Hirdetés
A karrierdiplomata Maroš Šefčovič a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Állami Intézetében végzett. Jelölése előtti öt évét Brüsszelben töltötte Szlovák Köztársaság Állandó Képviseletén.
A média már hónapok óta spekulált az Ön uniós biztosi jelölésén. Mikor egyeztettek Önnel erről és hogyan élte ezt meg?
Ezzel kapcsolatban a konkrét egyeztetések akkor kezdődtek meg, amikor [a volt szlovák biztos,] Ján Figel [tavaly szeptemberben] bejelentette, visszatér a nemzeti politikába. Én ezt a kinevezést egyrészt igen nagy megtiszteltetésnek, másrészt pedig szakmai kihívásnak tartom. Felismertem ugyanakkor azt a hatalmas felelősséget, ami ezzel a poszttal jár, hiszen az Európai Bizottság döntései majdnem 500 millió európai polgár életét befolyásolják.
Ön az egyetlen karrierdiplomata a most távozó Bizottságban, akinek semmiféle politikai kötődése sincs. Nagykövetként, valamint országának állandó képviselőjeként már szerzett tapasztalatokat a Tanács találkozóinak előkészítésében. Jelenthet ez az Ön számára előnyöket az új poszt betöltésében?
Mindenképpen. Öt éven keresztül, a Szlovák Köztársaság Európai Unióhoz rendelt állandó képviselőjeként lehetőségem volt arra, hogy az uniós intézmények mechanizmusairól és az adminisztratív folyamatok működéséről alapos áttekintést kapjak. Sőt, ezen felül ki tudtam építeni egy szakmai kapcsolatokból álló hálózatot, amit remélem, hogy új tisztségem betöltése során megfelelően tudok majd hasznosítani.
José Manuel Barroso-val, az Európai Bizottság Elnökével folytatott beszélgetés során közöltem vele, hogy a szociáldemokratákhoz való kötődéssel fogok dolgozni. Ezt ő kifejezetten méltányolta, ugyanúgy, mint [Martin] Schulz, az Európai Parlament szociáldemokrata csoportjának elnöke. Az Bizottságnak az érdeke az, hogy a lehető legjobban együtt tudjon működni a Parlamenttel. Éppen ezért szeretnék mindent megtenni, hogy a horizontális politikai kommunikáció folyamatosan intenzívebbé váljon.
Egyesek szerint Szlovákia taktikai hibát követett el azzal, hogy az új Bizottságban energiaügyi tárcát kért. Egyetért ezzel?
A tárcák kiosztása a Bizottság elnökének, Barroso-nak a kizárólagos hatásköre. Olyan csapatot kell építenie, amely el tudja nyerni az Európai Parlament támogatását és képes tekintélyt kivívni magának az uniós tagállamok, valamint az állampolgárok között. Éppen ezért lesz különösen tekintettel egy széles politikai, szakmai, földrajzi és nemi egyensúlyra a következő Bizottság összeállításában.
Közeledünk ahhoz a fázishoz, amikor mindezen tényezők alapvető fontossággal bírnak az új formáció összeállításakor. Nem kívánt eredményekhez vezethet ebben az időszakban a határozottan megfogalmazott követelmények eltúlzott médiatizálása.
Milyen előnyt jelentene Szlovákiának, ha megkapná az energiaügyi vagy más, jelentősebb tárcát?
A biztosok magatartási kódexe és az Európai Unió Szerződései egyértelműek: a Bizottság tagjai nem képviselhetik, és nem is fogadhatják el a nemzeti kormányok vagy más (nemzeti) szervek utasításait. Legfőbb célkitűzésük az európai érdekek követése. Ugyanakkor minden biztos hozza a saját élményeit, korábbi pályafutása során az értékekről kialakított felfogását. Mindezek a tapasztalatok segítik a biztost abban, hogy horizontális tekintélyt és befolyást építsen ki, valamint hogy hatékonyan működjön a biztosok testületében.
Létfontosságú Szlovákiának egy erős Bizottság felállítása, amely képes ellenállni a nemzeti érdekek nyomásának?
