Hirdetés
Svédország optimista hangulatban kezdi az elnökséget. Stockholmi nyilatkozatok szerint az ország „felkészült” az előtte tornyosuló kihívásokra. Az Európai Unió azonban rendkívüli időszakát éli. A pénzügyi és gazdasági válság tombol, a globális klímatárgyalások sikerességére pedig senki nem merne nagy tételben fogadni. Hogyan lehet egy ország „felkészült” ilyen körülmények között?
Úgy vélem, hogy napjaink legnagyobb kihívásait –a gazdasági válsággá alakult és hamarosan szociális és munkanélküliségi válságba torkolló pénzügyi krízist, illetve a globális klímaváltozási problémákat- globálisan kell kezelni. Minden országnak együtt, együttműködve kell szembenéznie velük. Az egyes országok maguk nem tudnak megoldást találni.
Ebben az értelemben tehát optimistának kell lennünk, hiszen van egy Európai Uniónak nevezett szervezetünk, 27 erős és fontos tagállammal. Svédország optimista, de a következő hat hónapban komoly és konstruktív vitát kell folytassunk arról, milyen közös lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy kijussunk a válságból, illetve, hogy az Európai Unió erős alapokon álljon, amikor ez bekövetkezik. Sőt, azt is biztosítanunk kell, hogy a jövőben nem kerül sor ilyen pénzügyi válságra.
A klímaváltozás tekintetében nem várhatunk gyors eredményeket. Ezt a problémát nem tudjuk hat hónap alatt megoldani, de a decemberi koppenhágai klímakonferencia egyedi esélyt jelent. Az Európai Unió országai összesen csupán a globális kibocsátás 14 százalékáért felelősek, ugyanakkor egytől-egyig fejlett országok, melyek éppen ezért a vezető és a példamutató országok felelősségével bírnak. A tagállamok összetartása tehát elengedhetetlen ahhoz, hogy erős és határozott üzenettel érkezzünk a nemzetközi konferenciára.
Prága igen gyenge teljesítménnyel zárta az elnökségi félévet. Ön szerint ez inkább megnehezíti az Önök helyzetét, hiszen be kell pótolniuk a csehek okozta lemaradást, vagy inkább könnyebb helyzetbe hozza, mert nincs olyan magasan a léc?
Az elnökségek nem versenyeznek egymással. A Cseh Köztársaság jól teljesítette elnökségi kötelezettségeit. Jól kezelték az év eleji válságokat, mind a gázai övezet, mind a gázvita kapcsán, és jól koordinálták az EU-t. Fejleményeket értek el továbbá a prioritásaik tekintetében: gazdaság, energiabiztonság és külkapcsolatok.
Svédország számára különös jelentőséggel bír, ahogyan a júniusi Európai Tanács ülését kezelték. Ezen a találkozón szabták meg előttünk a közeljövőben követendő irányt, mind az intézményi változások, mind a pénzügyi felügyeletek tekintetében. Úgy vélem, a számunkra is megfelelő vágányra terelték az Uniót.
Az Ön országát úgy ismerik, mint ahol a legerősebb a szociális háló Európában. Párhuzamosan a válságban növekvő munkanélküliséggel, Európa társadalma egyre öregszik. Úgy gondolja, hogy a modell a jövőben is fenntartható lesz?
Svédország már bizonyította, hogy képes egy hatékony és jól működő szociális hálót fenntartani és egyszerre gazdasági növekedést produkálni. Európa országai számára az jelenti a kihívást, hogy egy kreatív és előrelátó reform mentén fenntarthatóvá tegyék szociális hálót, miközben megőrzik az európai jólét hagyományosan magas szintét. Ez Svédország célja, és ebben nem látunk ellentmondást.
A Stockholm Programban azt tervezik, hogy Európát „nyitottabbá” teszik a bevándorlók előtt, így enyhítve az elöregedő társadalom negatív hatásait. Ahogy az EP-választások is rámutattak, a szélsőséges csoportok és a xenofóbia egyre erősebb Európában. Megfelelőnek tartja a tervük időzítését?
Hosszú távon szükséges stabil stratégiát kialakítani arra, hogyan szeretnénk migrációval kompenzálni az elöregedő társadalmat. Nem az a kérdés, hogy megtegyük-e, hanem, hogy hogyan tegyük meg. Ezért nagyon fontos, hogy párbeszédbe kezdjünk, különösen az ilyen nehéz, xenofóbiától terhes időkben. Úgy kell végezni a feladatunkat, hogy a lépéseink elfogadásra, megértésre, sőt tetszésre leljenek Európában.
A klímapolitikai témák közül elsősorban az ENSZ decemberi klímatárgyalásai szolgáltatják a legtöbb kihívást. Ön szerint a tagállamok képesek lesznek egységes megoldást találni, az ún. „adaptációs finanszírozás”[1] tekintetében?
A világon elég sok ország véli úgy, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem sok pénzbe fog kerülni, így ha nem teszünk semmit, azzal spórolni tudunk. Ez alapvetően rossz megközelítés. Bármennyire is ellentmondásos, a gazdasági válság egyúttal lehetőséget is jelent. Útelágazáshoz érkeztünk, és a jövőben új típusú beruházásokat kell eszközölnünk. Ha ezeket ökológiai szempontból okosan pozícionáljuk, sokkal jobb helyzetet teremthetünk, és lehetővé válhat a gazdasági növekedés is. Svédország és annak lakossága is ebben hisz.
