Hirdetés
Szűcs Tamás 2006 és 2009 között az Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatóságának stratégiai igazgatója volt. 2004-től Balázs Péter, majd Kovács László biztosok kabinetfőnöki posztját töltötte be. 1995 és 2004 között diplomáciai megbízást teljesített Magyarország Európai Unió melletti állandó képviseletén Brüsszelben, ahol fő felelősséget viselt a csatlakozási tárgyalások koordinációjáért és az EU intézményi reformját célzó tárgyalásokért (Amszterdami és Nizzai Szerződés, Európai Konvent), valamint az Antici-csoport első magyar tagja is volt. Dr. Szűcs Tamás több európai integrációs szakkönyv és kiadvány szerzője, illetve szerkesztője.
Az interjút Kalmár Szilvia készítette
Az EurActiv nevében először is szeretném üdvözölni a Képviselet élén! Az új vezető mindig új munkamódszereket, esetleg új struktúrát is jelent egy szervezet életében. Milyen változásokra számíthatunk az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének működésében?
Nem csak e képviselet működésében, hanem az Európai Bizottság összes képviseletének működésében nagyobb hangsúlyt fog kapni a politikai elemző funkció.
A politikai folyamatokból fakadóan lényeges változást hoz a magyarországi Képviselet életében a már most is futó trió-elnökség. Magyarország 2011 első felében tölti be a Tanács soros elnökségét, ami maga után von bizonyos magas szintű látogatásokat. Biztosok, főigazgatók, helyettesek érkeznek hazánkba és rengeteg program fog futni ezzel párhuzamosan. Ebben aktívan szerepet kell játszanunk, együttműködve egyrészt az Európai Parlament Tájékoztatási Irodájával, másrészt a mindenkori magyar kormánnyal.
Említette a politikai elemző funkciót. Ez azt jelentené, hogy „gyorsreagálású szolgálatként” minden bizottsági kommunikációt közvetítenek a magyar sajtó felé, vagy ennél szélesebb körű elemzésre is gondolhatunk?
A politikai elemzés területe ennél jóval szélesebb lesz, aminek a sajtómunka csak egy szelete. Az Európai Bizottság tagállami képviseletein három szekció működik. Van egy politikai szekció, egy sajtószekció, és egy kommunikációs szekció.
A sajtószekció foglalkozik a magyar nyelvű és Magyarország számára különös jelentőséggel bíró sajtóközlemények továbbításával. A politikai szekció viszont kifejezetten szakmai, politikai elemzéseket készít.
Ez kikhez jut el?
Ez a Bizottság vezetői köréhez, illetve az adott országgal foglalkozó tisztviselők jelentős részéhez jut el. Visszacsatolásként az adott ország működéséről.
Végeznek politikai elemző funkciót a magyar állam irányába is?
A magyar szervek részére nem készítünk elemzéseket, de ahhoz, hogy az elemzést elkészíthessük, tudnunk kell, hogy mi történik Magyarországon. Ezt egyrészt megtudjuk saját kutatásainkból, az Eurobarométerből, másrészt megtudjuk abból, hogy kapcsolatban vagyunk a magyar szakértői körrel, civil szférával, valamint a mindenkori kormánnyal, illetve ellenzékkel is.
Milyen kommunikációs akciókra készül a Képviselet a közeljövőben?
Különböző kommunikációs akciókat, programokat hajtunk végre. Egyrészt az ún. „irányítási partnerség” keretében, együttműködve az Európai Parlament Tájékoztatási Irodájával, illetve a magyar kormánnyal, másrészt pedig saját erőforrásból is.
Ha minden a tervek szerint alakul, legkésőbb ősszel új helyszínre költözhet a Képviselet, ami a láthatóságunkat is hivatott növelni. Reményeink szerint nagyobb nyitottság, több program válik majd jellemzővé.
Egyrészt politikai beszélgetéseket, szakmai fórumokat kívánunk teremteni, másrészt kulturális rendezvényeknek is helyet adnánk. Álmunk része az is, hogy keretet biztosítsunk egy, az európai integrációt kutató műhely-munkának, és egy EU-integrációs szakkönyvtárnak.
Ezt kizárólag a Képviselet végezné, vagy más, esetleg civil szervezetek is lehetőséget kapnának?
Minden tagállamban van, illetve lesz ilyen új „EU-ház”. Angolul ez a „European Public Space” elnevezést viseli, ám még nem tudjuk, hogy magyarul hogyan fogjuk nevezni.
Célunk éppen az, hogy kinyissuk különböző – Európa iránt érdeklődő – civil szervezetek irányába is. Tehát befogadjuk adott esetben a programjukat, vagy a projektjüket.
Nem csak a Képviselet, hanem az Európai Unió működése is meg fog változni. A Lisszaboni Szerződés életbe lépése egy hosszú reflexiós időszakot zárt le. Hogy néz ki a jövő? Előfordulhat-e, hogy az eddiginél is kevesebbet hallunk a hétköznapi szinten az Európai Unióról, vagy az, hogy többet foglalkoznak érdemi kérdésekkel Brüsszelben, éppen megnöveli majd a figyelmet.
