Hirdetés
Alain Lamassoure, korábban az európai ügyekért felelős francia miniszter volt, ma pedig Nicolas Sarkozy francia elnök egyik közeli tanácsadója és EP képviselő. A képviselő Az EurActiv.com-nak adott interjújában elmondta, a Lisszaboni Szerződés által bevezetésre kerülő két legfelsőbb EU pozícióra a már most gyanítható jelöltek közül kellene valakit választani.
Ők ugyanis vezetői gyakorlattal rendelkező személyek, akik egyaránt rendelkeznek hazájukban és az EU intézményeiben, különösen a Minisztertanácsban szerzett gyakorlattal – mondta Lamassoure.
A Lisszaboni Szerződés két új állandó pozíciót vezetne be: A Tanács állandó elnökének pozícióját, és a Kül- és Biztonságpolitikai Főképviselő posztját. Ehhez azonban az kell, hogy a ratifikáció mind a 27 tagállamban sikeresen lezáruljon, vagyis a június 12-i ír népszavazáson is az igenek kerüljenek többségbe.
De függetlenül attól, hogy ki lesz az új elnök, Lamassoure nagy meglepetésekre számít. Azt mondta, ellenzi azt a gyakorlatot, hogy az EU vezető pozícióit zárt ajtók mögött, telefonbeszélgetéseken keresztül osztják ki, ami például bevett szokás a Bizottság elnökének kijelölésekor.
Lamassoure a következő lépéseket javasolja majd a parlamenti határozattervezetében:
- Aki versenyre száll a posztért, nyilvánosan kell jelöltetnie magát, ha a Lisszaboni Szerződést időben ratifikálják, 2008. december 15. és 2009. január 15 között.
- Ezután a jelöltek kampányára kerülne sor
- A következő lépésben a 27 állam és kormányfő „szorongatja meg” őket egy televíziós vitában. Minden jelöltnek két-három órája lenne, hogy megválaszolja a kérdéseket. A kérdések arra vonatkoznának, hogyan képzelik el a jövőbeni szerepüket és milyen viszonyra törekednének a többi EU politikussal és a nemzeti partnerekkel.
Az Európai Bizottság következő elnöke számára Lamassoure egy más jellegű vitát képzel el. Véleménye szerint először a politikai csoportoknak kellene jelöltet állítaniuk 2009 márciusáig, majd újságírók szervezésében kerülne sor egy TV-vitára, amely azonban a jelöltek között zajlana, hasonlóan a nemzeti keretekben zajló miniszterelnöki vitákhoz.
Lamassoure elmondta, hogy a kérdésben nem kérte ki a Sarkozy francia elnök véleményét. Hozzátette, hogy nem számít az állam- és kormányfők támogatására, hanem a média és a közvélemény erejével szeretné érvényre juttatni elképzeléseit.
A francia MEP helyteleníti, hogy az állampolgárok igen kevéssé ismerik azokat az EU-s politikusokat, akik a nagy jelentőségű és az ő életükre is kiható döntéseket hozzák.
José Manuel Barroso Bizottsági elnököt és Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök/az Eurocsoport elnökét idézve elmondta, hogy ezeket a személyeket ritkán ismerik Franciaországban, mivel szinte soha nem jelennek meg a televízióban, annak ellenére, hogy mindegyikük figyelemreméltóan jól beszélnek franciául.
