Hirdetés
Frakcióvezető Úr, kormányzásra készül a Fidesz, vagy választásra?
Párhuzamosan készülünk, mind a választásra mind a kormányzásra. A választási előkészületek kimondottan kampánylogika szerint zajlanak, míg a kormányzásra való felkészülés szakpolitikai megközelítést igényel, ezért két külön stáb folytatja ezeket a munkálatokat.
A 2010-es választásnak -az országos kérdések mellett- van egy európai szempontból kiemelkedő tétje: aki megnyeri a választásokat, minden valószínűség szerint az a párt lesz kormányon, amikor 2011 januárjában Magyarország átveszi az Európai Unió soros elnökségét. A kormányzati felkészüléssel párhuzamosan a Fidesz is megindította a saját elnökségi képzését. Miért volt erre szükség, kik vesznek részt ezen, illetve milyen célból?
Az ötlet 2007 második félévében fogalmazódott meg bennünk. Mivel nem tudhatjuk, hogy 2011-ben ki lesz kormányzati, és ki ellenzéki pozícióban, úgy véltük, ez egy kiváló alkalom arra, hogy ötpárti egyeztetések legyenek az EU-elnökségi felkészülésről.
Számunkra egyértelmű volt, hogy a kormányzati politika napirendjéről hiányzik az EU-elnökség témája. Ez részben akár érthetőnek is tekinthető, tudván, hogy legkésőbb 2010 tavaszán véget ér ez a ciklus. A kormány úgy vélhette, ráér talán majd utána gondolkodni. Az uniós elnökségi feladatokat már betöltött országoktól összegyűjtött tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy még egy gazdag és erős országnak is legalább másfél-két éves felkészülési folyamatra van szüksége. Magyarországon pedig sem a közigazgatás, sem a gazdaság, sem az infrastruktúra, sem pedig a logisztika nincs olyan állapotban, hogy minden előttünk álló feladatot helyből, egy ugrással meg tudnánk oldani.
Hazánknak ez lesz az első EU-elnöksége, vagyis a nagy bemutatkozás. Ahogy az angol szokta mondani, soha nincs egy második első lehetőség, vagyis az a kép, amit most 2011 első félévében kialakítunk magunkról, hosszabb távon is meghatározó lehet.
A készülődést már 2007-ben meg kellett indítani, mégpedig konszenzusos alapon, hogy Magyarország európai uniós elnöksége nemzeti ügy lehessen.
Ön most a konszenzusos egyeztetésről beszél. De miért van szükség a Fidesz saját képzésére?
Sajnos kormányoldalról nem találkoztunk olyan együttműködési készséggel, amiben reménykedtünk. Megalakult ugyan a parlamenti munkacsoport - ami ötpártiból négypártivá fogyott az MDF frakció megszűnésével-, azonban továbbra is azt látjuk, hogy a kormány presztízsharcot vív a politikai pártokkal, sok esetben még az MSZP-vel is. Véleményem szerint ebben nem kormány-ellenzék törésvonalat kell látni, hanem egy kimondottan kormány kontra pártok vita kialakulását.
Ezenkívül a kormányzati felkészülés továbbra is nagy késésben van a saját maga által állított határidőkhöz képest. Ezért gondoltuk, hogy saját forrásainkhoz mérten megkíséreljük megtenni azokat a lépéseket, amelyek legalább ránk vonatkoztatva sikeres felkészülést eredményeznek.
Kiknek szól ez a felkészítés, kik vesznek részt rajta?
Alapvetően fiatal, illetve olyan közigazgatási tapasztalattal bíró szakemberek számára adunk át EU-ismereteket, akik jelentkeztek felhívásunkra. Hozzá kell azonban tennem, hogy ez anyagi forrásainkhoz mérten csak egy szerény, de a jövőben igazán kamatoztatható képzés.
A cél az volt, hogy egy olyan ismeretségi kör, egy olyan csoport alakuljon ki ez alatt a két év alatt, akik önszorgalomból is készülnek az európai uniós elnökségre, valamint a már megszerezett tapasztalatokat egymásnak is át tudják adni. Valahol az önképző kör és a szakmai képzés közötti átmenetről van szó.
