soros elnökség időpontjait 2005-ben, az EU jelentős kibővítésekor határozta meg maga az Európai Tanács. Az ezt követően csatlakozó Bulgária és Románia (névsorrendben) került beillesztésre a csatlakozásukkor esedékes sor végére. A csatlakozásuk pillanatában Finnország végzett a soros elnökséggel, ezért a következő finn elnökség elé kerültek.
I. félév (január-június) | II. félév (július-december) | |
2005 | Luxemburg | Egyesült Királyság |
2006 | Ausztria | Finnország |
2007 | Németország | Portugália |
2008 | Szlovénia | Franciaország |
2009 | Csehország | Svédország |
2010 | Spanyolország | Belgium |
2011 | Magyarország | Lengyelország |
2012 | Dánia | Ciprus |
2013 | Írország | Litvánia |
2014 | Görögország | Olaszország |
2015 | Lettország | Luxemburg |
2016 | Hollandia | Szlovákia |
2017 | Málta | Egyesült Királyság |
2018 | Észtország | Bulgária |
2019 | Ausztria | Románia |
2020 | Finnország |
