Hirdetés
Mérföldkövek
Július 1.: a belga EU elnökség kezdete (a naptár tervezetet lásd itt)
Július 7.: az elnökségi program hivatalos bemutatása az Európai Parlamentben
Október 28-29.: EU csúcs, napirenden az innovációs politikai és a gazdasági kormányzás
December 16-17.: EU csúcs
December 31.: a belga EU elnökség vége
Összefoglaló
Belgium 2010. július 1-jével vette át az Európai Unió Tanácsának soros elnöki posztját. Az uniós intézmények többségének otthont adó ország ezzel tizenkettedik elnökségi ciklusát kezdte meg. A belga tisztviselők többek közt ebben a nagy tapasztalatban látják a megoldást arra a problémára, hogy Belgiumot, és így a Tanácsot is, jelenleg ügyvivő kormány irányítja.
A nacionalista Új Flamand Szövetség (New Flemish Alliance, N-VA), elsöprő győzelmet aratott ugyan a június 13-án tartott belga nemzeti választásokon, ám az új kormány egyelőre még nem állt fel. Az N-VA megerősödésével várhatóan a tartományok javára és a szövetségi szint kárára billen majd el a közigazgatási hatalmi egyensúly.
A nacionalisták elsősorban a flamand területeken szerepeltek jól, a francia nyelvű Vallóniában viszont a szocialisták arattak hatalmas győzelmet, így mindkét párt vezető szerepet tölt be a kormánykoalíciós tárgyalásokban.
A választásokat azt követően kellett kiírni, hogy a francia és holland nyelvű pártok között vita tört ki a Brüsszel környéki választókerületek ügyében, és a flamand liberális párt, az Open-VLD úgy döntött, kilép a kormányból (EurActiv.com 27/04/10).
II. Albert belga király Yves Leterme miniszterelnököt kérte fel, hogy az új kormány felállásáig vezesse az ügyvivő kormányt.
Belgium Spanyolországgal és Magyarországgal áll közös, úgynevezett trió elnökségben, ami a három ország programjának szoros egyeztetését jelzi. Spanyolország 2010 első felében látta el az elnökségi feladatokat, Magyarország a hathónapos ciklusokban rotálódó elnökséget 2011 januárjában veszi majd át Belgiumtól. A magyar felkészülést vezető Győri Enikő több esetben hangsúlyozta, a magyar elnökség programját befolyásolja, hogy milyen témákat „öröklünk meg” Belgiumtól.
Főbb témák
Program
Az elnökségre való felkészülés oroszlánrészét Belgium már a kormányválság előtt lezárta, így nem volt probléma a program összeállításával sem.
A Belgium által meghatározott célok nagyrészt a spanyol EU elnökség által, a 2010 első felére tervezett prioritásokat visszhangozzák (EurActiv.com 09/12/09). Szorosan kapcsolódnak azonban a közös, 18 hónapos program főbb pontjai is, melyet Belgium 2010 elején mutatott be triópartnereivel együtt (EurActiv.hu 2010.01.26.)
Belgium végső elnökségi programját hivatalosan június 16-án fogadta el a miniszterelnök kabinetje és a Belgiumot alkotó régiók képviselői (az összefoglalót lásd itt). A program az alábbi pontokat tartalmazta:
Társadalmi-gazdasági ügyek: a jelenlegi gazdasági válság leküzdése a növekedés újraindításán keresztül, melyhez a pénzügyi piacok nagyobb felügyeletét biztosító intézkedések szolgálnak eszközül; a zöld munkahelyek, innováció és a „zöld tudásalapú gazdaságba” való átmenet támogatása.
Szociális ügyek: a társadalmi kohézió támogatása a szegénység elleni küzdelem révén, melyről Yves Leterme miniszterelnök úgy nyilatkozott „nagyon fontos a szemünkben”; haladás a közérdekű szolgáltatások terén; az egészségügy, az öregedés, és a nyugdíjreform terén hangsúlyozni az EU hozzáadott értékét.
Környezet és klímaváltozás: a zöld gazdaságra való átállás; felkészülés a decemberi, mexikói (cancúni) ENSZ-klímakonferenciára; az adórendszer módosítása annak érdekében, hogy illeszkedjen más uniós célokhoz, mint például a foglalkoztatás, energia, közlekedés és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése.
Bel- és igazságügyek: a 2009-ben, a svéd elnökség alatt indított Stockholm Program végrehajtása; a bírósági döntések kölcsönös elismerésének gyakorlatba való átültetése.