Amennyiben a választópolgárok a következő választáson bizalmat szavaznak nekünk, és 2011-ben mi leszünk kormányon, az EU-elnökséget a képességeinkhez mérten a legjobb színvonalon fogjuk majd ellátni.
Az eddigi felkészülés folyamán az elnökségi stábba bekerült közalkalmazottak és köztisztviselők körében felmerült az aggodalom, hogy egy kormányváltás esetén ők lekerülnek erről a listáról, illetve állásukat vesztik. Milyen mértékű személycseréket tervez a Fidesz, ha kormányzati pozícióba kerül? Van-e alapja ezeknek az aggodalmaknak?
2006 nyarán az első Gyurcsány-kormány úgy módosította a közszolgálati szabályozást, hogy gyakorlatilag lefejezte a magyar közigazgatási apparátus felső rétegét. Főosztályvezetői szint fölött már csak politikailag kinevezett emberek vannak. A szakállamtitkárok, államtitkárok megbízatása a kormány hivatalának megszűnésével véget ér, tehát amint a Bajnai-kormány ideje lejár, a szakállamtitkárok és államtitkárok megbízatása is megszűnik. Ha ezt tisztogatásnak tekintjük, akkor ezt nem mi hajtjuk végre, hanem a törvény.
Mi természetesen mindenkit szakmai alapon fogunk elbírálni, és nem hiszem, hogy ez eddig másképp lett volna. De éppen azért, hogy ezeket az aggodalmakat a jövőben is eloszlassuk, már többször kezdeményeztük a szocialista kormányzásnál, hogy szülessen végre egy olyan rendszer, mely áttekinthető és mindenki által ellenőrizhető.
Ez azt jelenti, hogy egyelőre nem foglalkoztak a Külügyminisztérium honlapján nyilvánosságra hozott listával?
Ismerjük ezt a listát. A kiválasztásba sajnos nem volt beleszólásunk, amit azért jegyeznék meg, mert a kormánynak és a politikai pártoknak partnereknek kellene lenniük, nem pedig ellenfeleknek. Ez nem volt túl barátságos gesztus a Külügyminisztérium részéről.
Úgy fogalmazott, hogy a kormány nem volt együttműködő a politikai pártokkal a konszenzusos egyeztetés folyamán. Milyen konkrét területen merültek fel konfliktuspontok?
A kormány többször megszegte azt az önként vállalt kötelezettségét, hogy előzetesen tájékoztatja egy álláspont kialakításáról a négypárti munkacsoportot.
A legutóbbi vita, amely még ma is napirenden van, a jövő évi költségvetéshez kapcsolódik. Mi úgy gondoljuk, hogy súlyosan alultervezett az EU-elnökségre szánt pénzkeret, és ez ügyben már többször is kezdeményeztünk vitát, de ebben sem tűnik együttműködőnek a kormány.
Az elmúlt hetekben adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a kormány „súlyos örökséget” hagy maga után. Oszkó Péter pénzügyminiszter egy pénteki konferencián viszont egy bíztató szcenáriót is felvázolt, amely szerint, ha tartjuk a mostani költségvetési tervet, az EU-elnökség idejére, 2011-re 3 százalék alá csökkenhet a költségvetési hiány, ami lehetőséget ad az államadósság csökkentésére, ami pedig stabilizálja Magyarország helyzetét a régióban. A pénzügyminiszter gyakorlatilag azt javasolta a következő kormánynak, hogy ne térjen el a tervtől és az első többlet megjelenésekor azt ne a költekezésre, hanem az adósságcsökkentésre fordítsa. Ön egyetért ezzel az elképzeléssel?
Ha Oszkó Péter valós számokkal dolgozna, akkor talán egyet is értenék vele, de nem ez a helyzet. Az Állami Számvevőszék, a Költségvetési Tanács, sőt maga a Nemzetközi Valutaalap is aggodalmát fejezte ki, azzal kapcsolatban, hogy a 2010-es költségvetésben a bevételek felültervezettek, a kiadások pedig alultervezettek.
