Hirdetés
Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, Hollandiában a szélsőbaloldali Szabadságpárt szószólója, Harry van Bommel az alsóházi szavazás előtt egy 42.000 aláírást tartalmazó petíciót nyújtott be a képviselőkhöz a Lisszaboni Szerződés elfogadása ellen és népszavazás kiírását javasolta a kérdésben. A képviselők többsége elutasította a kezdeményezést.
Nem csak Hollandiában okoz nagy feszültségeket a parlamenti ratifikáció kontra népszavazás vita. Az Unió kormányai, Írország kivételével, mind a parlamenti ratifikáció mellett döntöttek. Az Alkotmányos Szerződés bukása ugyanis hosszú válságidőszakot vont maga után, amit a Lisszaboni Szerződés esetében nem engedhet meg magának az EU.
Bár az Alkotmányos Szerződés (ASZ) nevében és tartalmában is nagyon hasonlított egy alkotmányra, lényegében olyan intézményi változásokat tartalmazott, amely a megnőtt tagszámú Unió hatékony működéséhez szükséges. Tény, hogy az ASZ felváltotta volna a korábbi szerződéseket (A Lisszaboni Szerződés csak módosítja azokat), rögzítette volna az Unió jelképeit, preambulumában pedig az EU alapértékeit is lefektette, ami jelentős ellenérzést váltott ki a föderális Európa képét ellenzők körében.
Az ASZ kommunikációja is a várttal ellentétes hatást gyakorolt. Míg az EU vezetői úgy gondolták, hogy egy Európai Alkotmány pozitív képet ad majd az integrációról, az állampolgárok inkább egy, az országaik fölé telepedő szuperállamot vizionáltak általa.
Az ASZ téves kommunikációja a Lisszaboni Szerződésre is kihat. Bár a korábbi szerződésmódosításoknál „nem volt divat” a népszavazás, az ASZ-t övező események által, az EU állampolgárok elvárják, hogy megkérdezzék őket.
José Manuel Barroso a Bizottság nevében úgy nyilatkozott, hogy a demokrácia alapelvei értelmében a parlamenti ratifikáció egyenértékű a népszavazással. A Bizottság ezzel mintegy alátámasztotta az európai állam- és kormányfők döntéseit. Az Európai Parlament néhány képviselője ugyanakkor tavaly decemberben állva követelte a strassbourgi plenáris ülésen, hogy a tagállamok tartsanak referendumot a kérdésben.
Írország az egyetlen, ahol népszavazás fog dönteni a Szerződés sorsáról. Ott ez alkotmányos kötelezettség.
Bár Írországban jelentős a támogatók száma, igen sok a bizonytalan szavazó. A „Nem” tábort erősíti, hogy a más tagállamokból érkező euroszkeptikusok az ír szavazók meggyőzésével próbálják elejét venni a Lisszaboni Szerződés életbe lépésének.
Az ír népszavazás tehát nem csak a Szerződésről fog szólni. Akár az is tükrőződhetne benne, mennyire akarnak szót kapni az állampolgárok. Figyelembe kell azonban venni, hogy a népszavazás két oldala más eszközökkel küzd, és másról fog szavazni. Míg az "Igenek" szinte kizárólag a Lisszaboni Szerződésnek szólnak majd, a "Nem" kampányban jelentős részt kap az Euroszkepticizmus és a demokratikus alapelvek érvényesülésének követelése.
Jim Murray, az Európai Fogyasztók Szervezete (European Consumers’ Organisation – BEUC) korábbi ír elnöke szerint nagy problémát jelent, hogy rengeteg a valótlan állítás is a „Nem” mellett kampányolók érveiben. Az állampolgárok félreinformálása ugyanis félelmet kelt, ami szintén torzítja az eredmény értékelhetőségét.
A szigetországban jövő héten csütörtökön, június 12-én tartják a népszavazást. Az eredményeket a szavazás lezárulása után, még aznap közzéteszik.
