Hirdetés
Az EU új szerződését 2007. december 13-án írták alá az EU állam- és kormányfői Lisszabonban; innen az elnevezés. A jogszabály mai hatályosulása ezt a majdnem két éves folyamatot zárja le. A Szerződés – történetéből fakadóan – az Európai Unió korábbi, részben sikertelen intézményi reformjait igyekszik kiigazítani, hogy az immáron 27 tagú unió hatékonyan működjön tovább.
Az EurActiv.hu az alábbiakban a legfontosabb változásokra mutat rá:
Szuperállások az EU élén
A tagállamok állam- és kormányfői megegyeztek, hogy létrehozzák az Európai Unió állandó elnökének pozícióját, de emellett megtartják a soros elnökséghez hasonló rotációs rendszert is. Új poszt lesz továbbá a kül- és biztonságpolitikai főképviselőt felváltó külügyi és biztonságpolitikai főképviselő helye, kibővülő hatáskörökkel.
Jelenleg a soros elnökség feladata mind a Minisztertanács, mind az Európai Tanács munkájának szervezése és elnöklése. Az Európai Tanács az Unió intézményévé válik, munkájának előkészítése és a találkozók folyamatának biztosítása a jövőben az állandó elnök feladata lesz, aki funkcióját tekintve az Európai Tanács elnöke lesz. Mandátuma két és fél évre szól majd, és egy alkalommal meghosszabbítható. A helyet elsőként a volt belga miniszterelnök, Herman Van Rompuy tölti majd be (EurActiv.hu 2009.11.20.).
Az EU soros elnöksége a mostani hat hónap helyett 18 hónapos rotációban cserélődik majd, és ez alatt egymást követően három ország végzi el az elnöki teendőket.
A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő pozíciójának bevezetése főleg intézményi jelentőséggel bír. A főképviselő ugyanis a Bizottság alelnöke is lesz egyben, vagyis megszűnik a munkaköri kettősség a főképviselő és a külügyekért felelős biztos között.
A fenti módosításokkal párhuzamosan az Európai Unió Tanácsának jelenlegi kilenc formációjából tíz lesz. Az eddig a külügyminisztereket tömörítő Állandó Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa ugyanis kettéválik. Az Általános Ügyek Tanácsára és a Külkapcsolatok Tanácsára. Ez utóbbi különlegessége, hogy nem a soros elnökség vezeti majd az üléseit, hanem az új főképviselő, melynek helyét először Catherine Ashton brit bárónő tölti be (EurActiv.hu 2009.11.20.).
Megszűnik a „Közösség”
A szerződés hatályba lépéséig az Európai Közösség csak az első pillér, vagyis a közös politikák terén rendelkezik jogi személyiséggel, másik két pillére2 terén nem. A Lisszaboni Szerződés által azonban az EK mindhárom pillérre kiterjedő, önálló jogi személyiséget nyer. Ezzel egyetlen entitásban egyesíti a három pillért, és ezzel az egész entitásra kiterjeszti az Európai Unió elnevezést.
Ez némi egyszerűsítést jelent a szerződések terén is. A Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződést (EUSz.), és az Európai Közösséget létrehozó szerződést (EKSz.) módosítja majd. Az EUSz. jelenlegi elnevezése megmarad, míg az EKSz. új elnevezése az Európa Unió működéséről szóló szerződés lesz.
Jogi alapon az alapjogokért
Bár a Lisszaboni Szerződés szövege – Nagy-Britannia tiltakozása miatt - nem tartalmazza az Alapjogi Chartát, hivatkozik azonban rá, hogy elfogadja azt (EUSz. 6. cikk). Sajnos azonban a Charta joghatályos kikényszeríthetősége nem lehet teljes érvényű, miután a Szerződés elfogadásának rögös útján három ország is ún. „opt-outot”, vagyis mentességet harcolt ki magának.
London és Varsó már az aláírás előtt jelezte fenntartásait, Prága azonban csak a ratifikációs folyamat legvégén, a Václáv Klaus államfővel kialkudott kompromisszumok révén csatlakozott ehhez a táborhoz (EurActiv.hu 2009.10.30.). Klaus attól tartott, hogy a második világháborút követően tulajdonuktól megfosztott szudétanémetek és magyarok, az Alapjogi Chartára hivatkozva kártérítési igénnyel bírnának Prágával szemben, igaz, nemzetközi jogászok szerint a cseh államfő aggályainak nem volt alapja (EurActiv.hu 2009.10.27.).
Leszavazhatóság
A Lisszaboni Szerződés nem csak a szavazati arányokat változtatja meg (lásd Link Dossziénkat), hanem a minősített többségű döntéshozatalt teszi a Tanács alapvető döntéshozatali módszerévé. Ez annyit jelent, hogy nem szükséges minden tagállam egyetértése egy kérdés eldöntéséhez, hanem elég, ha összejön a megfelelő mennyiségű szavazat.
Természetesen a tagállamok kivételeket határoztak meg a főszabály alól, hiszen ha ez a szabály maximálisan teljesülne, egyes tagállamok nemzeti érdeke sérülhet. Megmarad tehát az egyhangú döntéshozatal olyan területeken, mint a többéves pénzügyi keret meghatározása, az unióhoz való csatlakozás ügye, vagy a forgalmi- és egyéb adók harmonizálása.
Ami marad
A korábbi erőfeszítések ellenére az Európai Bizottság továbbra is annyi tagot számlál majd, ahány tagállama az Európai Uniónak van. Kritikusok szerint ez nehézkessé teszi az Unió végrehajtó szervének működését. Legfőképpen nem azért, mert a biztosok konszenzussal döntenek a legtöbb kérdésben, hanem, mert a közösségi politikákat csak nehezen lehet annyi portfolióra osztani, ahány tagállam van.
Az Alkotmányos Szerződést kidolgozó föderalista indíttatású konvent, amelyre a Lisszaboni Szerződés nagyban alapoz, eredetileg a tagállamok számának kétharmadában maximálta volna a biztosi testületet.
A Lisszaboni Szerződés azonban nem veti el teljesen az ötletet. Hiába kapott írország garanciát arra nézve, hogy megmarad az egy ország – egy biztos elve, 2014-től az EU egy rotációs rendszerre tér át (EurActiv.hu 2008.12.15.).
A Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban Link Dossziénkban talál további információt.
