Hirdetés
José Manuel Barroso elhíresült mondása szerint léteznek „jó szocialisták és rossz szocialisták”. A Bizottság néppárti elnöke ezt az újraválasztását megelőző vitában mondta az Európai Parlament közép-bal képviselőnek kérdésére. Az európai baloldal azt szeretné, ha a Lisszaboni Szerződés által életre hívott uniós külügyminiszter posztját egy szocialista jelölt tölthetné be (EurActiv.com 10/09/09).
Barroso a fent idézett szavaival utalt arra is, hogy a szocialisták nem neveztek meg senkit a külpolitikai vezér személyére, és emlékeztetett rá, hogy a baloldal által állítandó jelölt nem kaphatja meg a posztot csak azért, mert szocialista.
Az európai baloldal következetesen végrehajtott stratégiája azonban az, hogy folyamatos nyomás gyakorolnak annak érdekében, hogy a posztra végül egy közép-bal politikust jelöljenek, részben kihasználva a spanyol szocialistákhoz tartozó Javier Solana, kül- és biztonságpolitikai főképviselőként végzett jó teljesítményét.
Egy ilyen forgatókönyv az európai közép-jobb ambícióinak is megfelelne, hiszen az Európában jelenleg betöltött domináns szerepe miatt ez a politikai csoport inkább a Tanács állandó elnökének posztjára pályázik.
Ez az álláspont uralta a jobbközép páneurópai kutatóközpontja, a European Ideas Network (EIN) múlt heti találkozóját is. A hálózat ausztriai összejövetelének folyosói beszélgetéseiből az EurActiv úgy értesült, hogy a jobbközép politikai erő leginkább presztízsbeli okok miatt pályázik az elnökségre.
Antonio Missiroli, a brüsszeli European Policy Centre igazgatója az EurActivnak elmondta, szerinte az intézményi logika kétféleképpen is indokolja, miért lenne sokkal több értelme, ha egy jobbközép politikus elnökölne a Tanácsban, és egy, a balközéphez tartozó személyiség töltené be a főképviselői posztot.
„Ha megnézzük az Európai Tanács politikai beállítottságát, az egyértelműen jobbközép. Mi értelme lenne, ha egy szocialista elnökölne ott?” – érvelt Missiroli.
Mivel a külügyi főképviselő az Európai Bizottság alelnöke lesz, politikai egyensúly jöhetne létre az új biztosok testületében, amennyiben az alelnöki székben szocialista ül. Missiroli összegzése szerint ez igen pozitív eredmény lenne, hiszen az uniós adminisztráció „abban az esetben működik a legjobban, ha a lehető leginkább képes reprezentálni az unió szerte létező politikai családokat és a tényeket”.
Egy magas rangú szocialista forrás EurActivnak tett megjegyzése szerint a balközépen többen emellett a kimenetel mellett foglalnak állást. „Végül is ez az érdeke egy kiegyensúlyozott Európának.”
Egy ilyen eredmény természetesen egyszer és mindenkorra elsöpörné Tony Blair esélyeit arra, hogy a Tanács elnöke legyen. És valóban, a Blair ellenes erők az utóbbi hetekben Európa szerte erősödnek.
Blair ügyét még inkább rontja az, hogy Nicolas Sarkozy, a francia elnök még nem döntött, hogy milyen mértékű támogatásban részesítené a volt brit miniszterelnököt. Míg Sarkozy pártfogása kulcskérdésű Blair jelöléséhez, a francia elnök a múlt héten azt nyilatkozta a Le Figaro-nak, hogy sokan Nagy-Britannia euroszkepticizmusa miatt foglalnak állást Blair ellen.
Ennek megfelelően az EIN találkozó során elért konszenzussal jelezni kívánták, hogy Blair egyre inkább „kiesik a képből”.
Gyenge elnök, erős Barroso?