Ennek az üzenetnek a továbbadása azonban pszichológiai, néhol pedagógiai képességeket igényel. Az említett két cél párhuzamos megvalósításának lehetősége ugyanis még nem jelenti azt, hogy ez gyorsan végbemehet. Úgy vélem azonban, hogy mind a köz-, mind a politikai vélemény változik. Különösen az Egyesült Államok közvéleménye és politikai hozzáállása mozdult pozitív irányba, ami rendkívül fontos. Látjuk, hogy módosult a vezetés álláspontja, és ha ez a tárgyalási pozíciókban materializálódva átjut a Kongresszuson és a Szenátuson, akkor az Egyesült Államokkal együtt erős platformot alkothatunk a más országokkal folytatott tárgyalások során.
Hegymenetről lesz szó, hiszen az általános felfogás szerint a pénzügyi válság lehetetlenné teszi, hogy a környezetről is gondoskodjunk. De már korábban is nyertünk nehéz csatákat, ezért hisszük, hogy mindenkit meggyőzhetünk az igazságról: a klímaváltozás elleni küzdelem, és a gazdasági növekedés biztosítása összehangolható célok.
Mi a helyzet Kínával és Indiával?
Sokkal könnyebb feladatunk lesz, ha az Egyesült Államok Európával megegyező, erős álláspontot képvisel. Ha egy oldalon állunk, egészen mások az erőviszonyok Kínával szemben is. Ugyanakkor Pekingben is vannak változások. Megnőtt az országban a probléma iránti figyelem és egyre többen tartják fontosnak a kérdést a jövőjük szempontjából.
Folynak már egyeztető tárgyalások az Egyesült Államok és Svédország között?
Természetesen. A tavasz folyamán többször is ellátogattunk Washingtonba. Miniszterelnöki, környezetvédelmi és külügyminiszteri szintű találkozókra is sor került, és a klímaváltozás ügye mindig a napirend élén szerepelt.
És milyen eredménnyel zajlottak ezek a tárgyalások? Optimisták lehetünk?
Nem tudom, hogy optimistának nevezhetőek-e, de a tárgyalások mindenképpen eltérnek az előző adminisztrációval folytatott egyeztetésektől.
A múlt héten megtartott sajtótájékoztatón Ön elmondta, Svédország azt szeretné, ha a tagállamok csökkentenék a közkiadásokat és az államadósságot. Magyarország rendelkezik az egyik legnagyobb államadóssággal Európában (az éves GDP 73 százaléka). Hogyan állíthatja a svéd elnökség programja Magyarországot fenntartható gazadási pályára?
A pénzügyi és gazdasági válság következtében több ország is nagyobb mértékű államadósságot könyvelhet el, mint Magyarország. Írország például 100 százalék fölött van. A 2008 utolsó negyedévében és 2009 első negyedévében bevezetett gazdaságélénkítő csomagok sok tagállam államadósságát növelték meg.
Magyarország ugyanakkor az egyik legalacsonyabb költségvetési deficittel bír jelenleg az Európai Unióban. Az EU-átlag 5,7 százalék helyett, 3,9 százalékos a hiány.
Azt hiszem, Magyarország jelenleg az erős reformintézkedések, és a költségek visszafogását célzó szigorú szabályok útján segít önmagán. Mivel a folyamatok régóta zajlanak, a társadalom belefáradt, de ha a gazdaság újra felível majd, az erőfeszítések megtérülnek.
Nem Magyarország az, ahol Svédország változást akar látni.
Hol akar Stockholm változást?
Több ilyen ország is van, ahol igen magas a deficit. A gazdaságélénkítő csomagokra fordított kiadások jó döntésnek bizonyultak, de most Svédország azt szeretné, ha arról beszélgetnénk, hogyan lépjünk tovább, ahelyett, hogy túlköltekezünk.
Svédország zárja az első trió elnökség (Franciaország, Csehország és Svédország) periódusát. Hogyan adják át januárban a stafétát Spanyolországnak?
Már több találkozóra is sor került a jelenlegi és a következő trió között, mind az európai ügyekért felelős miniszterek, mind a külügyminiszterek szintjén. Szeptemberben Budapesten is sor kerül egy ilyen találkozóra, és én magam is gyakran egyeztetek erről a spanyol nagykövettel.
Mit tanácsol Magyarországnak, mely kérdéseket helyezze a 2011-es magyar elnökség napirendjének élére?
Svédország természetesen szívesen látná, ha Magyarország tovább erősítené az Európai Unió, mint fontos és összetartó globális aktor szerepét. Nem kevésbé szeretnénk, ha folytatná a csatlakozási folyamatot és a Keleti Partnerség tagjaival megkezdett közeledést, és biztos vagyok benne, hogy sok feladatuk lesz Európa jövőbeni versenyképességének biztosításával, a kutatás és a vállalkozáspolitikai szabályozók, valamint a lisszaboni stratégia megvalósítása terén.
Mit üzenne az előkészületet vezető stábnak?
Az üzenetem, hogy az elnökség jó szórakozás! Az előkészületek igen fárasztóak, hiszen rengeteg munkát igényelnek, ráadásul a konkrét eredménye nem látható. Ha azonban megfelelő a felkészültség, igazán szórakoztató egy elnökséget levezényelni.
[1] Lásd Link Dossziénkat
