Hirdetés
Az elmúlt hetekben meglehetősen nagy sajtóvisszhangot kapott az írországi igen- (illetve nem-) kampány, s úgy tűnik, az uniós döntéshozók is kiemelt jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a Lisszaboni Szerződés ír ratifikációs folyamata mielőbb lezáruljon. Bár elképzelhető, hogy csak véletlen, mindenesetre feltűnően sok Írországba irányuló támogatásról döntött az elmúlt hetekben Brüsszel.
Még két hete sincs, hogy az Európai Bizottság 14,8 milliárd eurós támogatást ajánlott fell a Dell írországi gyárából elbocsátott dolgozók megsegítésére (EurActiv.hu 2009. 09. 21.). Most hétfőn (szeptember 28.) pedig nyilvánosságra hozták, hogy az Európai Beruházási Bank (EIB) forrásaiból – a júliusban jóváhagyott Európai Gazdasági Újjáépítési Terv keretében – 500 millió eurót fordítanak az ír villamosenergia-szektor fejlesztésére.
300 millió euróval egy Írországot Wales-szel összekötő tengeralatti vezeték kiépítését fogják finanszírozni, ennek köszönhetően Írország és az Egyesült Királyság közt lehetővé válik a szélenergia exportja és importja. A fennmaradó 200 millió eurót szintén megújuló energiaforrásokba fektetik: 2012-ig a szigetország szélenergia-kapacitását csaknem 70 százalékkal kívánják növelni.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EESC) által első ízben meghirdetett, a „Fenntartható jelen európai díjáért” folyó versenyből is egy ír pályázó került ki győztesen. Bár a zsűri többnyire szakemberekből állt, annak elnöke az EESC alelnöke volt. A kreativitás és innováció európai éve keretében megrendezett projekt lényegében az első „zöld közbeszerzési pályázat”, amelyet egy európai uniós intézmény írt ki.
A dublini születésű James Ennis tehát több mint száz versenytársát maga mögé utasítva elvitte a pálmát és az első helyezettnek járó tízezer eurós pénzjutalmat. A nemzetközi zsűrit a biodiverzitás koncepciójára épülő „Bee house” elnevezésű művével sikerült levennie a lábáról. Üdvözölték, hogy a fiatal tervező munkája által közvetített üzenet „a modern élet egyszerű és alapvető környezeti értékeire irányítja rá a figyelmet”.
Meg kell azonban említeni, hogy nem kizárólag az EU intézményei adtak okot az írek integráció iránti elkötelezettségének növekedésére. A hazai üzleti szféra érdekcsoportjai is minden erejüket latba vetve szálltak síkra a Lisszaboni Szerződés népszerűsítése érdekében. Írország kis- és középvállalkozóinak szövetsége (SFA) például nyilvánosságra hozott egy felmérést, mely szerint az ír kkv-k háromnegyede osztja azt az álláspontot, hogy a dokumentum másodszori elutasítása az üzleti körülmények romlását vonná maga után.
A „kicsikhez” hasonlóan a „nagyok” is kitettek magukért: az igen-kampány aktivistáinak sorába olyan ismert cégek álltak be, mint például a Ryanair vagy az Intel. A Ryanair döntése mögött meghúzódhat ugyan az a 2007-es eset, amikor a Bizottság az uniós szabályokra hivatkozva megtiltotta, hogy a cég elfogadja az Aer Lingus által tett felvásárlási ajánlatot, és így a céget privatizálták, ha azonban ilyesmit feltételezünk, rá kell mutatni arra is, hogy az Intel 2009 májusában 1,06 milliárdos rekordbüntetést kapott amiatt, hogy megszegte az uniós trösztellenes rendelkezéseket.
A munkaadói oldal részéről az IBEC szakmai csoport tevékenysége emelhető ki; az írek nekik köszönhetően találkozhattak úton-útfélen az EU munkahelyteremtő intézkedéseire emlékeztető óriásplakátokkal.