Az elnök körüli nagy vita az új pozíció hatáskörében összpontosul. Amennyiben a posztot egy olyan kaliberű világpolitikusra osztják, mint Blair, a Tanács elnöke erős, jelentőségteljes poszttá válik. Az ellenzők álláspontja szerint azonban a posztot inkább kisebb jelentőségűvé kellene tenni, aki csak a Tanács munkáját vezeti.
Az európai jobbközép hangadó politikusai közül egyre többen pártolnak át ez utóbbi állásponthoz, köztük a lengyel kormány is. Az EurActiv lengyelországi szerkesztősége szerint Varsóban úgy képzelik el az új elnököt, mint egy főtitkár szerű személyiséget, aki levezeti az uniós csúcsokat, valamint koordinálja a Tanács mindennapi munkáját, stratégiai döntéseket azonban nem hoz. A soros elnökséget betöltő Svédország is inkább egy ilyen forgatókönyvet támogatna.
Egy német jobbközép EP-képviselő, Elmar Brok szintén erre az álláspontra helyezkedett, az EurActivnak adott nyilatkozatában. A képviselő azzal érvelt, hogy „az elnöknek az Európai Tanács üléseinek vezetésével, valamint előkészítésével kellene foglalkoznia.” Véleménye szerint Jean-Claude Juncker a jobbközép „legértékesebb” jelöltje.
A dolgok ezen kimenetele további – vitatható – jótétemény lenne az Európai Bizottság újra kinevezett elnökének, José Manuel Barrosonak.
Egy viszonylag gyengébb tanácselnök nem lehetne Barroso „globális versenytársa”. Az ismételt kinevezésért folyó sikeres kampány után számos szakértő jóslata szerint a Bizottság elnöke jóval jelentősebben kíván fellépni a világpolitika színpadán. Amint Missiroli megjegyezte, fontossága csak tovább nőne, mivel a főképviselő továbbra is „Barroso kettes számú embere maradna”, mindenféle globális befolyása ellenére.
Személyiségpolitika
Azonban mindnezen lehetőségek elméletiek maradnak, amíg a valós nevek nem kerülnek az asztalra. Amíg a bal- és jobboldal macskaegér játéka fokozódik, a végső megegyezés a javasolt személyiségek szellemi kaliberén fog múlni.
Andrew Duff, brit liberális EP-képviselő, a Lisszaboni Szerződés elismert szakértője, az EurActivnak úgy nyilatkozott, hogy „mindezt úgy kell tekinteni, mint egy programcsomagot. Az első állás, amit be kell tölteni, az nem az elnök posztja, hanem a sokkal fontosabb külügyi főképviselőé. Egyáltalán nem könnyű olyan személyt találni, aki rendelkezik a megfelelő rátermettséggel és tapasztalatokkal, hogy megfeleljen ennek a feladatnak. Emellett én azt gondolom, hogy a személy párthovatartozása másodlagos jelentőséggel bír a szellemi kaliberéhez és [szakmai] képességeihez képest.”
A már említett magas rangú balközép forrás szerint „a szocialisták családja számos jól képzett névvel rendelkezik” a főképviselői posztra, az informátor ugyanakkor nem kívánt senkit megnevezni. Spekulációk szerint amennyiben a Blair-re épített stratégiájuk csődöt mond, a Brit Munkáspárt a jelenlegi brit külügyminisztert, David Milibandot próbálná főképviselői poszthoz juttatni. Franciaország pedig olyan pletykáktól hemzseg, melyek szerint Sarkozy a volt balközép külügyminiszter, Hubert Védrine-t szorgalmazná.
Barroso „elhíresült szavait” ismételve Duff annyit mondott: „Amennyiben a baloldal meg akarja szerezni a főképviselői posztot, hiteles jelölteket kell állítania.”
„Egyetlen olyan szocialista politikus sem jut eszembe, aki egyszerre alkalmas és elég népszerű” – tette hozzá. „Barroso igen korrekt volt, amikor azt mondta, hogy nem tesz semmit, amíg nem kap javaslatokat a külügyminiszteri posztra” – fejezte be Duff.
