Hirdetés
Az Európai Unió állam- és kormányfői -tehát Bajnai Gordon is- Brüsszelben gyülekeznek a mai napon, hogy eldöntsék kik töltsék be a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új szuperállásokat. Az elmúlt hetekben a vita azonban leginkább arról zajlott, hogy milyen erős jogkörökkel ruházzák fel ezeket a posztokat, a Szerződésben ugyanis erről nem esik szó.
Bár a vezetők döntései valószínűleg közvetetten hatással lesznek az emberek életére, az uniós ügyek irányába mutatott érdektelenségből ez a vezetőjelölés sem zökkentette ki az embereket.
Lengyelország keleti lobbija
Mint a legnagyobb kelet-európai tagállam, Lengyelország igyekszik teljes súlyával befolyásolni a döntési folyamatot. Radosław Sikorski lengyel miniszterelnök azt hangsúlyozza, hogy a két vezető pozíció közül legalább egyet új tagállamból érkező jelöltnek kellene adni. A kormányfő hozzátette, nem Lengyelországra gondol, hiszen Varsó sikerrel lobbizott augusztusban az Európai Parlament vezető posztjának megszerzéséért.
Brüsszelben Sikorski kijelentéseit a lett ex-elnöknő, Vaira Vike-Freiberga támogatásaként értékelték, akit leginkább hűséges atlantistaként ismernek Európában. Vike-Freiberga a női lobbi kedvelt jelöltje is, ám ennek támogatottsága kétséges a vezetők körében.
Lengyelország azt is kiemelte, hogy az EU új vezetőit nem lehet háttéralkuk alapján kijelölni. Varsó azt szeretné, ha a jelöltek egyértelmű kijelölése után, azok elkészítenék programjukat, és az Európai Tanács ez alapján döntene. Az álláspontot legalább hat tagállam (Finnország, Lettország, Észtország, Litvánia, a Csehország és Szlovákia) vezetői osztják, Nyugat-Európa azonban erősen ellenzi.
A nyugati hírügynökségek dominálnak a keleti sajtóban
A kelet-európai közvélemény azonban nem sokat törődik sem személyi kérdésekkel, sem a jelölés módjával. Az uniós ügyek közül egyedül a biztos-állítás foglalkoztatja a sajtót.
A Lisszaboni Szerződést utolsóként ratifikáló Csehországban nincs közéleti vita arról, hogy ki legyen az EU első állandó elnöke, a sajtóban csak a nagy nyugati hírügynökségek jelentései találhatók. Prága nem adott ki hivatalos közleményt a kérdésben.
Hétfőn (november 16.), az EU külügyminisztereinek találkozója előtt, a cseh diplomácia vezetője, Jan Kohout nem kívánt nyilatkozni arról, hogy kit fognak a csehek támogatni a mai csúcstalálkozón. A miniszter csupán nagy általánosságban beszélt: „Természetesen azt szeretnénk, ha minél előbb konszenzus alakulna ki a posztokról. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a csúcstalálkozót meg kell hosszabbítani, vagy meg kell ismételni.”
Jan Macháček, a Respekt cseh hetilap vezető újságírója blogjában azt panaszolja, hogy a csehek nem foglalnak állást egyetlen jelölt mellett sem.
„Akar egyáltalán valamit a Cseh Köztársaság? Mit akarunk? Milyen érdek-szövetségeket alakítunk ki, vagy milyen ilyen kezdeményezésben veszünk részt? Hol, mikor és milyen célból találkozunk másokkal? Mitől lépünk vissza és mibe fektetjük a befolyásunkat? Senki sem tudja, senkit sem érdekel és ezért senki sem spekulál.” – írta Macháček, az EurActiv Csehország tolmácsolásában.
Magyarországon igen hasonló a helyzet. A hazai sajtó többnyire az AFP-től vagy a Reuterstől átvett híreket közvetíti az eldugott, vagy gyakran nem is létező Európa rovatban. Az MTI erről szóló jelentései visszafogottak.
