Hirdetés
A külügyminiszterek tegnap Brüsszelben üléseztek, hogy megoldásokat keressenek a Lisszaboni Szerződés főbb pontjainak megtartására. Az ülés után egyhangúlag kijelentették, hogy a ratifikációs folyamat leállítása nem jöhet szóba. Ez csak egyetlen országban vethet fel problémákat, mégpedig a Cseh Köztársaságban, ahol a Szerződés szövegét jelenleg a bíróság vizsgálja (EurActiv.com 16/06/08).
Franco Frattini olasz külügyminiszter, aki korábban a Barroso Bizottság bel- és igazságügyi biztosa volt, úgy vélte, hogy a lehető legrosszabb döntés lenne, ha Brüsszel valamiféle büntetéssel sújtaná Írországot. Az ex-biztos három lehetőséget végképp kizárna. Véleménye szerint az EU nem engedhet meg magának egyrészt egy olyan hosszú reflexiós periódust, mint az Alkotmányos Szerződés bukása után. Másrészt elképzelhetetlennek tartja, hogy a Szerződésről újabb tárgyalásokat nyissanak. Végül pedig úgy véli, hogy a ratifikáció leállása egyáltalán nem szolgálná az integráció érdekeit.
Három lehetőség fekszik az asztalon. Elsőként szóba jöhet, hogy az ambiciózusabb tagállamok kisebb csoportja megerősített együttműködést köt, így halad tovább. Ezt a megoldást Luxemburg miniszterelnöke, Jean-Claude Juncker támogatta a leginkább, abban az esetben, ha Írországgal nem tudnak megállapodni. Támogatólag lépett fel Németország és Franciaország is.
Természetesen vannak ennek a lehetőségnek ellenzői is. A kisebb és az új tagállamok egy csoportja, akik elutasítják a „többsebességes Európát”. A spanyol miniszterelnök, José Luis Rodriguez Zapatero úgy vélte, hogy a vitának ebben a stádiumában korai még ilyen megoldásokról beszélni.
Második lehetőségként szóba került, hogy a Szerződés Írország számára külön státust biztosítson, és csak a maradék 26 tagállamra vonatkozzon teljes egészében, akik ratifikálták a Szerződést. Ezt a lehetőséget Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter javasolta. Steinmeier azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy Írország egy időre maradjon ki az integrációs folyamatból.
Az utolsó lehetőség szerint a felülvizsgált szövegről újabb népszavazást írnának ki a ratifikációk lezárulása után. A felülvizsgálat bizonyos területeken „opt-out” -ot és biztosítékokat illeszthetne a szövegbe, ahogy az 1992-ben Dánia és a Maastrichti Szerződés kapcsán történt.
Micheál Martin ír külügyminiszter elmondta, hogy érzi európai kollégái között a „szolidaritás szellemét”, hiszen minden ország támogatásáról, és a megoldás közös kereséséről biztosította. „Nem szeretnénk, ha lehagynának minket. Mindig is erősen támogattuk, hogy az EU egyre nagyobb befolyással legyen az életünkre,” mutatott rá Martin. Ugyanakkor elismerte, hogy a minisztereknek nincs vészforgatókönyvük. „Nem vettünk számításba semmilyen lehetőséget,” mondta a találkozó után.
A soros elnökséget június 30-ig betöltő Szlovénia külügyminisztere, Dimitrij Rupel ragaszkodott hozzá, hogy az „EU nincs válságban”. Bízik benne, hogy „előbb vagy utóbb ezek a reformok [a Lisszaboni Szerződésben lefektetett változások] is megvalósulnak”. Ugyanakkor véleménye szerint „kockázatos lenne azt mondani, hogy úgy adjuk vissza a Szerződés életét, hogy közben holtpontra jutottunk a kérdésben”.
Közben Olli Rehn bővítési biztos megerősítette a tagjelölteknek, hogy a bővítést nem veszélyezteti az írek „Nem” szavazata. Ezzel figyelmen kívül hagyta több vezető politikusnak, közben Hans-Gert Pöttering EP elnöknek is a nyilatkozatát, aki úgy vélte, hogy most egészen addig, amíg az Uniónak nem lesz új alapszerződése, Horvátország lesz az utolsó tagállam, aki csatlakozhatott.
Az EU két új fejezetet kívánt megnyitni Horvátországgal és Törökországgal a mai csatlakozási konferenciák keretében.