A mostani javaslat betartása esetén is 2010 második félévében az önkormányzatok lebénulhatnak, mind a közösségi közlekedés mind az oktatási vagy az egészségügyi feladatellátás területén súlyos gondok lesznek. A jelen költségvetés megszorításai nem elsősorban az államot, hanem az önkormányzati-és az egészségügyi rendszert fogják sújtani.
A közintézmények adósságállománya, ami 2009 januárjában 10 milliárd forint volt, most augusztusban már több mint 20 milliárd forintot tett ki, vagyis nyolc hónap alatt megduplázódott. Várható, hogy az év végéig tovább fog még nőni, és ezt valakinek egyszer ki kell majd fizetnie. A kormány egy egyre növekvő adósságállományt görget maga előtt. A mostani vezetés nem ad megoldást, csak áttolja a helyzet stabilizálásának felelősségét a következő kormányra.
Mik a Fidesz tervei a gazdasági problémákkal kapcsolatban? Alternatív költségvetést készítenek?
A költségvetési vitában természetesen megfogalmazunk módosító indítványokat. Évről évre megtesszük ezt, bízva abban, hogy egy-egy ágazatot érintő részsikert el tudunk majd érni. Attól tartok viszont, hogy a 2010-es költségvetés nem lesz túl hosszú életű, hiszen utaltam már arra, hogy bizonytalan számokat tartalmaz. Az is tény, hogy ez a büdzsé olyan ágazatokat tesz majd tönkre, amelyek az emberek mindnapi életminőségéhez szükségesek. Lakat kerül az iskolákra, működésképtelenné válnak a kórházak, elveszik a menzatámogatás kétharmadát, csökkentik a fűtéstámogatást és a csökkenek a nyugdíjak. Mi viszont egy sikeres választási szereplés esetén jelezni kívánjuk az embereknek, hogy új időszak kezdődik Magyarországon. Új költségvetésre lesz tehát szükség. Ebben szeretnénk érthetővé és láthatóvá tenni, hogy mi a kormányzati politikát másképp kívánjuk végezni.
Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Európai Egyetem docense az EurActivnak adott interjúban azon véleményének adott hangot, miszerint az EU-elnökség mindenképpen kudarc lesz, mivel Magyarország nem csak az Európai Unió működésével, de a saját prioritásaival sincsen tisztában. Amennyiben ez igaz, tudnak ezen változtatni szűk egy év alatt?
Mi mindig önálló javaslatokkal álltunk elő, a kormány ezek egy részét be is építette a nemzeti prioritások közé. Bár úgy gondolom, hogy egy év alatt teljes körű változást nem lehet elérni. Azt a munkát lehet megkezdeni - amire Pogátsa Zoltán is minden bizonnyal utalt - hogy Magyarország, mint közepes méretű tagállam figyelmét, három-négy stratégiai szakpolitikára fordítsa, amely részben az ország adottságaiból, a nemzet képzettségi szintéből, kultúrájából adódik és nemzeti ügynek tekinthető.
Ezeken a területeken azonban tudatos építkezést kell kezdeni. Ehhez adnak iránymutatást a mostani prioritások. Én az élő vizek védelmét nagyon fontosnak tartom, mert bár kevesen tudják, de Magyarország Európában víz-nagyhatalomnak számít. Ennek megfelelően a természetes környezet, a vidékfejlesztés az egészséges élelmiszerek terén érdemes építkeznünk.
Ha az EP-választási pártprogramokat nézzük, azt látjuk, hogy a klímapolitika hiányzik a parlamenti pártok, így a Fidesz programjából is, holott ez az Európai Unió napirendjének egyik kiemelkedő, ha nem az első prioritása. Mi a véleménye erről?
Valóban nem szerepel a napirenden, holott a koppenhágai klímacsúccsal ez kimondottan aktuális is lehetne. Fogjuk fel úgy, hogy konszenzus van az ügyben, hiszen a beterjesztendő klímatörvényt mindegyik párt támogatta. A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsában mindegyik frakció részt vesz, és elég jól együtt tudnak működni. Ha optimisták vagyunk, akkor azt mondhatjuk, hogy egy olyan területet találtunk végre, ahol a pártok stratégiailag is egyetértenek: ez pedig nem más, mint az egészséges környezet és az egészséges élővilág.