Ez a kérdés önmagában egy külön interjú témája lehetne. Nagyon röviden sommázva, azt remélem, hogy ez megnöveli majd a figyelmet, már most is több jel utal erre.
Mik lesznek a kulcsfontosságú politikai területek, ahol akár fokozott figyelemre is számíthatunk?
A legfontosabb az Európa 2020-as stratégia lesz, amely most körvonalazódik. Az első vázlat nyilvános konzultációja keretében a kormányok, az állampolgárok, és más érdekeltek is véleményezhették a tervezett intézkedéseket.
Körülbelül kétezer hozzászólás érkezett az első periódusban, ezek elemzése most folyik. A következő nagyobb állomás az Európai Bizottság belső vitája lesz. Február 25-26-i szemináriumán is ez lesz az egyik fő téma, és ha minden a tervek szerint alakul, a bizottsági javaslat március 3-án kerül nyilvánosságra.
A Bizottság egyébként már a megválasztását követően, február 9-én este – akkor még informális keretek között, hiszen a testület csak másnap lépett hivatalba - rögtön foglalkozott ezzel a kérdéssel.
Az EU 2020 számos, közösségi és tagállami hatáskörben lévő politikát is átfog. A nevéből is látszik, hogy 2020-ig tartó periódusra szól, de ennél már most is sokkal tovább mutat. Mi az a távlati cél, amit a Bizottság el szeretne érni?
A távlati cél – ha nagyon általánosan kell megfogalmazni – egy fenntartható, zöld, szociális piacgazdaság.
Ennek vannak tartalmi vonatkozásai arra nézve, hogy mely területeken kell újabb javaslatokkal előállni. De van egy ún. „governance”, vagyis „kormányzás” oldala is, ami azt fedi le, hogy az egyes tagállami kormányok milyen szerepet játsszanak a stratégia megvalósításában.
A Lisszaboni Stratégia egyik fő problémája az volt, hogy a végrehajtás tekintetében nem valósult meg teljes összhang a tagállamok között, így ezt a területet jelentősen meg kell erősítenünk.
Mennyire felkészültek a tagállamok a jobb kormányzásra? Hogy csak az aktuális problémákra utaljak, a görög válság kapcsán egy szoros összezárást látunk, ugyanakkor, ha az érdekek csak kicsit is szerteágaznak, mint például az energiapolitika, vagy a külpolitika terén, ez az összetartás szertefoszlik. Mire számíthatunk a társadalmi kérdések tekintetében?
Én úgy látom, hogy a tagállamok felmérték a probléma súlyát. Olyan tagállamok, akik korábban nem támogatták az ilyen irányú közös cselekvést, egyre inkább ebbe az irányba mozdulnak el – így például Nagy-Britannia is támogatja a stratégiát.
Mik azok az akut problémák, amelyeket rövid távon kell kezelni a Stratégia segítségével?
Első helyen említeném a gazdasági válságot. A klímaváltozás hasonlóan égető dolog. A belső piac újragondolása, továbbfejlesztése tekintetében Mario Montit, az Európai Bizottság korábbi versenypolitikáért felelős tagját kérték meg, hogy terjesszen elő konkrét javaslatot, amely várhatóan igen alapos lesz.
Ez mikorra várható?
Monti jelenleg informális keretek között konzultál a Bizottság különböző tagjaival, és adatokat gyűjt a Bizottság szolgálataitól. Ezeket egy szűkebb szakértői „team-mel” elemzi. Az így elkészített jelentés valószínűleg még az év első felében elkészül.
A kormányokról és a Bizottságról már látjuk, hogy felkészültek, vagy legalábbis készülnek a megmérettetésre. De mennyire felkészült a társadalom? A legutóbbi Eurobarométer jelentésből kiderült, hogy a munkanélküliséget Magyarországon a legsúlyosabb, de más tagállamokban is igen súlyos problémának látják, ráadásul úgy tűnik, hogy mindezért az Unió megítélése is csökken, hiszen támogatottsága ismét visszaesett. Mennyire felkészültek, a magukat még mindig elsősorban nemzeti állampolgárnak tekintő emberek arra, hogy az EU ilyen mélyen beleszóljon az életükbe? Utalok itt arra, hogy a munkahelyteremtés sokszor a nemzeti és az uniós szuverenitás határait fogja pedzegetni?
Én azt gondolom, hogy ha felmérik azt, hogy ez a saját érdekükben történik, akkor azt támogatni fogják.
Azt mindenki mérlegeli, hogy ami történik az számára jó vagy nem jó. Ha tehát azt látja, hogy különböző programok eredményeként több munkahely keletkezik, nő a gazdaság, akkor azokat a lépéseket pozitívan fogja értékelni.
Abban, hogy felmérje, hogy ezekben pontosan mekkora a Bizottság kezdeményező szerepe, és mekkora a saját tagállamáé, rengeteg olyan tényező közrejátszik, aminek nem feltétlenül van minden esetben köze a dolog tartalmához, hanem köze lehet az adott ország politikai helyzetéhez is.
