Hirdetés
A nemzeti, földrajzi, méretbeli tényezők mellett a nemi kérdésre is hangsúlyt kívánnak helyezni az uniós vezetők, hiszen köztudott, hogy mindezidáig a Bizottságnak sosem, a Parlamentnek pedig csak két női elnöke volt 1979 óta.
A tagállamok vezetői is csupán két nő van: Angela Merkel német kancellár és Dalia Grybauskaite litván miniszterelnök. Az Európai Parlament képviselőinek is csak 35 százaléka a nő – igaz ez jobb, mint a nemzeti törvényhozásokból számolt uniós átlag.
Az uniós vezetők azt remélik, hogy a most csütörtöki brüsszeli csúcs során sikerül majd betölteni a posztokat. Annak ellenére, hogy a feltételezések szerint számos női jelölt van a listákon, egyik sem számít befutónak.
„Nagyon nagy dolog lenne, hogy ha legalább az egyik posztra nőt tudnánk kinevezni, de igen kevés női jelölt van” – mondta hétfőn Cecilia Malmström, Svédország EU ügyekért felelős minisztere. Emellett megemlítette az a lehetőséget is, hogy Európa vezetőinek nem sikerült megegyezésre jutni a csúcs során.
„Végignézve a listákon, meglehetősen kevés nő volt korábban külügyminiszter vagy miniszterelnök. Ha közülük tudnánk valakit találni, az nagyon jó lenne.”
A soros elnökséget vivő Svédország nagy erőkkel dolgozik egyrészt azon, hogy sikerüljön betölteni a posztokat, másrészt, hogy olyan személyt találjanak, akit mind a 27 tagállam egyhangúan támogat. Úgy néz ki, hogy a belga miniszterelnök, Herman Van Rompuy esélyes lehet az Unió elnöki posztjára.
Emellett meg kell találni a Tanács főtitkárát is, ami egy némileg kisebb jelentőségű poszt. Elvileg fontos lenne a nemi egyensúlyra törekedni a pozíciók betöltésénél, de a tagállamok egyáltalán nem jelöltek nőket.
A külkapcsolatokért felelős uniós biztos, Benita Ferrero-Waldner szerint nagyon pozitív lenne, ha a magas rangú posztokat arra alkalmas nők töltenék be, de semmiképpen sem akar kvótákban gondolkodni.
„Nőként én egyértelműen kiállok az adott feladatra alkalmas nők mellett, de sosem ragaszkodtam a női kvótákhoz” – mondta a riportereknek.
Nemi egyenlőtlenség
A volt lett elnök, Vaira Vike-Frieberga, a francia Elisabeth Guigou és a külkereskedelemért felelős brit uniós biztos, Catherine Ashton voltak azok, akiknek a neve szóba jött akár az elnöki akár a külkapcsolatokért felelős főképviselő jelölésekor.
„Két nagyon fontos kinevezés lesz az Unióban, és egyre inkább úgy látszik, hogy csak férfiakat javasolnak” – hangsúlyozta Margot Wallström, az Európai Bizottság alelnöke, Diana Wallis, az Európai Parlament alelnöke és Neelie Kroes, a versenyért felelős biztos.
Az EU felsőbb vezetésében részt vevő három nő aggodalmainak hangot adva, azt is elmondta a Financial Times-nak, hogy igen frusztráltak amiatt, hogy nincs több női versenyző.
Annak ellenére, hogy José Manuel Barroso több nőt akart látni a vezető pozíciókban, most úgy néz ki, hogy a hamarosan felálló új bizottságban még a jelenleginél is kevesebb lesz.
Mások is kiálltak ezen az álláspont mellett. Alexander Stubb finn külügyminiszter, az Egyesült Államok példáját hozta föl, és példaként felsorolta Hillary Clintont, Madeleine Albright-ot és Condoleezza Rice-t, mint a női külügyminisztereket.
„Nagyon furcsának találnám, ha a legrangosabb négy vagy öt pozíciókba mind krapekok kerülnének” – nyilatkozta Alexander Stubb. „Én egy sokkal modernebb és dinamikusabb Uniót akarok látni. A nők igenis fontos részei ennek. Szerintem az lenne a jó, ha megszületne egy megegyezés arról, hogy nő töltse be az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztjét vagy ő legyen a külügyekért felelős főképviselő.” Az AFP szerint azt is hozzátette, hogy „igen ostobán néznénk ki, ha nem tudnánk egy nőt választani
