Hirdetés
2011 a magyar elnökség éve, addig azonban még előttünk áll 2009, az EP választások éve, és 2010, a magyar parlamenti választások éve. Ön szerint milyen befolyással lesz ez a magyar elnökségi felkészülésre?
Ami az európai parlamenti választásokat illeti, nem hiszem, hogy az ennek kapcsán lezajló politikai folyamatok túl nagy befolyással lennének az elnökségi felkészülésre. Az a kormány feladata, amelyet a Külügyminisztérium a Miniszterelnöki Hivatallal együttműködve koordinál. Az Európai Parlamentbe delegált magyar képviselők személyi változásai ezt a munkát közvetlenül nem érintik.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mindenkori elnökség és az EP között ne lenne szoros együttműködés. Az Európai Parlamenttel fenntartott jó kapcsolat a hatékony uniós elnökségnek előfeltétele, és ez több szempontból is igaz. A politikai családokkal kialakított viszony a politikai konszenzusok esetén játszhat döntő szerepet; míg az egyes témákért felelős képviselőkkel, raportőrökkel való kommunikáció az egyes javaslatok szakmai egyeztetését könnyítheti meg.
Az országgyűlési választások eredménye ennél nagyobb hatással lehet a felkészülésre, de a szakmai munkát a várakozásaink szerint nem fogja megszakítani.
Az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét ellátó országnak mintegy 2000-2500 ülést kell levezényelnie. 2011-ben ehhez olyan munkatársakra lesz szükségünk, akik egyrészt pontosan ismerik a napirenden szereplő kérdések szakmai hátterét, képesek az elnökségi programban megjelölt prioritásoknak megfelelő irányba terelni a tanácsi vitákat, ismerik és értik a tagállamok álláspontját, és képesek köztük konszenzust, vagy minősített többséget létrehozni. Ez igaz a szakértői szintű munkacsoporttól a miniszteri szintű tanácsülésekig valamennyi döntéshozatali szintre.
Az elnökségi feladatokat ellátó stábnak a kiválasztását és felkészítését már 2008 elején megkezdtük, annak érdekében, hogy 2010 elejére teljes létszámmal és felkészülten indulhasson a spanyol-belga-magyar elnökségi trió. A kiválasztás és a felkészülés elveit egyeztettük az Országgyűlésen belül megalakult ötpárti bizottsággal, annak érdekében, hogy a szakmai stáb minél szélesebb konszenzust élvezzen.
Nem indult zökkenőmentesen a cseh elnökség: a két nemzetközi válság feladta a leckét Prágának, és korántsem teljesítettek olyan jól a váratlan válságok kezelésében, mint a franciák tavaly augusztusban. Hogyan értékeli a csehek eddigi teljesítményét?
Én nem éreztem ennyire problematikusnak a csehek kezdését. Igaz, hogy a gázai offenzíva első, majd gyorsan pontosított kommentálása nem volt szerencsés, de a gázválság kezelését kézben tartották Prágában, szoros együttműködésben a tagállamokkal és az Európai Bizottsággal. Ellenben egyes esetleges korábbi félelmekkel, úgy vélem, hogy a csehek megfelelően felkészültek az elnökségi időszakukra.
A francia elnökséggel való összevetéskor arra is figyelemmel kell lenni, hogy a Cseh Köztársaság először tölti be a soros elnökséget, szemben a franciákkal, akik már több tucat elnökségen vannak túl, hiszen a kezdetektől tagjai az európai integrációnak.
Az elnökségi felkészülésünk során egyébként a közelmúlt elnökségei, különösen a francia vagy a szlovén jelentős segítséget nyújtanak. A 2011-es magyar elnökség már kiválasztott stáb egyes tagjai lehetőséget kaptak arra, hogy közvetlenül részt vegyenek a szlovén és a francia elnökség munkájában. Ez kivételes tapasztalatot jelent, mivel először fogjuk vezetni a tanácsi döntéshozatalt.
A Külügyminisztérium decemberben, az Ön közreműködésével, a civil szervezetek számára tartott konferenciát, hogy összegyűjtse a civil szféra ötleteit az elnökségre. A párbeszéd nehézkesen indult, tekintve, hogy a megjelentek nagy része nem volt tisztában azzal, hogy mi tartozik az Unió, illetve az elnökség hatáskörébe, és mi nem. Ön szerint tisztázódott a civilek számára, hogy miben tudnak együttműködni a minisztériummal?
