Hirdetés
Július elsején Svédország hat hónapra átveszi az uniós elnökségi tisztet. Ön mit vár, mik lesznek a fő kihívások?
A svédeknek második elnökségüket az Európai Unió történetének egy nagyon nehéz időszakában kell prezentálniuk. Elég széles a paletta, amikor a jelenlegi válságokat kell számításba venni, és ehhez jönnek még a várható, valamint az előre nem látható kihívások az Unión belül és kívül egyaránt.
Emellett számolni kell a nemzetközi problémákkal is, mint például a gazdasági válság, az influenza járvány vagy a tömeges migráció, melyek nem állnak meg az Unió határainál.
Olyankor átvenni az uniós elnökséget, amikor éppen megválasztották az új Parlamentet, ki kell nevezni egy új Bizottságot és egy új szerződés is hatályba léphet, mindez már önmagában egy kihívás. A svédek tisztában vannak a helyzet nehézségeivel, amikor egy ilyen követelőző (és rövid) őszi elnökség előtt állnak, vagy ahogy a svéd EU-s ügyekért felelős miniszter, Cecilia Malmström fogalmazott, Svédország felkészülten „várja a váratlan dolgokat, és megtervezi a megtervezhetetlent”.
Annak ellenére, hogy milyen nehéz prioritásokat meghatározni ilyen bizonytalan körülmények között, a svéd elnökség számos területen fogalmazta meg fő irányvonalát. A klímaváltozás az elsők között szerepel, azzal a szándékkal, hogy az Unió járuljon hozzá egy poszt-kiotói egyezményhez az ENSZ idén decemberben Koppenhágában tartandó klímakonferenciáján.
A prioritások között van még a Balti-tengeri Stratégia, amit az októberi csúcson fogadhatnak el, a Lisszaboni stratégia folytatása, a Hága program „utódjának” megtalálása (Stockholm program) és természetesen a Lisszaboni Szerződés alkalmazásának előkészítése.
A bővítés szintén egyértelmű svéd prioritás. Svédország egy nagyon aktív és következetes bővítéspárti álláspontot képvisel. Az ajtó nyitva áll a Balkán régió előtt (Horvátország, Bosznia, Szerbia és Montenegró) és szívesen fogadjuk Izland csatlakozási kérelmét is.
De mint mindig, most is számos bizonytalanság merül fel a prioritások összeállítása kapcsán. A francia és a cseh elnökség tapasztalatai megmutatták, hogy a prioritások folyamatosan változnak az elnökség fél éve alatt. Ahogy azt Gilles Briatta, Fillon miniszterelnök EU-s ügyekért felelős főtitkára is hangsúlyozta nemrégiben egy SIEPS szemináriumon („Svéd uniós elnökség 2009: Szolidaritás a válság idején”, Május 28-29.,Stockholm), egy elnökséget nem feltétlenül az alapján kell megítélni, hogy hány prioritást tudott megvalósítani, hanem hogy a váratlan válsághelyzetekre hogyan reagált.
Az elmúlt hónapokban a gazdasági visszaesés volt a fő téma Európában. Várható, hogy Svédország előrukkol valami újjal ezen a téren?
A gazdasági válság hatásainak kezelése egyértelmű prioritása a svéd elnökségnek. Ahogy azt a svéd kormány is határozottan kifejtette, a protekcionista intézkedések nem hatékonyak a válsággal szemben, hanem éppen ellenkező következményeket váltanak ki, és az Unió csak akkor virágozhat, ha erősítjük globális versenyképességét, kutatásokba, innovációba, oktatásba, képzésekbe invesztáljuk a pénzünket.
A svédek várhatóan folytatják a Lisszaboni stratégiáról szóló vitát, pártolva a liberalizálást és a kis-és középvállalatok terheinek alacsonyabb szabályozását, valamint a jelenlegi pénzügyi szabályozásról szóló munkálatokat továbbvitelét a Larosière jelentés alapján.
Az intézményi kérdések is napirenden lesznek a következő fél évben, mivel az írek másodszor szavaznak majd a Lisszaboni Szerződésről és új Európai Bizottságot kell jelölni – két szorosan összefüggő témáról van tehát szó. Milyen forgatókönyveket képzel el a Bizottság szempontjából egy esetleges nem/igen szavazás alapján? Elkerülhetetlen a jelenlegi Bizottság mandátumának meghosszabbítása?