Külkapcsolatok: az EU bővítésének folytatása; az EU új diplomáciai testülete, az Európai Külügyi Szolgálat felállítása.
A program várhatóan változatlan marad abban az esetben is, ha az elnökségi periódus folyamán új belga kormány alakul, hiszen az előző kabinet a föderális állam, az országot alkotó régiók és a politikai pártok hosszas tárgyalásinak eredményeképpen hozta létre azt.
„Belgiumban az EU elnökségi program elfogadása majdnem olyan, mint egy nemzeti politikai program elfogadása” – mondta Olivier Chastel, az európai ügyekért felelős államtitkár az EurActivnak adott korábbi interjújában.
Gazdasági kormányzás és az euró
Az euróövezet stabilitásának kérdése uralja majd az állam- és kormányfők október 28-29-ei csúcstalálkozóját. Az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy ráadásul ekkor mutatja majd be munkacsoportjának, a gazdasági kormányzás ügyében készített jelentését.
A 2010 júniusában megtartott uniós csúcstalálkozó mindazonáltal már pontot tett néhány ügy végére, így a tagállami vezetőknek októberben már nem kell a nemzeti költségvetések nagyobb felügyeletéről és koordinációjáról vitatkozniuk. Ennek gyors megoldását a görög adósságválság sürgetése mellett sikerült biztosítani.
2011-től a tagállamoknak az év első felében be kell mutatniuk költségvetési adataikat Brüsszelben, hogy az Európai Bizottság, illetve a többi uniós tagország felmérhesse a terv mögött fennálló gazdasági tényeket.
Az Egyesült Királyság követelésére a csúcstalálkozó záródokumentumába az is bekerült, hogy e folyamat során „tiszteletben tartják a nemzeti költségvetési eljárásokat”. A brit költségvetés így először továbbra is az Egyesült Királyság parlamenti házai elé kerül, és csak azután terjesztik be Európának.
A közösségi felügyelet fokozása mellett az EU vezetői megegyeztek abban is, hogy kialakítanak egyfajta eredményjelző rendszert, „hogy jobban felmérhessék a versenyképesség fejlődését és egyensúlytalanságait”, ezzel lehetővé téve a nem fenntartható vagy veszélyes trendek korai észrevételét.
Az EU deficit- és adósságkorlátait megszegő államokra kirótt szankciókról is nagy port kavaró vita alakult ki. Az átdolgozott Stabilitási és Növekedési Egyezmény értelmében a túlzott deficittel és adósságszinttel rendelkező országoknak valószínűleg pénzügyi büntetéssel kell számolniuk a jövőben. Idáig az EU elsősorban a deficitekre koncentrált és elhanyagolta az adósságok helyzetét, de ezt az átdolgozott Egyezmény korrigálni fogja.
A tagállamok azonban még mindig megosztottak azzal kapcsolatban, hogy ezt a javaslatot elfogadják-e, néhányan ugyanis attól tartanak, hogy a pénzbírságok csak súlyosbítanák a gazdasági problémákat (EurActiv 17/06/10).
A Van Rompuy által életre hívott és vezetett munkacsoport azt is meg fogja vizsgálni, hogy vajon az EU regionális támogatásainak visszatartása alkalmas lenne-e a szankciók szerepének betöltésére. Egy korábbi francia-német javaslat szerint a deficit- és adósságszabályokat súlyosan megszegő országok szavazati jogait fel kellene függeszteni a Tanácsban, ez azonban jeges fogadtatásra lelt a többi tagállam részéről. Ilyen messzemenő szankciók ráadásul az EU szerződés módosítását is megkívánnák, melyhez Németországon kívül csak kevés tagállamnak lenne kedve.
Nicolas Sarkozy francia elnök keményebb szankciók előírását javasolta az eurózóna tagjai számára, mint a közös pénzt be nem vezetők esetében. Ez valószínűleg nagyon is imponáló kezdeményezés az Egyesült Királyság új vezetője, David Cameron szemében.
A francia álláspont ugyanakkor szemben áll a némettel, mely szerint a javasolt „gazdasági kormányzás” az összes EU tagországra kell vonatkozzon, és nem csak az eurózóna tagjaira. Angela Merkel német kancellár követelésére Sarkozy elállt korábbi javaslatától, hogy az Unió gazdasági kormányzása csak az euróövezet 16 tagjára vonatkozzon, így nem jön létre e célnak szentelt titkárság a Miniszterek Tanácsában sem.
A német elképzelés azonban, mely szerint a nagy döntéseket egyhangúlag hozná meg a 27 tagállam, szintén nehézségeket hordoz magában, tekintve a tagok között fennálló széles gazdasági egyenlőtlenségeket.