Közéleti vita egyáltalán nem zajlik, csupán az uniós ügyek iránt érdeklődő szakértők osztják meg –leginkább egymással- véleményüket. Az egyetlen ennek kapcsán létrejött konferenciát a Külügyminisztérium szervezte, az uniós elnökségre való felkészülés jegyében születtett Rajtunk a Sor sorozat részeként.
A személyi kérdések azonban itt sem domináltak, többnyire a szakpolitikusoknak is csak benyomásai és részleges ismeretei vannak a kérdésről.
Eörsi Mátyás, a magyar Parlament Európai Ügyek Bizottságának liberális elnöke a konferencián elmondta, hogy Blair felől az Unió inkább a gyengébb, kevésbé karizmatikus jelöltek felé hajlik, „ennek oka, hogy az állam- és kormányfőknek nem célja az, hogy olyan embert válasszanak, aki beárnyékolhatja őket”.
Szlovákiában a mainstream média figyelmen kívül hagyja a szuperállások ügyét. Az EurActiv Szlovákia szerint Fico felismerte, hogy országa nem tudja befolyásolni a döntést. Fico leginkább Blair ellenzőjeként ismert, hiszen kormánya, 2006-os hatalomra kerülése után közvetlenül, hazahívta a szlovák katonákat Irakból.
Berlinben és Párizsban Juncker a favorit
Az EU legnagyobb tagállamában, Németországban, a média és a közvélemény eldöntött dolognak tartja, hogy a szuperállásokat a kisebb tagállamok kapják. Berlinben, kormányzati szinten leginkább az a hír járja, hogy egyetlen nagy tagállamnak sem lesz esélye a szuperállások megszerzésére, jelenti az EurActiv Németország.
A német tisztségviselők szerint brit jelölt semmiképpen nem kaphatja meg egyik posztot sem, legfőképpen azért, mert Nagy-Britannia nem kíván az eurózóna tagja lenni.
Németország úgy tűnik inkább a német-ajkú jelöltekkel szimpatizál: Berlinben Luxemburg régóta szolgáló miniszterelnöke, Jean-Claude Juncker és az osztrák kancellár Wolfgang Schüssel a favorit.
Franciaországban Nicolas Sarkozy úgy döntött, Michel Barniert jelöli az Európai Bizottságba. A döntéssel egy időben elhallgattak azok a pletykák is, melyek szerint a francia államfő egy szocialistát szeretne a külügyi főképviselő posztjára juttatni. A legtöbben a korábbi külügyminiszterre, Hubert Védrinre, illetve Elisabeth Guigoura gondoltak, aki több francia kormányban is szolgált miniszterként
A francia közvélemény Sarkozy döntését követően veszített érdeklődéséből az uniós posztokat illetően. A női jelöltek versenyére vonatkozóan azonban úgy tűnik, némi kíváncsiság még maradt a franciákban.
A hagyományos női lobbi és a Pascale Joannin politológusnő által vezetett francia agytröszt, a Robert Schuman Alapítvány közös kampányt indítottak annak érdekében, hogy a korábbi lett elnöknő, Vaira Vike-Freiberga legyen az Európai Unió első állandó elnöke, jelenti az EurActiv Franciaország.
Nicolas Sarkozy és Angela Merkel azonban nemrég kijelentették, hogy közös jelöltet támogatnak, Németországban azonban valószínűleg Juncker a favorit.
Belgium Van Rompuyben gondolkodik
A belga sajtó kiemelt figyelemmel kíséri az EU szuperállásaiért folytatott versenyt, mivel az elmúlt hetek híradásai szerint az ország miniszterelnöke, Herman Van Rompuy személyében viszonylagos konszenzus alakult ki (EurActiv.hu 2009.11.03.).
Van Rompuy azonban csöndben maradt, és nem tett lépéseket sem a híresztelések megerősítése, sem annak cáfolása érdekében. Igaz, vacsorára invitálta Brüsszelbe a titokzatos Bilderberg-csoportot, egy befolyásos, közéleti személyiségekből álló informális társaság tagjait.
A belga miniszterelnököt legtöbben képzett közvetítőként és problémamegoldóként ismerik. Erre vonatkozó tapasztalatait a bonyolult belga belpolitikai helyzetnek köszönhetően szerezte meg, hiszen az ország nem csak nyelvi szempontból megosztott, hanem a flamand és a vallon részek kulturálisan és politikailag is elkülönülnek, nem beszélve Brüsszel külön régióként való megjelenésével.