Evezzünk más vizekre. Magyarország uniós tagsága szempontjából egyfajta beavatási szertartás erejével bír majd a 2011-es magyar elnökség? A felkészülés tekintetében azonban megoszlanak a vélemények? Ön szerint hogy állunk a felkészüléssel?
A spanyol, a belga és a magyar kormány hosszú ideje folyamatosan egyeztet egymással. A decemberben elfogadott trió-elnökségi program azonban, nem csak a három kormány egyetértését tükrözi; ennek kialakításában a Bizottság, valamint a Tanács Főtitkársága is szerepet játszott, és jó programnak tartottuk.
Maga a magyar program még szerkesztés alatt áll, várhatóan ősszel fogják bemutatni. Erre vonatkozóan is az iméntiekhez hasonló szoros egyeztetésre készül a Bizottság a magyar kormánnyal. Szakértői szinten az eddigi tapasztalatok pozitívak.
A magyar elnökség prioritásai között szerepel a Duna-stratégia, illetve a vízpolitika kialakítása. Az Európai Bizottság elképzeléseiben hogyan szerepel a Duna-stratégia? Milyen együttműködésre számíthatunk?
A regionális stratégiákat illetően - legyen az Balti, Mediterrán vagy Duna – az EB partneri szerepet vállal. Támogatja, és a kidolgozásában, illetve a megvalósításában is részt vesz.
Az is nyilvánvaló, hogy addicionális komoly közösségi forrásokat erre jelenleg nem tesz lehetővé az uniós költségvetés. A jelenleg futó költségvetést évekkel ezelőtt dolgozták ki, amikor még se a Balti-, se a Duna-stratégia nem volt napirenden
Viszont Magyarország elnöksége alatt fogadják el az új hét éves költségvetési keretet.
Az új pénzügyi perspektíva kialakításakor nyilván, minden ország részéről felvethető, hogy mit tart kívánatosnak. Legitim lehet, hogy akár Magyarország, akár más országok felvessék, hogy akár a Duna vagy a Balti regionális stratégiára nagyobb pénzösszeget kell fordítani. A döntés azonban közös lesz. Kicsit korai még erről beszélni.
Látszik már esetleg a mintának tekintett Balti-stratégia esetén, hogy miben változott az ebben a régióban élők élete? Milyen hozzáadott értékkel bír ez az együttműködés?
Ez a stratégia teljesen új kezdeményezés. Egyelőre csak néhány nagyobb léptékű találkozóra került sor, és csak néhány program indult el. Közvetlen, azonnali nagy változással szerintem egyelőre nem lehet számolni.
A balti térség államai hagyományosan szorosan kooperálnak, ezt fogják még szorosabbra fűzni. Erős a stratégia természetvédelmi, környezetvédelmi, gazdasági dimenziója, és nem utolsósorban társadalmi kohéziós szerepe. A konkrét eredményeket hosszabb távon kell majd megítélni .
Ha már a régióknál tartunk: A francia elnökség 2008-ban a mediterrán uniót tűzte zászlajára, a csehek 2009-ben kelet felé fordultak, a svédek pedig az északi régióra koncentráltak. Mivel a magyar elnökséget egy másik „új” tagállam, Lengyelország követi a sorban, a Keleti Partnerség újból fókuszba kerülhet, ráadásul egy egész évre. Mire számít a Bizottság a Keleti Partnerség tekintetében? Továbblépünk-e az Oroszországgal fennálló patthelyzetben?
A Coreper napirendjén rendszeresen szerepel a Keleti Partnerség. A tagállamok véleménye megoszlik a kérdésben.
Az elnökség feladata az, hogy azt képviselje, amit a tagországok közös álláspontként elfogadnak. Oroszország biztosan komoly partnere marad az Uniónak. Tudjuk, hogy a lengyel elnökség alatt a Keleti Partnerség kiemelt téma lesz. Március 2-án pedig éppen Budapesten kerül sor egy fontos találkozóra ebben a témában.
A Bizottság klasszikusan kiáll a bővítés folyamat mellett és Magyarország is jelentősen támogatja, főleg a Nyugat-Balkáni államok felzárkóztatását. Sok tagállam ugyanakkor a mélyítést tartja fontosabbnak. Mire számíthatunk a közeljövőben?
A mélyítés és a bővítés az Unió történetében mindig párhuzamosan zajlott. Horvátország csatlakozására a közeljövőben biztosan sor kerül. A többi nyugat-balkáni országra vonatkozó tárgyalások hosszabb időt fognak igénybe venni.
Az izlandi csatlakozásra vonatkozóan a Bizottság a közeljövőben (feb 24-én) adja ki véleményét, és a tárgyalások is ezt követően indulhatnak meg. Ezek egy-két év alatt le is zárhatóak elméletben, a kérdés azonban az, hogy maguk az izlandiak mit fognak szólni a folyamat végén. A csatlakozási kérelem benyújtását jelentős többség támogatta, de azóta a gazdasági válság enyhült, így a hajlandóság is csökkenni látszik. Egyelőre nem garantálható az, hogy esetleg nem végződik a folyamat egy norvég-típusú népszavazással.