Azt hiszem, nem meglepő, hogy az első konferencián kerestük a dialógus legjobb módját. A legtöbb civil szervezet annak a reményében érkezett, hogy konkrét ötletekkel, javaslatokkal tudja bővíteni az elnökségi programot. El kellett mondanunk, hogy az elnökségi program fő vonalaiban igen jelentős mértékben meghatározott, mivel az Európai Unióban zajló politikai folyamatok előre „megírnak”egy menetrendet. Az egész felkészülési gyakorlat számunkra és a civil partnerek számára is, de meg fogjuk tanulni.
Ami az elnökség tartalmi feladatait illeti, a magyar elnökségnek többek között el kell majd indítania az új hétéves uniós költségvetés keretének vitáját, foglalkoznia kell a 2010-ben ciklusa végéhez érkező Lisszaboni Stratégia megújításával, Horvátország csatlakozásával, a román és bolgár schengeni csatlakozási tervvel. A témakörök alakításában tehát viszonylag kicsi a mozgásterünk, de azért a fennmaradó lehetőséget igyekszünk kihasználni. Így például több fórumon felmerült, hogy a magyar elnökség, sajátos magyar kezdeményezésként, elindíthatná egy uniós vízpolitika vitáját.
A civil szervezetekkel való együttműködésnek egy fontos terepe lehet az ország megismertetése a többi tagállam polgáraival. Tervezünk számos olyan informális tanácsi rendezvényt, amelyekre Magyarországon kerül majd sor. A Külügyminisztérium azt szeretné, ha a magyar elnökséget Magyarország javára is fordíthatnánk úgy, hogy az ide vonzott nemzetközi figyelem reflektorfényében hazánkat is bemutatjuk.
Nagyon fontos, hogy a magyarországi rendezvényekről milyen benyomással távoznak majd vendégeink. Teljesen más emlékekkel és véleménnyel tér haza az ember egy kedves kisvárosból, ahol a résztvevők szabadon sétálhatnak az utcán, és szóba elegyedhetnek a helyi lakossággal, mint onnan, ahol globalizáció-ellenes tüntetők tömegei fogadják őket, és kordonok között kell eljutni a tanácsteremig.
Ennek az első benyomásnak a megteremtésében várjuk elsősorban a civil szféra közreműködését, erre szerettünk volna az Ön által említett konferenciával is rámutatni, ezért is kezdeményeztük az együttműködést.
Létrejött valamilyen infrastruktúra, ami lehetőséget ad a további kapcsolattartásra a civilek és a minisztérium között?
Az a Külügyminisztérium szándéka, hogy a tavaly decemberben rendezett konferencia egy rendszeres együttműködés kereteinek kezdetét jelentse. Folyamatosan el kívánjuk látni információkkal civil partnereinket, minthogy a közvélemény tájékoztatásában, az európai ügy közkinccsé tételében különös szerepet játszhatnak. Az uniós elnökségi feladatok ellátása, de már önmagában az arra történő felkészülés is egy olyan kiemelkedő alkalom, amellyel élnünk kell, közösen a civil szervezetekkel.
Azt gondolom továbbá, hogy az elnökségi feladatok kapcsán létrejövő együttműködés nem csak a kormányzat számára hasznos: egy hosszú távú partnerség jó hozadéka lehet ennek a munkának.
A múlt héten nálunk üléseztek a trió elnökség illetékes külügyi államtitkárai. Többek közt megállapodtak a hármas elnökség lehetséges prioritásairól, köztük „a Lisszaboni Szerződés alkalmazásával kapcsolatos feladatokról”, a jelenlegi körülmények – egy gazdasági válság közepén vagyunk – nem kedveznek az ír népszavazásnak. Mi volt a trió álláspontja, lesz Szerződés, és foglalkozni kell majd ezzel a kérdéssel, vagy csak „a biztonság kedvéért” vették a prioritások közé?
A spanyol-belga-magyar trió elnökség nyilvánvalóvá teszi, hogy elkötelezett a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése mellett. A három tagállam nagyon hasonlóan vélekedik az Unióról: olyan együttműködésnek tekintjük, amelynek politikai perspektívája van. Egy ilyen integrációnak pedig szüksége van a Lisszaboni Szerződésben foglalt értékekre, célokra, eszközökre, politikákra.