David Cameron, az Egyesült Királyság miniszterelnöke ragaszkodott ahhoz, hogy az Egyesült Királyság kivonhassa magát a közelebbi gazdasági integráció alól, mondván, hogy az euróövezet stabilitása Nagy-Britanniának is érdeke, de London gazdasági szuverenitását nem szabad, hogy uniós szintű döntések befolyásolják.
Bár kisebb mértékben, de más nagy EU tagállamok is aggódnak gazdasági szuverenitásukat illetően. Mind Franciaország, mind Németország ragaszkodott hozzá, hogy a nemzeti költségvetési tervek tagállamok általi felülvizsgálata ne foszthassa meg a parlamenteket a nemzeti büdzsék elfogadásának központi feladatától. Sarkozy hangsúlyozta, a gazdaságpolitikai döntések Európában „nem föderálisak”, és a gyakorlat továbbra is az „egyhangú döntéshozatal” marad a kormány- és államfők között.
Innovációs politika
Az innovációs politika a belga elnökség egyik kiemelt területe. Úgy tervezik, az őszi európai csúcsértekezlet egy részét is ennek szentelik.
Az EU vezetői október 28-29-ei brüsszeli találkozójukon egy új „Kutatási és Innovációs Tervről” fognak tárgyalni, melynek fókuszában a szellemi tulajdon, a kutatás-finanszírozás, a közbeszerzések és az innovációs infrastruktúra áll majd.
A tagállamoknak még az ősszel meg kell határozniuk nemzeti célszámaikat a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások tekintetében. Az Európa 2020 versenyképességi terv keretében az Európai Bizottság azt szeretné, ha az Unióban átlagosan a GDP 3 százalékát fordítanák a K+F területre, de a fejlettebb tagállamok esetén magasabb célszámok várhatóak, hiszen itt magasabb a befektetés szintje is.
Diplomáciai források szerint a kormányok leszögezték, nem vállalnak garanciát a 3 százalékos arányra, vagyis, ha a végső átlag 3 százalék alá kerül, senki nem lesz kényszeríthető nagyobb vállalásra.
A terv végső verzióját várhatóan egy következő, decemberi csúcstalálkozón fogadják majd el, így elég időt hagyva az iparért és kutatáspolitikáért felelős nemzeti miniszterek számára a bizottsági javaslat részleteinek meghatározására.
Hátsó ülésen
A stílusról szólva Olivier Chastel, az európai ügyekért felelős belga államtitkár kijelentette, Belgium „szakítani” fog a Lisszaboni Szerződés életbe lépését követő gyakorlattal. A Szerződés két magas rangú pozíciót hozott létre, az EU külpolitikai főképviselőjét és az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács állandó elnökéét.
Állítása szerint ez azt jelenti, hogy a belga elnökség a hátsó ülést választja majd, átengedve a vezetést az EU külpolitikai főképviselőjének, Catherine Ashtonnak, és az Európai Tanács elnökének, Herman Van Rompuynak.
„Mindkettőjük teljes felelősséggel rendelkezik majd a kompetenciájuk alá eső egész területen” – mondta, hozzátéve, hogy ezt nem a belga elnökség félreállásaként kell értelmezni, mert a belga elnökség a „Lisszaboni Szerződést, az egész Lisszaboni Szerződést, és csak a Lisszaboni Szerződést” fogja alkalmazni.
A külpolitika kapcsán tisztázta, hogy a belga külügyminisztérium és diplomácia „[Ashton] rendelkezésére fog állni – mint ahogy mondtam, az ő rendelkezésére -, hogy mindent megtegyen, amit szerinte egy soros elnökségnek meg kell tennie. És nem az ellenkezője, nem egyenlő partnerként” – hangsúlyozta.
Más szavakkal, „azok, akik hagyományosan előtérbe helyezik magukat: az államfő, a mi esetünkben a miniszterelnök és a külügyminiszter”, kevésbé lesznek láthatóak, mondta Chastel.
A belga prioritások magyar szemmel
A magyar elnökségi felkészülés kiemelt figyelemmel van Brüsszel, mint belga főváros felé, hiszen minden olyan kérdést, amit Belgiumnak nem sikerül lezárnia, Magyarországnak kell kezelnie 2011. január 1-jén kezdődő soros elnöki ciklusa alatt.
A Külügyminisztérium által az EurActiv.hu részére eljuttatott sajtóanyag szerint a belga elnökség prioritásai közül számos pont kiemelt jelentőséggel bír Magyarország szempontjából.