Uniós csatlakozása óta a Szlovák Köztársaság mindig is határozott szószólója volt a közösségi eljárásoknak, és mind az európai, mind a nemzetközi jog betartásának. Egy olyan közepes méretű országnak, mint amilyen országom, egy stabil és tiszteletben tartott jogi keretrendszer a legfőbb forrása a nemzetközi térben betöltött egyenlő helyzetének. Az uniós csatlakozás mindenképpen megerősítette Szlovákia nemzetközi pozícióit. Emellett azt is szükséges kiemelni, hogy a Szlovák Köztársaság befolyása más, az Európai Unión kívül álló országokhoz képest jóval jelentősebb és kézzel foghatóbb.
Az Európai Bizottság egyik legfontosabb küldetése, hogy a szerződések őre legyen. A jogsértési eljárások magas száma, illetve az ezekhez kapcsolódó, az egységes piac szabályainak megszegéséért kiszabott bírságok egyaránt azt bizonyítják, hogy ez egy megterhelő feladat, de a Bizottság nagyon komolyan veszi. Éppen ezért érdeke Szlovákiának egy erős Unió, amelyet tiszteletben tartanak, és ami képes ellenállni a tagállami nyomásnak a nemzeti követelések és az európai érdekek vagy éppen az uniós jog ütközése esetén.
Elvárásai alapján Barroso második bizottsága alapjaiban különbözik majd a lelépő Bizottságtól, vagy legalábbis néhány vonatkozásban?
Ha tekintetbe vesszük José Manuel Barroso politikai irányelveit, egyértelmű, hogy az új Bizottság egyértelműen elköteleződik azon középtávú stratégia előkészítésének, amely 2020-ra az Európai Unió átfogó pozíciót erősíti. A régen várt stratégia prioritásai az Unió számára 2020-ra az európai gazdaság versenyképességének fokozásáról, a pénzügyi, gazdasági, és társadalmi krízisek hatásainak könnyítéséről, valamint a gazdasági növekedés ösztönzésének és a munkahelyteremtés feltételeinek a megteremtéséről szóló intézkedések.
Még több hangsúlyt kap majd az élethosszig tartó tanulás, a kutatás-fejlesztésbe való befektetés, valamint az Unió költségvetésének további korszerűsítése. Emellett sejtem, hogy az energiahálózatok változatossága, alacsony költségű villamosenergia-átviteli hálózatok megépítése, és olyan ügyek, mint a globális felmelegedés, illetve a klímaváltozás szintén a Bizottság figyelmének központjában lesznek. Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy kötelesek vagyunk újraértékelni az Unió költségvetésének struktúráját és az elkövetkező tárgyalásokat a jövőbeli pénzügyi perspektívákról.
Nem gondolja, hogy ideális lett volna, ha José Manuel Barroso-nak lett volna egy kihívója a Bizottság elnökválasztásakor?
José Manuel Barroso volt az első, aki bejelentette szándékát az újbóli indulásra – a várakozásoknak megfelelően. Pártja, az Európai Néppárt megnyerte az Európai Parlamenti választásokat, és jelölésével megkapta az Európai Tanács gyors és egyhangú támogatását. A parlamenti szavazás, amit egy bonyolult belső vita előzött meg, megerősítette az egész politikai palettán átívelő támogatást Barroso iránt.
Úgy tekinti Önmagát, mint aki közvetíthet Szlovákia és Brüsszel között?
Mint már korábban is mondtam, a Bizottság legfőbb szerepe az, hogy előmozdítsa az európai érdekeket. Emellett nagyon fontos, hogy mindegyik biztosnak hasonlóképpen kell működnie, mint egy kettős csatornának. Ez azt jelenti, hogy egyrészt meg kell próbálni több fényt vinni a Bizottság munkájába, ugyanakkor tájékoztatni kell Brüsszelt arról, hogy hogyan tapasztalják az európai politikákat konkrétan a tagállamokban országában, illetve abban az országban, amit a legjobban ismer – az én esetemben ez Szlovákia.
Melyek azok a témák az elmúlt öt évben, amelyeket Szlovákia témáinak is nevezhetnénk?