„A gazdasági válság mértéke rávilágított, mennyire sebezhető egy Írországhoz hasonló kis, nyitott gazdaság és milyen nagy szükségünk van egy erős Európára, hogy képesek legyünk közösen megbirkózni a további kihívásokkal” – nyilatkozta Brendan Butler, az IBEC európai uniós és nemzetközi ügyekért felelős igazgatója (EurActiv.hu 2009. 09. 28.).
Úgy tűnik tehát, hogy az ír igen már „sínen van”, ám ezzel korántsem kerül pont a Lisszaboni Szerződés ratifikációja körüli huzavona végére. A pénteki referendum pozitív kimenetele esetén is Csehország még mindig keresztülhúzhatja a „Szerződés-pártiak” számításait. A Centre for European Policy Studies (CEPS) kutatója, Marco Incerti véleménye csak megerősíti a helyzet esetlegességét. Szerinte ugyanis „Klaus úr bizonyságot tett róla, hogy készen áll a bajkeverésre”.
Az euroszkeptikus nézeteiről elhíresült cseh államfőnek 17 szenátusi (felsőházi) képviselőt sikerült maga mellé állítania a Lisszaboni Szerződés ellen folytatott hadjáratban. Miután a prágai alkotmánybíróság tavaly novemberben nem találta alkotmányellenesnek a Szerződés „beperelt” passzusait, a jobboldali szenátorok kedden (szeptember 29.) – a változatosság kedvéért –a Lisszaboni Szerződés egésze ellen emeltek alkotmánybírósági panaszt. Meglátásuk szerint az EU „szuperállami” szerepre tör, ebben az esetben pedig a nemzeti kompetenciák uniós szintre történő átruházása ellentmond az alkotmánynak.
A cseh alkotmánybíróság az ügyet elsőbbségben fogja részesíteni, ennek ellenére lehetséges, hogy a végleges ítélet még így is csak hat hónap elteltével születik meg. Egyesek szerint Klaus éppen ezt szeretné elérni, mert ebben az időtávlatban az Egyesült Királyságban valószínűleg kormányváltásra kerül sor, így ott lehetővé válik a Szerződés népszavazásra bocsátása. Ezzel a csehek a briteknek adnák át a „stafétabotot”. David Cameron brit konzervatív vezető mindenesetre levélben biztosította Klaus-ot támogatásáról (EurActiv.hu 2009. 09. 24.).
Ahogy Peter Ludlow, a CEPS alapító igazgatója is rámutatott, „B-terv nem létezik”, tehát a Lisszaboni Szerződés ratifikációs kudarca esetén életbe lépő vészforgatókönyv jelenleg még nem körvonalazódik. Az azonban már most egyértelmű, hogy Klaus-ra egyre erősebb nyomás nehezedik.
A szerződésekre vonatkozó nemzetközi jogszabályok értelmében egy szerződést aláíró félnek mindent el kell követnie, hogy a szerződés ratifikációja mihamarabb megtörténjen. Klaus aláírása csupán a ratifikációs okmányról hiányzik, de Jan Fischer cseh miniszterelnök kijelentette, nem vetődött fel, hogy panaszt tegyenek az elnök inaktív magatartása miatt. „A kormány előnyben részesíti a tárgyalást, és továbbra is tárgyalásokat folytatunk az elnök úrral. Ez minden” – mondta.
Egyes uniós vezetők viszont már tűkön ülnek. Elsősorban Nicolas Sarkozy az, aki – a cseh kormánnyal ellentétben – nem bánna éppenséggel kesztyűs kézzel Klaus-szal, legalábbis ez feltételezhető cseh kollégájával folytatott heves vitája alapján, az állam- és kormányfők szeptember 17-i brüsszeli találkozóján. Fischer tudniillik ekkor jelentette be, hogy a Lisszaboni Szerződés alkotmányossági vizsgálata akár hat hónapot is igénybe vehet, s ez többeknél kivágta a biztosítékot.