Ugyanakkor tény, hogy Ausztráliában óriási belpolitikai vitákat kavar, hogy az ország milyen álláspontot képviseljen Koppenhágában a kvótákkal kapcsolatban. A vita hiányában szerepet játszhat az is, hogy Magyarország kicsinek érzi magát, pedig nem kell feltétlenül területileg nagynak lenni ahhoz, hogy valaki meghatározó szereplője legyen egy-egy régiónak.
Magyarország nyugodtan fölléphetne az európai politika színterén, hiszen olyan országról van szó, amely sok szempontból ki van téve a környezeti ártalmaknak. Ha csak a szomszédos országokat nézzük, tudjuk, hogy ha Ukrajnában átszakad egy gát vagy nagy esőzés van, illetve, ha Erdélyben valamilyen mérgezésre kerül sor, akkor annak a magyarországi folyók látják a kárát.
Az utóbbi 20 évben kialakult egyfajta angol típusú parlament Magyarországon, két meghatározó politikai erővel. Arra lennék kíváncsi -és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül-, hogy egy 2010-ben választásokat nyerő Fidesz, hajlandó lenne-e azokat a kvázi-gesztusokat megtenni, hogy ebből a jelenleg domináló ellenséges, sőt gyakran agresszív hangnemből -amely minden oldalt jellemez- visszavesz, és törekedne-e arra, hogy a politikai kultúrát csendesebb mederbe terelje?
Bízom benne, hogy igen. Tény, hogy a 2006-os választási kampány, amely Gyurcsány Ferenc beismerése szerint is hazugságon alapult, egyértelműen megmérgezte a mai politikai légkört is. A hazugságból jó soha nem születik.
A rendkívül szenvedélyes szembenállás másik oka talán, hogy akárcsak 2002-ben, 2006-ban is minimális volt a különbség a Fidesz és az MSZP között. Ha a választási eredmények most egyértelmű döntést hoznak a választópolgárok részéről, akkor ez az izgatott hangulat idővel mérséklődni fog.
Megerősödött ugyanakkor a Fidesztől jobbra álló Jobbik, ami az EP-választásokon való jó szerepléssel egyre nagyobb sajtót kap és egyre nagyobb szerepet játszik a belpolitikai életben is. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a konfrontálódás elsősorban az MSZP és a Jobbik EP-képviselői között zajlik, a Fidesz EP-képviselői pedig mintha kerülnék ezeket az összecsapásokat.
Én nem így látom. Rögtön az alakuló ülésen volt egy nagyon éles konfrontáció Szájer József és Morvai Krisztina között. Ez a közleményváltás határozottan megmutatta a határvonalat.
Hozzáteszem, nem vagyok benne biztos, hogy a Jobbik jobbról előzi a Fideszt. Ugyanis a Jobbik legerősebb bázisán, Észak-Kelet Magyarországon hagyományosan szocialista többség volt, és itt a MSZP gyakorlatilag a harmadik helyre szorult. A Jobbik még ki fogja magát „forrni”, végül azonban olyan formát ölt majd, amilyet az ők támogató választók akarnak.
Demokráciában versengenek egymással a pártok. Nem gondolom, hogy a Jobbiknak kevesebb konfliktusa lenne a Fidesszel, mint az MSZP-vel, sőt, ahogyan figyelem a Jobbikhoz köthető internetes portálokat, ott gyakrabban támadják a Fidesz-t, mint az MSZP-t.
Amennyiben a Jobbik bejut a magyar Országgyűlésbe, elképzelhetőnek tartja, hogy egy esetleges Fidesz-kormány eseti vagy akár állandó koalícióra lépjen a Jobbikkal?
Egy bizottsági szavazásnál annak idején az MSZP is volt, amikor együtt szavazott a MIÉP-pel. Amikor a pártok ülnek egy parlamentben, időnként egybeesik az álláspontjuk, ez természetes.
Ha azonban azt kérdezi, hogy a kormányzati politikában együtt tudunk-e működni, akkor azt válaszolom, hogy a Fidesz a KDNP-vel koalícióban fog kormányt alakítani, és természetesen arra törekszünk, hogy ez minél stabilabb többségre támaszkodhasson.