A legfőbb problémakör az európai struktúrákba való integráció befejezése volt. Szlovákia volt azon országok vezetője, akik egyértelműen ki akarták bővíteni a schengeni övezetet, és az előkészületekben adódott néhány technikai komplikációt leszámítva, sikerült más országokkal együtt belépni schengeni egyezménybe.
Emellett sikerült az eurózónához is csatlakozni, aminek nem csak gazdaságilag, de politikailag is óriási hatásai voltak. A gazdasági konvergencia szintén egyike volt Szlovákia feladatainak, értve ezalatt a tagállamok és régiók gazdasági különbségeinek kiegyenlítését. Más országokkal egyetemben ezt Szlovákia javasolta a pénzügyi kilátásokról szóló tárgyalások során. A Szlovák Köztársaság tehát ilyen szempontból igen sikeres volt, és 5 év után ma elmondhatjuk, hogy Szlovákia átlagos egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 69 százaléka, a korábbi 49 százalék helyett.
Megemlíteném még a bővítések iránti folyamatos támogatásunkat, Szlovákia intenzív tevékenységét a nyugat-balkáni régióban, ahol jelentős szerepet játszott a jelenlegi külügyminiszter, Miroslav Lajčák. Ezen túlmenően a Keleti Partnerség keretrendszerének tekintetében is támogatjuk a kapcsolatok fejlesztését.
Meglehetősen tevékeny volt Szlovákia a kevert energiáról és az energiabiztonságról szóló tárgyalások során is. Voltaképpen tehát minden kulcsterületen léteznek saját témáink. Mindig is gyakorlatiasak és Európa-pártiak voltunk, ennek köszönhetően tudtuk prioritásainkat megvalósítani és egy komoly Európa-párti partner képét felépíteni.
Nem tart attól, hogy Németország részéről egyre kisebb lelkesedés tapasztalható az európai integráció iránt?
Egyáltalán nem. A közösségi módszereknek és az uniós megoldásoknak Németország a gazdasági válság igen feszült légkörében is biztos támogatója volt. A német elnökség jó példája volt az európai témákra való összpontosításnak. Angela Merkel kancellárasszony, illetve más, az európai ügyek magas rangú német képviselői adják a legjobb példát arra, hogy Németország lelkesedése töretlen az Unió iránt. Ennek ellenére természetes, hogy mindannyiunknak többet kell tenni azért, hogy megértsük az európai folyamatokat, valamint az európai polgárok számára az EU-tagság mérhetetlen hozzáadott értékét.
Egyetért Ön azzal, hogy az EU túlzottan is intellektuális, és kizárólag a szakértőknek való?
Én ezt nem így látom. Az Unióban egyetértés van arról – különösen a legutóbbi bővítést követően -, hogy kulcsfontosságú az állampolgárok megfelelő ismerete (az Unióról). Éppen ezért indult el mostanában számtalan kezdeményezés és tájékoztató kampány, melyeknek az a célja, hogy továbbítsák azt az üzenet, hogy az EU nem túl intellektuális és nem csupán szakértőknek való, hanem része a polgárok mindennapi életének. A pozitív hatásokat és annak a ténynek a magas hozzáadott értékekeit, hogy az európai család tagjai vagyunk, nekünk kell továbbítani
Mi tudná felélénkíteni Szlovákiában az európai vitát/párbeszédet? A európai parlamenti választások alatt ugyanis nem tűnt túlságosan kifejlettnek.
A választási vitákat nemzeti témák uralták mindegyik tagállamban. Ebből a jelenségből még tanulnunk kell. A politikai elitek nagyobb cselekvőkészségére, oktatási intézményekre vagy éppen a médiára van szükség. Ösztönözni kellene, hogy az európai témák és ismeret ugyanazt a helyet érje el a nemzeti politikai vitákban, mint a belső fejlődésben.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az új tagállamokban az uniós viták egyre hevesebbek lesznek. Meg vagyok győződve, hogy az EU és a tagállamok informáló tevékenységének köszönhetően néhány éven belül az európai ügyekről folytatott tárgyalásokat a polgárok teljesen normálisnak fogják tartani, és megkülönböztetés az európai és a szlovák ügyek között szépen el fog tűnni.