José Manuel Barroso bizottsági elnök nemrég Mirek Topolánekkel tárgyalt, ma pedig Jiří Paroubek kerül sorra. A két legerősebb csehországi párt vezetőit elsősorban a Lisszaboni Szerződés ratifikációjáról faggatják. Topolánek – akinek kormányát Csehország soros elnöksége alatt, idén tavasszal buktatták meg – a megbeszélést követően azt nyilatkozta, értelmetlennek tartja a halogatást, mivel ez teljesen elszigeteli az országot.
Ha Klaus annak ellenére is tovább makacskodik, hogy az írek rábólintanak a Szerződésre, valamint a cseh alkotmánybíróság sem talál benne kivetnivalót, súlyos szankciókkal számolhat. A jelenleg hatályos Nizzai Szerződés szerint amint a tagállamok száma eléri a 27-et – ami Románia és Bulgária csatlakozásával megtörtént –, a Bizottság tagjainak létszámát ez alá kell szorítani. Tehát az új Bizottság közeljövőben esedékes felállításakor néhány tagállam kénytelen lenne megválni biztosi székétől.
Az európai vezetők a „biztosmegvonással” képesek nyomást gyakorolni Klaus-ra, hogy jobb belátásra térítsék. Amennyiben a cseh elnök mégsem állna kötélnek, öngólt lő, hiszen a fenyegetés beváltásával Csehországnak a következő öt évben nem lenne képviselője az Európai Unió döntéskezdeményező testületében.
Topolánek a tegnap így nyilatkozott: „Meg kell mondanom, ugyanúgy, ahogy a politikai karrieremet összekapcsoltam a Lisszaboni Szerződés mindkét [parlamenti] kamara általi ratifikációjával – és ez egy prioritásokkal rendelkező párt elnökeként rendkívül összetett feladat volt –, úgy jövőbeli politikai karrieremet is ettől a lépéstől teszem függővé. Nem szeretnék felelősséget vállalni azért, ha Csehország biztos nélkül maradna” – tudósít a ČTK cseh hírügynökség.
Kissé azonban korai ennyire a dolgok elébe menni. Amint azt Csehország európai ügyekért felelős minisztere, Štefan Füle az EurActivnak adott interjúban leszögezte, egyelőre felesleges a potenciális következményekről beszélni, mivel „a Cseh Köztársaságban nem arról folyik a vita, hogy ratifikálják-e a Lisszaboni Szerződést, sokkal inkább arról, mikor kerüljön sor a ratifikációra”.
Füle bizonyos mértékig érthetőnek nevezte az egyes tagállamok részéről az elhúzódó ratifikációs folyamat miatt tapasztalható nyugtalanságot. Hangsúlyozta, hogy „a ratifikáció további halogatása az egész EU számára nemkívánatos következményekkel járna”. Elmondta továbbá, reméli, hogy a ratifikációt még idén sikerül lezárni, különben „Csehországot az a veszély fenyegeti, hogy hosszú évekre elveszti politikai hitelességét”.
„Úgy vélem, a köztársasági elnök tudatában van politikai felelősségével, amely ehhez a dokumentumhoz kapcsolódik. […] Meggyőződésem, hogy a döntésnél figyelembe fogja venni mind az Alkotmánybíróság ítéletét, mind a parlament álláspontját, amelynek mindkét kamarája alkotmányos többséggel fogadta el a Lisszaboni Szerződést. Amennyiben az Alkotmánybíróság nem találja alkotmányellenesnek a Lisszaboni Szerződést, úgy el sem tudom képzelni, hogy egy demokratikus állam elnöke nem csupán annak a kormánynak a véleményét hagyja figyelmen kívül, amely az ő felhatalmazása alapján járult hozzá a szerződés megkötéséhez, hanem az Alkotmánybíróság és mindenekelőtt a parlament alkotmányos többségének véleményét is ignorálja” – fejtette ki Füle.