A belga sajtó megkérdőjelezi, hogy jót tesz-e az országnak Van Rompuy távozása, hiszen a miniszterelnök még nem zárta le a francia és a holland ajkú régiók közötti egyensúlyteremtést szolgáló átfogó államreformot. A közvélemény egyik része azonban attól tart, hogy Van Rompuy reformja csak tovább növelné az ország megosztottságát.
A Bildenberg vacsorán Van Rompuy bejelentette, támogatna egy olyan javaslatot, melyben az Európai Unió számára elkülönített adókat vezetnének be. A belga közvélemény egy része szerint ez óvatlan hiba volt, hiszen azt az üzenetet hordozta, hogy ez a befolyásos üzletemberekből is álló csoport választaná az EU elnökét.
Blair szembeszáll a britekkel
Nagy-Britanniában Tony Blair nem hivatalos EU-elnöki jelöltsége volt a sajtó középpontjában, az ügy érdekessége azonban abban áll, hogy a közvélemény egyáltalán nem támogatja a volt kormányfő ilyetén ambícióit.
A blogok és az internetes fórumok alapján úgy tűnik Blairnek kétféle ellenzéke is van: az egyik az euroszkeptikusok, a másik az Iraki háborúba való brit belépést ellenzők csoportja.
Bár David Miliband többször is cáfolta, hogy részt kívánna venni az EU külügyi főbiztosának posztjáért folyó versenyben, a brit külügyminiszter óhatatlanul is reflektorfénybe került. A szempont azonban eltérő: nem a posztra való alkalmasságát, hanem azt latolgatják, vajon el kívánja-e hagyni a brit politikai színteret.
Írországban a Lisszaboni Szerződés körüli vitákból és a második ír népszavazásból fakadóan rendkívül megnőtt az érdeklődés az uniós ügyek iránt, így a szuperállások kérdése is napirenden van a szigetországban.
A média legnagyobb képviselői, az RTE állami televízió és az Irish Times mutatnak némi érdeklődést az uniós vezetői posztok iránt, a terjedelem azonban visszafogott.
Elnök vagy király?
Romániában a közvélemény az elnökválasztásra fókuszál, melyre november 22-én kerül majd sor. Az EU-releváns belső viták legtöbbje a román biztos kijelölésének zavaros ügyét, valamint Adrian Severin szocialista EP-képviselő önkéntes jelentkezését érintette. A román képviselő ugyanis bejelentette, indulna a külügyi főképviselő posztjáért, nem egyeztetett azonban a konzervatív Traian Basescu államfővel.
„Hogy rövidre zárjam a vitát, Románia stratégia és minimális nemzeti konszenzus nélkül érkezik erre a csúcstalálkozóra.” – mondta Cristian Ghinea, a Román Európai Politikák Központ igazgatója az EurActiv Románia kérdésére.
Miután kiderült, hogy Meglena Kuneva, Bulgária jelenlegi biztosa nem indul újra a posztért, a fekete tengeri országban szinte minden érdeklődés megszűnt a közvélemény részéről. Az új jobbközép kormány Roumiana Jelevát, saját EP-képviselőjét jelölte az Európai Bizottságba.
A Mediapool portál online szavazást tart arról, hogy ki legyen az Európai Unió elnöke. Az olvasók hat névre szavazhatnak: a lett Vaira Vike-Freibergára, a holland Jan-Peter Balkenendére, Tony Blairre, Fredrik Reinfeldtre, Jean-Claude Junckerre és Herman Van Rompuyra.
Szerda délután a számok Blairnek kedveztek, 335 szavazattal és 39 százalékkal vezette a mezőnyt, utána következett Jean-Claude Juncker 207 szavazattal és 23 százalékkal, harmadik helyen a soros elnökséget betöltő Svédország miniszterelnöke, Fredrik Reinfeld állt 127 szavazattal. A többi, kevésbé ismert jelölt messze lemarad az élmezőnytől. 