Könnyű együttműködni a spanyol és belga kollégákkal?
Igen. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy a spanyol-belga-magyar trió rendkívül szerencsés. Belgium alapító tagja volt az Uniónak, a spanyolok „középidősek”, 23 éve tagok, mi pedig új tagállam vagyunk. Észak-Dél, Kelet-Nyugat szintén képviselteti magát, mégis könnyen jutunk konszenzusra. Mind történelmi, mind geopolitikai szempontból szerencsés összeállításba kerültünk.
A hatékony együttműködés látszik a felkészülés ütemén is: tartjuk az eredetileg tervezett ütemtervet.
A bővítés mindenképpen időszerű lesz 2011-re, sőt lehet, hogy Horvátország már a belga elnökség alatt készen áll majd a belépésre. És itt ismét a Lisszaboni Szerződés a kérdés? Hogy lépnek be a horvátok, ha nincs Szerződés?
A bővítés lesz a 2011-es magyar elnökség egyik fontos kérdése. Magyarország támogatja Horvátország csatlakozását és az elnökségi feladatok ellátása során kiemelt figyelmet szentelünk majd a Nyugat-Balkán kérdésének is.
Horvátország esetében van egy tárgyalási menetrend javaslat, ami szerint 2009 végére a tárgyalások a végső szakaszukba érhetnek. Ez 2009 végi, vagy 2010 eleji tárgyalás befejezést jelent, majd a ratifikációs időszak következik, és ebben az ütemtervben „benne van”, hogy Horvátország a magyar elnökség vége előtt taggá válik. Ugyanakkor tény, hogy a csatlakozási tárgyalások üteme tavaly december óta nem követi a tervezett menetrendet, tekintettel arra, hogy a csatlakozási tárgyalásokon bemutatott horvát dokumentumok okán Szlovénia számos tárgyalási fejezet megnyitásához nem járult hozzá.
Ami a Lisszaboni Szerződést illeti, az a véleményem, hogy Horvátország a jelenlegi szerződéses alapoknak a horvát csatlakozási szerződés általi kiigazítása révén is taggá válhat.
Hogy áll az elnökségi stáb? A honlapon jelenleg 584 „kiválasztott” szerepel. Bővült azóta a lista? Mik a megkezdett képzés visszhangjai? Hasznos információkat kapnak a stáb tagjai?
A Külügyminisztérium honlapján megtekinthető stáblista a valós állapotokat mutatja. 584 főt már kiválasztottunk. Tavaly április és november között mértük fel, hogy várhatóan hány munkatársra lesz szükségünk. Megkértük a tárcákat, hogy nézzék át az elmúlt évek napirendjeit, illetve felmértük, hogy várhatóan mi lesz napirenden és milyen gyakorisággal 2011-ben. Ez nagyban segítette a szükséges létszám – mai tudásunk szerinti legjobb – meghatározását. Összességében egyébként mintegy 700 munkatársa lesz szükség az elnökségi stábban.
Az eddig kiválasztott közel 600 főt azok közül választottuk ki, akik jelenleg is ellátnak uniós feladatokat, Magyarország képviseletében részt vesznek a Tanács munkájában. A fennmaradó létszámot nyilvános pályázattal kívánjuk kitölteni. A kiválasztás feltételeit a már említett ötpárti munkacsoporttal egyeztetve alakítottuk ki, és a listán szereplő nevek szakértők.
Azért kezdtük ilyen „korán”, mert – ahogy azt korábban is említettem – a feladat alapos felkészülést igényel. A felkészülés legidőigényesebb része a képzés, amely már meg is kezdődött. Nyelvi, integrált uniós szakmai, kompetencia-fejlesztő képzések indulnak. A stáb tagjainál ellenőriztük az angol nyelv legalább tárgyalási szintű ismeretét, és a cél, hogy mindenki fejlődjön egy szintet franciából is, hiszen több delegációnak ez az egyetlen használt nyelve. Aki tehát most egyáltalán nem beszél, legalább alapfokú tudással rendelkezzen, az alapszintűek középfokra ugorjanak, stb.
A képzések 2010 elejére érnek véget, annak érdekében, hogy a 18 hónapos trió elnökség kezdetén már a teljes magyar stáb a lehető legjobban tudja segíteni a spanyol és a belga kollégákat.
