Hirdetés
„Az új tisztségek következetesebb külső fellépést és hangsúlyosabb szerepet biztosítanak az EU számára a világpolitika színpadán, mivel általuk az Unió felismerhető arculatot nyer.” – áll a Lisszaboni Szerződést ismertető hivatalos uniós honlapon az állandó elnökről és a külügyi főképviselőről.
Az állam- és kormányfők tegnapi (november 19.) rendkívüli találkozóján azonban két olyan személyről született döntés, akik neve kevésbé ismert Európában, még kevésbé a világban, így az általános vélekedés szerint az európai honatyák saját terveik ellen döntöttek tegnap: Az EU egységes arca helyett csak nagyobb zavart keltettek.
Az Európai Unió első állandó elnöke, Herman Van Rompuy belga miniszterelnök lett, aki a France24 tudósítása szerint „visszafogott, de kemény tárgyalópartner”. Bár Rompuy ezen képességének a Tanács minden bizonnyal jó hasznát veszi majd, személye megosztja az Uniós közvéleményt.
A külügyi főképviselő székében Catherine Ashton ülhet majd, aki eddig a nemzeti politikába visszatérő Peter Mandelson brit biztost helyettesítette az Európai Bizottságban.
Bár a brüsszeli tudósítók arra készültek, hogy akár napokig is maradniuk kell a Tanács ülésének otthont adó Justus Lipsius épületben Brüsszelben, a döntés még az informális vacsora alatt megszületett, egyhangúság mellett.
A Spiegel német hetilap szerint az EU állam- és kormányfői azonban alaptalanul dicsérték magukat „határozatképességük” miatt. „A vezető politikusoknak valójában egyáltalán nincs okuk büszkének lenni, hiszen a kinevezések csak igazolják azokat az előítéleteket, melyek az EU-val szemben amúgy is fennállnak”.
A Spiegelhez hasonlóan többen negatívan értékelték az alacsony ismertségű Van Rompuy és a brit viszonylatban is csak kisebb politikai súllyal bíró Ashton jelölését. A Guardian szerint az Európai Unió újabb lehetőséget halasztott el, hogy kielégítő választ adjon a Kissingeri kérdésre: „Kit hívjak, ha Európával akarok beszélni?”
Gyerekként kezelik Kelet-Európát
Az uniós honatyák döntését azonban nem csak a jelöltek ismeretlensége, hanem származása miatt is kritizálják. Herman Van Rompuy egy „régi” tagállam, Catherine Ashton pedig egy klasszikusan euroszkeptikus ország szülötte, ráadásul –ahogy arra a New Europe rámutat- mindketten monarchikus berendezkedésű államok polgárai.
A kelet-európai lobbi nem bizonyult elég erősnek és egységesnek, ugyanis a lengyelek felvetése ellenére egyik posztra sem sikerült kelet-európai politikust jelölni.
Korábban Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter indított kampányt a mellett, hogy a két vezető pozíció közül legalább egyet új tagállamból érkező jelöltnek adjanak. Bár, Lengyelország Jerzy Buzek EP-elnökké választásával kiesett a körből, Varsó számára akár egy V4-es partner is előnyösebb lett volna, mint a „régi Európa” képviselői.
A kelet-európai tagállamok csatlakozásuk óta egyetlen európai intézmény élén nem láthatóak. Az első vezető posztot, az Európai Parlament elnöki székét Jerzy Buzek szerezte meg.
Mivel az új tagállamok által vezetett uniós elnökségek (2008 első fele Szlovénia, 2009 első fele Csehország) rendre rosszabb értékelést kaptak, mint ez elnökségi feladatokban már gyakorlott régi tagállamok (EurActiv.hu 2009.06.29.), a közvélemény gyakran hajlik arra, hogy az „újak” még nem elég gyakorlottak ahhoz, hogy megfelelően lássák el az uniós vezetői feladatokat.
Női kvóta
A gyakorlottság azonban mégsem lehetett legfőbb szempont, ha Catherine Ashtonra gondolunk. A brit politikusnő ugyanis még soha nem viselt olyan tisztséget, melyet választás útján szerzett volna meg, és nemzetközi tapasztalattal sem rendelkezik.
Kiválasztásában jelentős szerepet kaphatott a női lobbi, amely igyekszik nemi egyenlőséget kialakítani az Európai Uniót irányító intézmények élén.
Ashton mellett azonban több, tapasztaltabb női jelölt is volt. A legtöbb tapasztalattal talán a volt lett elnöknő, Vaira Vike-Freiberga rendelkezett, aki azonban nem Ashtonnal, hanem az EU állandó elnöki posztján láttak volna szívesen, elsősorban a lengyelek (EurActiv.hu 2009.11.19.).
Ashton éppen időben, az informális vacsora végén érkezett az Európai Tanács tegnapi ülésére, így felkerült a csúcstalálkozók végén rendszeresen elkészített fényképre (family photo), majd részt vett a sajtótájékoztatón. Az újságírók videó-kivetítőkön kaptak betekintést a 80. szinten uralkodó hangulatba, itt találkoztak ugyanis az Unió vezetői. Amíg Van Rompuy és Ashton a gratulációkat fogadta, lencsevégre kapták azt is, ahogyan Javier Solana, az EU jelenlegi kül- és biztonságpolitikai főképviselője éppen Jean Claude Junckert vigasztalja, aki szintén jelölt volt az EU állandó elnöki posztjára.
Bár Ashton jelölését még az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, ezt követően Solana az ő javára kell, lemondjon posztjáról. Az EP áldására azért van szükség, mert a Lisszaboni Szerződés értelmében Aston nem csak külügyi főképviselő lesz, hanem egyben az Európai Bizottság (külügyekért felelős) alelnöke is.
