Hirdetés
Az Európai Parlament képviselőinek többsége támogatta a múlt heti EU-csúcs végső megállapítását, mely szerint az ír elutasítás ellenére folytatni kell a Lisszaboni Szerződés ratifikálását. A képviselők remélik, hogy a folyamat még a 2009. júniusi EP választások előtt befejeződhet. Ugyanakkor néhányan azt kifogásolták, hogy az EU vezetőinek nincsenek határozott elképzelései a szervezet jövőjéről.
A múlt héten Brüsszelben tartott EU-csúcs fő üzenete az volt, hogy „folytatni kell a Szerződés ratifikálását”. A szlovén elnökség alatt ez volt az utolsó találkozó, hiszen július 1-jétől a franciák töltik be az elnöki posztot.
A képviselők remélik, hogy minél előbb sor kerül a Reformszerződés jóváhagyására, mivel ez megerősítené a Parlament hatalmát az intézmények között és - a 2007-es bővítéssel összhangban - újraosztaná a képviselői helyeket.
Vélemények
Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke egyetért azzal, hogy az Európai Tanács folytatni akarja a ratifikációt. Pöttering konkrét javaslatokat remél, és egy olyan időbeosztás elkészítését is szükségesnek tartja, ami meghatározza a további feladatokat, hogy az októberi csúcsra minden készen álljon. Az elnök szerint, ha ez sikerül, akkor a Szerződés még a 2009. júniusi választások előtt érvénybe léphetne.
Ezt a nézetet az Európai Néppárt (EPP-ED) és a Szocialisták (PSE) is osztják. Joseph Daul, az EPP-ED elnöke örömmel fogadta, hogy az EU vezetői egységesen kitartanak a Szerződés jóváhagyása mellett. Mint mondta, pártja tiszteletben tartja az írek döntését, de hangsúlyozta, hogy egyetlen ország sem beszélhet az Unió egésze nevében.
Az Európai Szocialisták (PSE) osztrák alelnöke, Hannes Swoboda szerint az elnökséget hamarosan megkezdő franciák számára az az első „tesztfeladat, hogy megmentsék a Lisszaboni Szerződést, és konkrét javaslatokról tárgyaljanak az írekkel”.
Azonban arra, hogy mindez még október előtt befejeződjön, csak 30% esélyt lát, mondván, „túl optimisták voltunk a múltban”. Az októberi csúcsnak ki kell jelölnie, hogy „hogyan tovább” – mutatott rá Swoboda.
Graham Watson, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) vezetője és brit EP képviselő arra hívta fel az európai vezetők figyelmét, hogy ne vegyék készpénznek az EU általános és örökké tartó támogatottságát. Watson szerint, amíg a Szerződés-módosítások szükségessége nincs világosan megindokolva, addig a nemzeti kormányok nem várhatják el azok támogatását.
W. B. Yeats ír költőt idézve Watson kijelentette: „A romantikus Európa ideje lejárt.”
Ezen kívül felszólította az állam-és kormányfőket, hogy „mielőtt folytatnák a ratifikációt, vizsgálják meg az ír kudarc okait”, és „ne töltsék az elkövetkező öt évet olyan intézményi változtatásokkal, amik Brüsszelen kívül senkit sem érdekelnek”.
Andrew Duff, a Parlament Intézményi Ügyekért felelős bizottságának brit liberális tagja üdvözölte az EU vezetők azon álláspontját, mely szerint a megoldás érdekében határozottan, de erőszakmentesen kell fellépni az írekkel szemben.
Duff szerint a Szerződés ír visszautasítása a huszonhét tagállam „kollektív problémája”, mivel a végleges ír „Nem” az egész Unió számára „világos következményekkel” járna.
Szerinte egy kettős stratégiával meg lehetne nyerni az íreket az ügynek: egyrészt az ír kormánynak meg kell állapodnia az ellenzők táborával, másrészt az EU-nak fel kell ajánlania valamit az íreknek. Például garantálhatná szuverenitásukat az adózás vagy a védelem területén.
Az Európai Zöldek szintén azt kifogásolják, hogy az EU vezetők nem tudják, hogyan reagáljanak az ír elutasításra. Márpedig ahhoz, hogy visszanyerjék az EU lakosságának bizalmát és támogatását, tudatos lépésekre van szükség.
Ulrike Lunacek, a Zöldek társ-szóvivője szerint az EU vezetőknek meg kellene próbálnia valódi cselekvéssel és kreatív megoldásokkal helyrehozni a fennálló helyzetet. Lunacek szerint a csúcstalálkozó rámutatott, hogy sajnos egyelőre nem ez a legfontosabb prioritás.
Philippe Lamberts, a Zöldek másik társ-szóvivője úgy véli, ha olyan kulcsfontosságú kérdésekre koncentrálnának, mint a klímaváltozás, az energia vagy az élelmiszerválság, akkor az EU globális versenyképessége, vagy a legszegényebbekkel vállalt szolidaritás segíthetne visszanyerni az emberek EU-ba vetett bizalmát.