Elsősorban a gazdasági válság hatásait kezelő intézkedéseket emeli ki a dokumentum, különösen a stabilitási és növekedési egyezmény megerősítését, valamint a szorosabb gazdaságpolitikai koordinációt, és hozzáteszi, hogy „az európai szemeszter olyan eszköz lesz, amelynek első alkalmazása a magyar elnökség félévére esik majd”.
„A célok fő iránya, vagyis a fiskális fegyelem és a szerkezeti reformok együttes érvényesítése a versenyképesség növelését segítő intézkedésekkel együtt egybeesik a magyar érdekekkel.” - olvasható az összefoglalóban. A versenyképesség növekedését az Unió az Európa 2020 stratégia végrehajtásától várja, melynek céljait „a magyar kormány is osztja”.
A 2011-es költségvetés elkészítése, a klímaváltozás elleni küzdelem és az Európai Külügyi Szolgálat felállítása mellett a dokumentum különösen Horvátország csatlakozását, a közös energiapolitika megteremtését és a Stockholmi Program megvalósítását emeli ki a magyar érdekekkel megegyező belga célokként.
„A magyar kormány Horvátország uniós csatlakozását stratégiai kérdésnek tekinti, és minden eszközzel támogatja mind a horvát felkészülést, mind a belga elnökséget a fejezetzárások megvalósításában.” - olvasható déli szomszédunk csatlakozási folyamatával kapcsolatban.
„Az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdések Magyarországot földrajzi elhelyezkedése és a keleti partnerekkel való kapcsolatai miatt is kiemelten érintik. Ennek alakításában aktív szerepet játszunk.” - áll az energetikai célkitűzéseket elemző részben.
„Magyarországnak érdeke, hogy az uniós polgárok szabad helyváltoztatását a családdal, a polgárok mindennapoi életével kapcsolatos kérdésekben egyszerűbbé tegye.” - írja a bel- és igazságügyi együttműködést erősítő Stockholmi Program kapcsán a háttéranyag.
Átmenet a csúcson
Eközben június 17-én elkezdődtek a koalíciós tárgyalások Belgiumban, amikor II. Albert király Bart De Wevert jelölte „informátornak” azzal a céllal, hogy derítse fel az új kormány létrehozásának lehetőségeit.
„Célunk, hogy október előtt felálljon az új kormány, amikor a valóban fontos elnökségi munka elkezdődik majd” – mondta De Wever az Európai Bizottság elnökével, José Manuel Barrosóval folytatott találkozója után, június 23-án (EurActiv.com 24/06/10).
„Az átmenet nem befolyásolja majd az elnökség hatékonyságát” – állította, megjegyezve, hogy a leköszönő belga miniszterelnök, Yves Leterme, aki az új kormány megalakulásáig az ügyvivő kormány élén marad, biztosította őt, hogy az elnökség lefolytatásához szükséges összes előkészületet megtették.
Elio Di Rupo, a Szocialista Párt (PS) vezetője, aki az ország déli részén lévő francia nyelvterületen megnyerte a választást, szintén azt mondta, „amilyen gyorsan csak lehet”, le akarja zárni a tárgyalásokat.
Széles körben úgy tartják, Di Rupo lesz Belgium új miniszterelnöke, mert - flamand társaikkal együtt - a szocialisták bírnak a legtöbb parlamenti hellyel az új parlamentben.
De Wever maga is úgy nyilatkozott, kész meghagyni a miniszterelnöki címet Di Rupónak, a francia nyelvű pártokra helyezve így a felelősséget a végrehajtandó államreformmal kapcsolatban, melyet a holland nyelvű pártok már évek óta követelnek.
De Wever és Di Rupo megegyeztek, hogy fenntartják a diszkréciót a tárgyalások egész folyamata során, melyeknek részét kell képeznie annak a részletes tervnek, mely nagyobb hatalmat delegálna a régiók számára, beleértve a belga főváros, Brüsszel választókerületeinek újrarajzolását, mely igen érzékeny terület.
A francia nyelvű kisebbség védelmének „abszolút elvnek” kell lennie a Brüsszelt körülvevő Brussels-Hal-Vilvoorde választókerület felosztásának tárgyalásaiban, figyelmeztettek keményvonalas franciaajkú pártok.
További kényes ügynek számít a régióknak delegálandó nagyobb szociális-gazdasági hatalom, melyet a legtöbb flamand párt követel. Ezt a szegényebb Vallónia nehezen nyelheti le, ahol a munkanélküliség szintje kétszer akkora, mint a gazdagabb északé.