Amint azt már említettem, a svéd elnökség leginkább a váratlan eseményekre készül, és ebbe ugyanúgy beletartozik az EU irányítása az új szerződés szellemében, mint a helyzet kezelése abban az esetben, ha az írek „nemmel” szavaznak.
Az már biztos, hogy az ír népszavazást a svéd elnökség alatt tartják majd, és lehetséges, hogy a Lisszaboni Szerződés még az idén hatályba lép.
Azonban az uniós vezetésben – várhatóan azért egy töredezett „menedzsmentről” beszélünk – az egyensúly kialakítása az új magas rangú képviselő, a Tanács elnöke, a Bizottság elnöke és a forgó elnökség között az érintett személyektől is fog függni.
Azok a személyek, akik ezekbe a kulcspozíciókba kerülnek, vitathatatlanul hatással lesznek az elkövetkező évek egyensúlyára, már jóval a svéd elnökség és a jelenlegi Bizottság mandátuma után.
Elkezdődtek a viták arról, hogy a Lisszaboni Stratégiában lefektetett menetrendet a 2010 utáni periódusra felváltsa-e a növekedés és a munkahelyek kérdése. Svédország fogja vezetni a tagállamok közötti első vitát a Tanácsban, mielőtt az új stratégiát elfogadnák a spanyol elnökség alatt. Ön mit vár, a tagállamok hogyan fognak reagálni a jelenlegi gazdasági recesszió árnyékában? Ön szerint lesznek olyan tagállamok, melyek koalíciót kötnek bizonyos kérdésekben?
A Lisszaboni stratégia a svéd elnökség egyik fő prioritása. Mint azt már korábban hangsúlyoztam, Svédország az uniós innovációk és a kutatások növelése mellett teszi le a voksát, és a munkahelyteremtés is központi szerepet kap.
Amint az köztudott, a svéd elnökség célja, hogy lerakja az alapjait egy poszt-lisszaboni stratégiának, mely képes szembeszállni az évtized kihívásaival és az olyan problémákkal is, melyeket még nem látunk. Másképp megfogalmazva, az a cél, hogy megfelelően előkészítsük a terepet a spanyol elnökségnek, hogy már csak a végső döntéseket kelljen meghozniuk.
Amikor a különböző tagállami reakciókról esik szó, Svédország egy ambiciózus poszt-lisszaboni stratégia mellett teszi le a voksát - mely magában foglal meghatározott célokat az innováció, a kutatás és a képzés területén – biztos vagyok benne, hogy elnökségünk nem elégszik majd meg a kevesebbre törekvő tervekkel.
A klímaváltozás nagy témája lesz az elnökségnek az év végi koppenhágai konferenciától kezdődően. Vehetjük úgy, hogy Európa már elkészítette a házi feladatát azzal, hogy decemberben elfogadta a klíma – és energiacsomagot? Mit tehet még Európa és Svédország?
Valóban, a decemberi koppenhágai konferencia már munkánk elejétől a svéd elnökség egyik prioritása lesz. A svéd közvélemény szerint is a klímaváltozás az Unió egyik fő kérdése, és a svéd kormány úgy véli, hogy ez, nemzeti szinten, a világ eddigi legtörekvőbb terve ezen a területen.
A svéd politikai ellenzék a koppenhágai konferencia tükrében fogja megítélni a kormány eredményeit, és nem valószínű, hogy megkímélnek majd a kritikától, ha a végkifejlet nem hoz elfogadható eredményeket.
Azaz, számos okból kifolyólag a klímaváltozásról szóló tárgyalások életbevágóan fontosak az uniós elnökségnek. Amikor a növekvő ambíciókról esik szó, vagy a versenyről, a svéd válasz részben az, hogy a verseny ezen a területen is főleg pozitív hatásokat generál, és jobb, ha versengő partnerek és növekvő nyomás van jelen a klímaváltozás elleni küzdelemben.
A koppenhágai konferencia sikere egy összetett feladat a svéd elnökségnek, össze kell kovácsolni egy közös európai álláspontot, egy magasabb fokú szolidaritást a fejlődő világgal szemben és egy egyre elkötelezettebb USA-t az elkövetkező évtizedekre egy ambiciózus, de mégis realista protokollban.