Vélemények
Az Európai Parlamentnek címezve július 7-én Joseph Daul francia európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt (EPP) elnöke hangsúlyozta, fontos, hogy ambiciózus, ugyanakkor reális célokat tűzzenek ki az EU elnökség számára. „Túl gyakran az új rotáló elnökség teljes átalakítást ígér Európának” – mondta.
„Hat hónappal később azonban azt kell észrevennünk, hogy a bejelentett célokból kevés valósult meg. Azt várom az Európai Tanács belga elnökségétől, hogy a valódi prioritásokra koncentrálja erőfeszítéseit: a növekedésre és munkahelyekre, a fenntartható gazdaságra, a biztonságra és szabadságra. Az ezen területeken elért konkrét eredményeket várják tőlünk az európai állampolgárok”. Daul hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést az elnökség legfontosabb ügyeként azonosítsák. „Ha az Európa 2020 stratégiát komolyan veszi, és megfelelően finanszírozza minden tagállam, erőteljes eszköz lehet egy versenyképesebb és fenntarthatóbb Európa számára” – mondta.
„Ugyanakkor konkrét előrelépéseket kell tennünk a pénzügyi szektor szabályozása terén. Európa, ahogy mi látjuk, nem tűri a spekulációt, de kiáll a vállalkozások és a becsületes munka mellett” – tette hozzá.
Steven Van Hecke és Peter Bursens, az Antwerpeni Egyetem munkatársai szerint a belga EU elnökséget nagyrészt nem befolyásolja a belpolitikai felfordulás.
Az EurActiv által közölt véleményükben úgy vélekednek, a Lisszaboni Szerződés, melyet 2009 decemberében fogadtak el, „lefejezte a rotálódó elnökséget” az állandó elnök, Herman Van Rompuy (aki szintén belga) és a külügyi főképviselő, Catherine Ashton posztjának bevezetésével.
„Mind a belga miniszterelnöknek, mind a külügyminiszternek kevesebb európai munkája lesz. A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően megengedhetik maguknak, hogy a hazai ügyeknek szenteljék idejük legnagyobb részét” – érvel Van Hecke és Bursens.
Ráadásul az EU találkozók csak egy kisebb részét elnökli Belgium szövetségi szinten, mert a munka nagy részét regionális képviselők végzik, amelyek kormánya továbbra is hivatalban van. „Néhányan úgy érvelnek, hogy a régiók meg fogják ragadni a lehetőséget, hogy bebizonyítsák, képesek az EU találkozók elnöklésére, még inkább is, mint szövetségi szintű kollégáik” – írják.
Azokon a területeken, amelyekért még a rotálódó elnökség felel – mint a környezetvédelem, mezőgazdaság és az egységes piac – az előkészületeket megfelelően elvégezték, és a közszolgákat és diplomatákat „felkészítették a találkozók elnöklésére és kompromisszumok létrehozására”.
Végül úgy vélik, bármilyen pártok vesznek végül részt az új szövetségi kormányban, „a belga európai álláspont nem fog változni”. „A pro-európai konszenzus még mindig nagyon stabil, és nem csak a tradicionális pártok vesznek részt ebben, hanem a regionális N-VA is, mely megnyerte a választásokat Flandriában”.
Oladiran Bello, a FRIDE madridi agytröszt szakértője másképp látja a helyzetet, szerinte „alaposak az aggodalmak, hogy az ország közelgő EU elnöksége azt a kockázatot rejti magában, hogy elvonja a figyelmet a belső ügyekről”.
Az EurActiv által közölt véleményében Bello két tanmesét említ a leköszönő spanyol elnökség működése kapcsán, melyet Belgiumnak fontos és tanulságos tapasztalatként kell kezelnie. „Először is, a rosszabbodó gazdasági helyzet és a spanyol ellenzék opportunista, szélsőségesen patrióta külpolitikája arra késztette a kormányt, hogy egyre inkább a spanyol elnökség valós vagy vélt ’sikerei’ túljátszásának platformjaként kezelje a spanyol elnökséget. Sem a hazai közönség remélt figyelemelterelése, sem a kimerítő diplomáciai hetvenkedés feldicsőítése nem tette bolonddá a már amúgy is óvatos spanyol közönséget”.
„Másodszor, a soros elnökség Lisszabon utáni csökkenő relevanciájáról szóló beszéd ellenére egy inkább tartalmon, és kevésbé retorikán alapuló megközelítés elfogadása segíthet Belgiumnak abban, hogy demonstrálja a soros elnökség tartós hozzáadott értékét”.
